2012. október 6., szombat

A DÖGLÖTT BÁLNA CSONTVÁZA, AVAGY HOVA LETTÉL ÖNKORMÁNYZATISÁG?

Valaki egyszer kitalálta, hogy a problémákat ott lehet legjobban elintézni, ahol felmerülnek.
Merthogy az ott élő emberek ismerik legjobban a körülményeket, a szereplőket, a viszonyokat, ott áll rendelkezésre a legtöbb információ az érdemi intézkedéshez.
Emellett egyszer régen még azt is feltételezték némelyek, hogy az állampolgár nem agyatlan zombi, aki képtelen saját ügyei intézésére, joga van ahhoz, hogy saját ügyeibe döntő beleszólása legyen, nincs arra szükség, hogy ki tudja milyen érdekek mentén mások kormányozzák, fel tudja vállalni saját kormányzásának felelősségét ő is.
Aztán itt van a felügyelet és az ellenőrzés kérdése is – aki helyben intézi az ügyeket, annak naponta kell megvédenie döntéseit, és csak akkor áll mögé a közösség, ha azok a döntések megalapozottak, igazodnak az élet valóságához és nem hordoznak sunyi külső érdekeket.
Ezer és ezer szem figyeli a választott testületek és az ügyintézők munkáját, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
Így aztán a hajdani tanácsrendszert felváltotta az önkormányzatiság, a települések lassan-lassan kezükbe vették saját sorsukat, és húsz év után többé-kevésbé beállt a rendszer.
Létrejöttek a választott testületek, lettek választott tisztségviselők, a polgármesteri hivatalok felállásával fokozatosan lett hozzáértő ügyintéző apparátus is, aztán létrejöttek az okmányirodák, alakultak településőrségek, működtek a szociális intézmények, óvodák, iskolák.
Természetesen ezek üzemeltetéséhez kellett pénz is, mely a különféle adónemek bevételének egy hányadából keletkezett.
Szűkös pénz volt sok helyen, de a helyiek pontosan tudták, hol szorít a kapca, ügyeskedtek mint a szegény család háziasszonya, aki ugyan libát sütni nem tud, de azért egy-két sovány csirkécskét csak beleforgat időnként a panírba.
Nem ment zökkenők nélkül a struktúra kialakítása, sokszor nem is volt hibátlan a munka, de talán azt el lehet mondani, hogy az idő előrehaladtával a rendszer sokat csiszolódott és az állampolgárok megszokták az ezzel járó kényelmet.
A pártpolitika természetesen ezen a területen is alakította a képet, eleinte független jelöltek kerültek a testületekbe, de idővel a pártok jelöltjei taroltak, ellenben a polgármesterek szívesen deklarálták pártoktól való függetlenségüket már a jelöléskor, még akkor is, ha pártszimpátiájuk közismert volt.
Gondolom, ennek az is oka lehetett, hogy ki szerették volna fejezni azt, hogy a település valamennyi lakójának érdekében dolgoznak, felülemelkedve a pitiáner torzsalkodásokon.
Ez aztán vagy sikerült, vagy nem, de az élet azért azt bizonyította, hogy az igazán sikeres polgármestereket a pártok szándékaitól függetlenül újraválasztották, több cikluson keresztül is.
Nem egy sikeres tanácselnök lett sikeres, több cikluson keresztül szolgáló polgármester is, bizonyítva ezzel azt, hogy a nép nem ostoba és megbecsüli azokat, akik korrektül teszik a dolgukat.
Aztán az utóbbi években valami eltört, az önkormányzatoknál is győzött az orbáni megosztó szándék, különösen az után, hogy az állampolgárok úgy döntöttek, mint hajdan Lenin.
Ő azt mondta, hogy minden hatalmat a szovjeteknek, így aztán narancssárgába borult az ország önkormányzati térképe és kezdetét vette a rémálom – egyelőre helyi szinteken.
A Vezér ugyanis a „minél rosszabb-annál jobb” szép elvét követelte meg az önkormányzatoktól, mivel igen nehezen bírta megvárni a soron következő választásokat, ezért aztán az országból bolondokházát csinált, nekiküldte a csőcseléket a kormánynak, helyi szinten pedig arra bíztatta a fideszes testületeket, hogy minél jobban eladósodva növeljék elviselhetetlenné a kormányra nehezedő gazdasági nyomást.
Nm egészen jött össze, a szocik kihúzták a választásokig, ellenben az adósság nyomasztó gondja ott maradt az önkormányzatok nyakán.
Ők ugyan arra számítottak, hogy a kormányváltás után a vezér kifizeti azokat valamilyen formában – lehet, ő is így képzelte el a dolgot – de a sors az Unió képében közbeszólt, ugyanis Európa nem engedte meg, hogy az államháztartási deficit növeléséből finanszírozzák a tulajdonképpen saját tevékenységük eredményeképpen keletkezett hiányt, így aztán nagy lett a baj.
Innentől kezdve aztán nem volt egyetlen épeszű lépése se a Gigásznak, Matolcsy cimborájával együtt egyik baromságot a másik után követte el, de ettől még az Önkormányzatok nevű időzített bomba ott ketyegett a füle mellett éjjel-nappal.
Tenni kellett valamit, ezért aztán első lépésként visszatérünk a járások rendszeréhez, mely ugyan már évtizedekkel ezelőtt meghaladtunk, ami nem kompatibilis Európával, nem azonos a városok vonzáskörzetével, nem azonos a már önszerveződéssel létrejött kistérségekkel, nem illeszkedik a választási körzetekhez, semmihez se, de egy célra kiválóan alkalmas: el lehet segítségével tüntetni a településeken felhalmozott tartozásokat, pontosabban át lehet ennek terhét hárítani a hitelezőkre.
A várjobbágyság visszaállításán még dolgoznak az illetékesek.
Régi, kedvelt trükkje ez a gazdasági élet szereplőinek, a nehéz helyzetbe kerülő vállalkozások Kiszervezik a gazdaságos területeket, átviszik a vagyont az új cégbe, melynek tulajdonosa természetesen nem ugyanaz, mint a bedőlni készülő cégé volt, majd a maradékot otthagyják, mint az öreg halász a hajdan nagy hal csontvázát, tegyen vele az idő, amit akar.
A tartozásokat, a hiteleket majd a hitelezők siratják egy darabig, aztán szokás szerint minden szépen elsimul.
Itt is így lesz, az állam átveszi azt, ami gond nélkül működtethető az önkormányzatoktól elvont pénzből, elvonja azon ügyeket, melyekkel az állampolgárok kézbentarthatók, vagy a speciális érdekek érvényesíthetők (lehet végre rendezni Viktor putrijának végleges használatbavételi engedélyét is…) az államigazgatási ügyek ismét a központosított állam kezébe kerülnek, de szép is lesz a világ!
Az önkormányzatok meg pénz híján huzakodhatnak a hitelezőkkel, meg a testületi üléseken dönthetnek arról, hogy az újonnan átkeresztelt vitéz jákfai Gömbös Gyula sugárúton legyen petúnia a lámpaoszlopokon és a vitéz nagybányai Horthy Miklós fasorban futómuskátli, avagy fordítva.
Imígyen aztán az önkormányzatiság virulni fog, mi pedig majd masírozhatunk a madarak és fák napján döngő léptekkel: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére…

