2014. január 18., szombat

EMLÉKMŰ

Szimbolikus politizálásban a Fidesz mindig jó volt.
Ellenfelei - bármennyire is igyekeztek néha – soha nem tudták olyan bánatos pofával belebőgni a nagy magyar éjszakába az örök magyar bánatot, mint ez a mindenféle ideológiai alapot nélkülöző haszonelvű társaság.

Minden lehetséges alkalmat kihasználtak arra, hogy ősi magyarságukat a nemzet pofájába verjék, Áder, Szájer, Rogán, Stumpf, Pokorni, Navracsics – csupa veretes, ősi magyar név, a hét vezér leszármazottai, de legalábbis rokonai.
Magának a Vezérnek az ősei is Vereckénél jöttek be, Árpáddal is tegező viszonyban voltak - aztán le ne essen az a patkó, mert szíjjat hasítok a hátadból! – tréfálkozott velük Kacagányos Árpád, lerakva ezzel a Szíjjártó család karrierjének alapjait.

Amikor csak a hatalom közelébe jutottak, rárontottak a nemzet azon felére, melyet nem ők képeztek. Megpróbálták megszerezni és kisajátítani a maguk számára a nemzeti szimbólumokat, aztán úgy bántak velük, mint a gyerek, aki belefújja az orrát a nagymama dobozban eltett esküvői mirtuszkoszorújának fátylába, mikor már telecsulázták, akkor egy elegáns mozdulattal elejtették.
Legszebb példája ennek az volt, amit a kokárdával műveltek, mely, ha a valami, hát igazán a magyarság összetartozásának szimbóluma volt, büszkén és jó érzéssel viselte kisgyerektől – felnőttig mindenki március idusán, iskolában, utcán, munkahelyen, a kommunista iga alatt nyögve – mindenhol.

A Himnuszt már előbb lejáratták, de ez talán inkább a magyar jobboldalhoz köthető, mely múlhatatlan szükségét érezte, hogy nemzeti elkötelezettségét bizonyítandó hihetetlenül hamisan, de annál lelkesebben elbőgje mindenhol, kutyakiállítástól a templomig.
A nemzeti lobogót sem kímélték, nem is szerette az igazán a magyar válogatottat, nem is kívánta igazán a győzelmét az, aki nem kötött a derekára magyar zászlót, megtisztelve azt ülepe közelségével, de az sem probléma, ha valaki a hátán hordja, mint palástot, és közben bőgi a Ria-Ria-Hungáriát.
A zászlót és a nemzeti színeket feliratokkal szokták ékesíteni, nekem legjobban a gótbetűs felirat tetszik, mint a nemzeti érzelem kifejezője.

Volt itt már nagyüzemi zászlóadományozás, hozzávetőleg olyan sikerrel, mint az Alaptörvény Asztalának felállítása, csak magasabb költséggel.
Van-e még, ki emlékszik a Milleniumi Országzászlókra, lassan már a zászlóanyára sem emlékszik senki…
Aztán jött a székely himnusz meg a székely zászló.
Előbbit még meg is értem, hiszen a magát nemzetinek valló oldal még így is mínuszban van az enyhén tudatmódosult állapotba került párttitkárok csapatával szemben, akik a kommunizmus mákonyától és némi vörösbortól elkábítva mulatozásuk csúcspontjaként énekelték el a nevezetes műdalt.
A funkcionáriusokat- megyei titkártól felfelé - ilyenkor szólította a sürgős szükség, ebből is látszik, hogy nem véletlenül lett belőlük megyei potentát.
A nótát a mai napig énekelgetik, legfőképpen azért, mert hangulatilag szépen összecseng Kölcsey himnuszával, a magyart a balsors tépi, míg a székely góbé, aki ugye magyarabb a magyarnál, mindahányunk példaképe, porlik, mint a szikla.
Nagy kár, hogy a csángók ilyen élhetetlenek, legalább egy csángó indulóra azért futhatta volna nekik.

Mire már minden szimbólum elkopott, megjelent a székely zászló, melyet egy óvodai rajzversenyen választottak ki győztes pályaműnek, miután a totemállatnak megálmodott székely sólyom igennagyon a libára hajazott, az pedig, mint köztudott, okos madár, ezért eleve kizárt, hogy a jelképezhesse a magyar – inkluzíve a székely - nemzetet.
Most éppen ezt lengetjük, párban az árpádsávokkal, meg a mikiegérrel dekorált magyar zászlókkal, rettenetesen boldogan, hogy így juttathatjuk kifejezésre magyarságunkat.

