2016. augusztus 9., kedd

A RÉSZVÉTEM A FONTOS

kepeslajoska.tumblr.com
Amikor a görögök olimpiát rendeztek, akkor ha béke nem is volt a városállamok között, de az olimpiára utazó résztvevők - lehettek akár katonák is - útjának biztonságát a városok garantálták.
Aztán versenyeztek, a bajnokokat aranykéssel vágott olajágakkal megkoszorúzták, városukban teljes ellátással jutalmazták, majd négy év múlva ismét megrendezték a versenyt - összesen 292 alkalommal.
Ez a tény eléggé mély nyomot hagyott az emberek gondolkodásában, voltak hát előzményei Coubertin báró kezdeményezésének, aki - több társával, köztük a magyar Kemény Ferenccel együtt sikeresen élesztette fel az olimpiai játékokat.
A résztvevők amatőr sportolók voltak, és az amatörizmushoz való formális ragaszkodás hosszú ideig rányomta bélyegét a versenyekre, mindez következtében ez lett a világ legkörbehazudottabb sporteseménye.
Ma már mindenki mosolyog ezen, és ez érthető is, hiszen a mai eredmények ismeretében illúzió lenne azt feltételezni, hogy világra szóló eredményeket lehetne elérni egy napi nyolc órában szalag mellett dolgozó autógyári munkásnak.
Ma egy sportoló eredményre segítéséhez ugyanaz a három dolog kell, mint ami Montecuccoli szerint a háborúhoz is: pénz, pénz és pénz.
Így aztán az amatörizmusnak befellegzett, a befektetők pedig várják vissza pénzüket, tisztes haszonnal.
A versenyző meg egy kategóriába került a díjnyertes tenyészállatokkal, csak ő szalagrózsa helyett érmet kap díjazásként, és egyelőre még nem mondták meg anyukájának, hogy kivel kell együttműködnie a rekordesélyes versenyző létrehozása érdekében.
Ami késik, persze, az azért nem múlik...



A szemlélet is sokat változott, Coubertin báró idealizmusán napjaink befektetői csak röhögni tudnak - nem a győzelem, a részvétel a fontos.
Aki ma ezt vallja, az legfeljebb egy falunapon vitézkedhet lepényevésben vagy zsákbafutásban, a kakasütésnél már nem biztos, hogy engedik rajthoz állni...
Dr. Frenkl Róbert írta 2008-ban, a pekingi olimpia előtt: "A veszély lényege, hogy az olimpia fokozatosan elszakad éltető elemétől, a sporttól, önálló életet élve a pénzvilág, az üzlet, illetve a politika, a hatalmi játszmák eszközévé, játékszerévé válik. 

Optimizmusra adhat okot a sport ereje, a sport iránti érdeklődés rendkívüli volta, de a trend aggasztó.
Jelen helyzet az elmúlt negyedszázadban alakult ki. Elég arra utalni, hogy az 1976-os montreali olimpia annyira veszteséges volt, hogy a város polgárainak hosszú ideig kellett fizetniük az olimpiai adót az adósságok kiegyenlítésére.
Az 1984-es olimpia rendezésére pedig csak Los Angeles pályázott.
Ezzel szemben a legutóbbi olimpiák megrendezésének a jogáért ádáz küzdelem folyt, a pályázó országok száma jelentős, a delegációkat a legmagasabb közjogi méltóságok – mint legutóbb a 2012-es London melletti döntéskor Tony Blair –, ismert közéleti személyiségek, korábbi világklasszis sportolók alkotják.
A globalizált világ egészének megkülönböztetett figyelmét élvezi – így lesz ez idén Pekinggel – az olimpia bő két hete ily módon óriási reklámpiacot jelent, illetve kiválóan alkalmas politikai üzenetek tolmácsolására."
Mindenben igaza volt, egyetlen dolgot kivéve: reményre semmi nem ad okot, mára az olimpiai eszme legfeljebb hivatkozási alapnak jó, de aki komolyan veszi, azon leginkább csak mosolyognak.