:O)))

Ps:
Idén nem is láttam fecskét.
Gyermekkorunkban tele volt velük az ég, az ereszek alatt ott lapultak fészkeik, mostanában meg látni sem lehet őket.
Bár köztudottan libafüggő vagyok, mégis hiányzik nekem a sok csivitelő kismadár, a csőrüket tátó fecskefiókák.
Egyre szomorúbb a világ…

6 megjegyzés:

Erzsébet írta...


Az utóiratban a fecskékről szóltál. A Balaton északi partján élek, még minden évben látható ez a kedves madár, de drasztikusan csökken a populációk mérete. Már több éve ismétlődik az a szörnyű látvány, hogy a fejlettebb egyedek a szokott időben elindulnak és több száz kis fejletlen villás farkú csivitelő tünemény képtelen velük útra kelni.

Még tegnap is látható volt egy kis optimista csapat, amint a villanyoszlopon ücsörögtek, erejükön felül gyakorolták a közös repülést, az együtt mozdulást. Aztán mint minden évben eljönnek a fagyos reggelek és százával látni a kis tetemeket a móló mellett és a sétányon. Az ember szíve szakad meg értük, de tehetetlenek vagyunk ez ügyben.

Megszűntek az állattartó telepek, a hagyományos állattartás, ahol a számukra nélkülözhetetlen táplálék és ideális lakó-költő hely volt, a szúnyogokat irtják, nem ideális már nekik (sem) ez a mai Kárpát medence.

Novi írta...

PuPu;
az idén környékünkön már több /6-8/ villás-farkút láttam, mint az elmúlt két évben /egyet sem/
emlékszem volt szó erről anno sok helyen, de most hirtelenjében csak egy link --> http://www.origo.hu/idojaras/20100310-teljesen-kipusztulhat-a-fecske-magyarorszagon.html
>;-))

éva írta...