Miután a nemzeti jelképek már elkoptak kissé a mosásban, most az emlékművek kerültek sorra.
A Gyurcsány-éra kilőtt szemekkel keretezett éveiben a jobboldal és annak vezető ereje, az örök és megbonthatatlan Fidesz még csak esztétikai harcot folytatott, mikor az ötvenhatos emlékmű szimbolikáját támadta, nemes egyszerűséggel MÉH-telepnek aposztrofálva a művet, melynek befogadása kétségkívül elvont fogalmak alkotására képes elmét igényelt.
Így sikerült kikényszeríteni ötvenhatra emlékezve a szocialista realizmus utolsó jelentős alkotását, melynek az a vicces tulajdonsága van rendkívüli korszerűtlensége mellett, hogy ugyanazzal a szimbólumrendszerrel dolgozik, mint a MÉH-telep, csak itt a balta élét a nemzet megszobort zászlóanyjának dús keblei képezik, viszont ezek szakértő megtekintéséhez semmiféle elvont gondolkodás nem szükségeltetik, aki ránéz, mindjárt méltathatja: Húúú, mekkora dudái vannak!
Egyszerű és közérthető, gondolkodás nélkül emészthető.

Most azért reátettünk egy lapáttal, a legújabb terv egy emlékmű a német megszállás emlékére.
Állítólag a Szabadság-téren kerül felállításra, határozottan ellenpontozva a szovjet hősi emlékművet, mert az erre irányuló kisérlet Reagan szobrával a méretbeli differenciák miatt dugába dőlt, de a tér nagy, és ötletből van másik – állítólag egy Tigris-tankot kívánnak felállítani emlékmű gyanánt, mely egy falon tör keresztül, megrongált hátsórésze pedig a hátbatámadott Wehrmachtot (esetleg SS-t) jelképezi.
Én azért inkább a szőnyegbe csavart Horthy-fiúnak állítanék szobrot, amint éppel ellopja Skorzeny, hadd nézze a kedves papa szobra a templom ajtajából, hogy mekkora marha is volt.

Párhuzamosan ezzel a Józsefvárosi pályaudvar használaton kívüli épületére költhet párszáz milliót Schmidt Mária, a holokauszt gyermekáldozatainak emlékművét hozva létre.
Hogy miért éppen itt, azt homály borítja, ennyi erővel Jászkarajenő-alsón is épülhetne az emlékhely, de praktikus okokból (közelebb van a Terror Házához, kevesebbet kell autózni…) belátom, hogy célszerűbb volt ide tervezni.
Munkásságának ismeretében az emlékhelyen rajzokat láthatunk majd a kis zsidógyerekek buksiját simogató jóságos magyar csendőrökről, Kovács XIII. János őrmesterről, ölében a hároméves kis Grün Izidorral, de lesz egy szoba, melyben forgó installáció mutatja be, amint a ritkán előforduló, a leggondosabb válogatást is kijátszó gonoszabb típusú csendőr átöltözik munkásőrnek.
A hangszórókból folyamatosan hallatszik a dal: „szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”.

Hogy eközben nincs egy méltó emlékműve a holokauszt áldozatainak, nincs méltó emlékműve a Donnál elpusztult magyar bakának, munkaszolgálatosnak, a hadifogolytáborok meghalt lakóinak – kit érdekel?
Hát így megy ez mostanság Battonyától-Nemesmedvesig, ápoljuk a nemzeti érzületet, és egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy miért festik a rablott holmit szállító kamionok oldalát nemzetiszínűre.
Az istenadta népnek tetszik a mutatvány, a szíve sebesebben ver, arca kipirul – büszke magyarként dicsőséget álmodik az ország romjai felett.
Keserű lesz megint az ébredés…

:O)))


10 megjegyzés:

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Egyetértek veled, én is úgy látom, hogy bizony keserű lesz itt az ébredés egyeseknek, de vannak akik erre már rájöttek !


Reméljünk ők lesznek többen !

Üdv sphagin.

alma007 írta...

„Párhuzamosan ezzel a Józsefvárosi pályaudvar használaton kívüli épületére költhet párszáz milliót Schmidt Mária”
Micsoda szűkkeblűség lenne ez,hiszen százmillióból alig néhányat lehetne csak ellopni.
A helyes összeg: ötmilliárd, - abból már juthat a Simicskán kívűl az Orbán családnak is egy kis apró...

Enikö írta...

Megint CSÚCS, kedves Pupu!
....
Köszönöm, gratulálok.
Épp újraolvasom Kosztolányi Pacsirtáját, ott (meg persze Mikszáthnál, Krúdynál) megtalálom ezen gusztustalan fideszes urak dzsentri, dzsentriskedö ükapjait. Siralmas, mennyire nem tud ez a nép átlépni a saját árnyékán.
Ami az emlékmüveket illeti, életemben egyetlen igazán jót láttam életemben, ami máig megrendít. Berlinben, a meggyilkolt zsidók emlékére emelték a németek - azaz a megbánás szellemében. Naná! Nem is lehet másként... Parászka Boróka fényképezte s írt a napokban róla, nagyszerüen: https://www.facebook.com/pboroka/media_set?set=a.770579012970127.1073741844.100000541064296&type=1

útkaparó írta...

PuPu, félelmetes vagy, és félelmetesen igazad van.
Merre fog mutatni a tank csöve? Netalántán a Szabadság tér 12-re (az USA nagykövetsége)?
Csak úgy a miheztartás végett...

Avi írta...

Kedves Enikő! Egy hatalmas tévedésben vagy. Ezeknek a mostani fideszes uraknak az ükapáik azokban a dzsentri időkben a dzsentri uraknak maximum a cipőjét pucolhatták. A főnökük elődei pedig éppen vályogot vetettek a falu szélén.

Névtelen írta...

A fidesz maffia hasonlat mellé én oda tenném, hogy szekta.
A szektafőnök a tagoktól elvesz mindent. Vagyont, önálló gondolkodást, függetlenséget, önérzet, akarat.
Amikor már semmire sem jók a tagok, akkor jön a kollektív öngyilkosság, amiből csak a főnök marad ki.

Névtelen írta...

"A Gyurcsány-éra kilőtt szemekkel"

Erről jut eszembe,hogy a "hanyatt homlok menekülő embereknek kilőtték a szemét" Gondolom ha nem menekültek volna hanem szemből rátámadnak a rendőrökre, akkor hátba lőtték volna őket.:-))

pleinair írta...

Hányingeremet leküzdve megnéztem Havas műsorát. Bejátszottak egy részletet a parlamenti díszőrség parádés bohóckodásából. Nem tudom, milyen nem létező hagyományt elevenít meg a huszáros öltözékben pompázó ifjak monoton, díszlépésben kőrbe-kőrbe járása, kardjaik lengetése és összeérintése, csak azt látom, hogy ezekből a délceg fiatalokból idegenforgalmi látványosságot, pojácákat csinálnak.
A külföldi turisták hasukat fogják a röhögéstől. És erre költ orbán 2,5 milliárdot.
Az idén 380-ra emelik a parlamenti őrség létszámát, így minden képviselőre 2 őr jut, Lesz itt fegyelem, ha Kövér kivezetteti a rakoncátlan honatyákat és honanyákat.

Jutka írta...

Kedves Pleinair !
nekem is ugyanez jutott eszembe amikor láttam a diszörség mutatványát. Feltettem magamnak a kérdést mit csinálnak ezek a délceg ifjak amikor nem játszák el ezt a mutatványt 8 orás munkaidő alatt , vagy tévednék esetleg közmunkások akik szabadidejükben járják ezt a "táncot"
Egyszerüen felháboritó , hogy erre van pénz.
Ezt kell mutatni a külföldnek, nem az ingyenkonyhára várakozó sorokat.

pleinair írta...

Kedves Jutka, ezek csak a látszatra adnak, erre költik a pénzünket.
Az a két és fél milliárd elég lett volna a Blaha Lujza téren egy tál ételért kígyózó, hosszú sorban várakozó emberek sorsának javítására, a hajléktalanokon való segítségre. Ehelyett el akarják dugni őket. Azt hiszik, az Unió nem tudja mi van itt, ha láthatatlanná igyekeznek tenni a nyomort.