Pupu
Az önkormányzatiság eléggé ellentmondásos ügy. Mert csak egészen kis, pár száz fős faluban ismer valóban mindenki mindenkit és tudja kiválasztani a rendelkezésre álló választékból a valóban alkalmasakat, pár ezer fős településen ez már nem működik. Ott bizony a saját szövegelése alapján kap valaki ismeretlenül bizalmat, és működés közben derül ki, hogy mennyire alkalmas valóban. Így aztán néhány jószándékú, naiv, tájékozatlan mellé elég 1-2 gazember, hogy ezeket megvezessék, és a közösség pénzét gátlástalanul elsajátítsák.
Főleg a területfejlesztés ürügyén, ahol nagy pénzek mozognak, na és az eladósítás sem csupán Orbán érdekét szolgálta...
Láttál már testületi ülést? A munka mellett képviselősködők az utolsó pillanatban esnek be, a legtöbb OTT BONTJA FEL az előre megküldött tervezeteket tartalmazó borítékot, a legtöbbször azt sem értik miről van szó, ezért a bizottságok véleményét fogadják el,ahol nagyjából ugyanez a helyzet azzal, hogy ott a hangadók könnyebben manipulálnak.
Ráadásul 30-40 problémát is összezsúfolnak a napirendbe, aztán az ülés elején fél óráig próbálják az eszement javaslatot valamivel értelmesebb sorba rendezni - és az érdekesebb problémák valahogy mindig a végére maradnak (este 10 és hajnal közé: lásd a parlamenti gyakorlatot) ahol már fásultan szavazgatnak, mert nem marad erő az ellenállásra.
A költségvetés tárgyalásán meg milliós-milliárdos tételeken átsiklanak, de pl az iskola wc-papír felhasználásánál többen is felélénkülnek: azt ugyanis értik.
Hát csoda, ha örülnek, ha egy párt pásztorolja őket, és eligazítja, hogy éppen hogyan kell szavazni?
Én már láttam ilyet működés közben - és egyáltalán nem siratom őket! Viszont olyan, mint a demokrácia általában: minden más rosszabb, amit ismerünk.Ráadásul, ha jól működik, azt az ott lakók is érzékelik és értékelik (lásd XIII. ker.)

Novi írta...

talán nem annyira az önkormányzatiság, mint inkább a libák-ludak ;o) miatt...
http://www.greenfo.hu/hirek/2012/10/06/az-idei-vadlud-sokadalom-mar-orulhet-a-tatai-beruhazasnak
>;-))

Novi írta...

nemtom mér' de az az érzésem, hogy a kdnp-s vezér rád ;o) /is/ feni a puskáját...

"Vadászható lesz ellenben a jövőben a nyári lúd, ugyanis az elmúlt évtizedekben olyan mértékben megnövekedett a hazai nyárilúd-állomány, amely időnként már komoly gondot jelentett a szántóföldi növénytermesztésben. A mezőgazdasági károk mérséklése érdekében korlátozottan és szigorú feltételek mellett vadászható lesz ez a faj."
http://www.greenfo.hu/hirek/2012/10/04/bovult-vedett-fajaink-listaja

>;-))

irkomirko írta...

Kedves Pupu!

Te még tudsz mindezeken csodálkozni? Akik teljes intézményi rendszereket úgy nyomorítottak meg és egy tollvonással dobtak a kukába, gond nélkül szétverik majd az önkormányzatokat is. Persze az életképtelennek nyilvánítható kicsikkel kezdik, de ne legyen kétség afelől, hogy központi felügyelet alá helyezik az összes települési helyi testületet. Vajon miért mondta amerikai lapnak adott interjújában O.V., hogy a magyarokat nehéz kormányozni, mert 10 millió forradalmár vagy mi a szösz él az országban?
Nahát Navracsics csicska kiverte a biztosítékot a tegnap esti ATV-ben. Egy közszolga ilyen flegmán, pofátlanul, pikirten, tiszteletlenül nem válaszolhatott soha a feltett kérdésekre. Nagyot nőtt szememben a műsorvezető hölgy -Mészáros Antónia-intelligens viselkedésével, szívós kérdésfeltevésével. Szinte vártam, hogy a műsorvezető előbb-utóbb megköszöni a miniszterelnök megjelenését, és mindaddig elbúcsúzik tőle, amíg nem tud kompetens válaszokat adni a minisztériumát és funkcióját érintő kérdésekre. Egyébként hasznos volt, hogy a nézők, állampolgárok, választók egy az egyben láthatták a FIDESZT kiszolgáló egyik legfőbb apparátusi vezető kvalitásait.