A riói olimpia is igazodik a trendhez, egyre kevésbé szól a sportról és egyre inkább a pénzről, az üzletről és a politikáról.
Ha ennek hazai megjelenési formáit vizsgáljuk, akkor elszörnyedhetünk az ötleten, hogy pályázzunk olimpiai rendezést.
Engem ez a csóró cigány emberkedésére emlékeztet, akinek a segge kilóg a gatyából, de a lányának világraszóló lakodalmat rendez, aztán tíz évig nyomoroghat a pereputty, hogy kifizessék a kivagyiság árát.
Úgy gondolom, hogy olyan országnak részéről, mely más államok támogatásából él immár évtizede, pofátlanság a rongyrázás.
Különösen, ha eddigi tapasztalatainkból pontosan tudjuk, hogy a létesítmények építésének haszna Voldemort Nagyúr zsebébe vándorol, aki nem tűri a packázást, éppen most rúgja seggbe nevének bitorlóját.
A veszteséget meg majd fizeted te, én, meg a hajléktalan, ha vesz egy szelet kenyeret...

Aztán itt van a politika is.
Semmi helye nem lenne a sportban, és mégis.
Nemzetközi szinten az amerikaiak megpróbálják az oroszokat ezen a területen is beszorítani, nem először egyébként az olimpiák történetében.
Ha nem sikerül, akkor jó erre a célra a paralimpia is, és hogy ezzel sportolók százaitól lopják el évek munkájának gyümölcsét, az senkit nem érdekel, mert első a politikai haszonszerzés.
Ha hazai példát keresünk, találhatunk azt is - a honi kútmérgezők számára fontosabb a menekültellenes kampány, mint az olimpiai eszme.
Valaha a sportszerűség a tisztesség és becsület szinonimája volt, mára ennek vége.
Ma a sport cégére alatt politikusok hazudnak, lopnak, csalnak, manipulálják az ország népét és mérgezik a gyerekek lelkét - a gyűlölködésre nevelést nem lehet elég korán elkezdeni.


A nép pedig lelkesen nézi a közvetítéseket és úgy csinál, mintha elhinné, hogy lehet egy tonnát felemelni, a szuperszonikus repülőgépet futva lehagyni és meghazudtolni a természeti törvényeket természetes úton, dopping vagy genetikai manipuláció nélkül.
Közben pedig hallgatja a gyűlölködéseket egy percben, de a sok egy percből összeállnak azért az órák és a fejekben megragad a legordasabb hazugság is.
Például az, hogy az élsportnak köze van az egészséghez, a kormánypropagandának az igazsághoz, a kormánynak pedig az ország boldogulásához.
Siralmas ez az egész.
A versenyzők persze csak részben tehetnek erről, hiszen nagyrészt azt se tudják, mi történik velük, csak futnak a pénz és dicsőség után, mint a liba, mikor a gazdasszony csörgeti a kukoricát a garabóban...
Hogy erre vannak, akik pénzt áldoznak, az rendben van.
Magánügyük.
De hogy erre az adófizetők pénzét pazaroljuk, az talán túlzás.
Hogy még a német, francia, olasz, dán és a többi adófizetőét is - az pofátlanság.
Aki meg elhiszi, hogy ez klasszikus értelemben vett sport - na, ezt inkább le sem írom.
Nézzük, mintha cirkuszba mennénk, annak tökéletes...

:O)))


8 megjegyzés:

promenad írta...

Sajtóhír : Ádernek sikerült Rióban a magyar olimpiai pályázat mellé állítani a potentátokat.
Pont Ádernek ?
Ki hiszi ezt el ?
Bár ha tényleg tönkre akarnának tenni minket nekünk adnák az olimpiát.
Aztán arról kódulnánk !

anteus írta...


Most csak erre valami megjegyzés-féle:
"Hogy erre vannak, akik pénzt áldoznak, az rendben van.
Magánügyük. De hogy erre az adófizetők pénzét pazaroljuk, az talán túlzás."

A minden korlát nélkül költségként elszámolható reklámkiadások hatalmas összegekkel csökkentik az adóalapokat, így az adóbevételeket, a közpénzt. Így egyáltalán nem magánügy, és úgy pazarolja a köz vagyonát, hogy elkerüli az adóbefizetést... - a kör végén a saját zsebbe juttatva azt.
A Orbántelekre épített alapítványi sportcentrumnak adózás előtti eredmény terhére nyújtott cégtámogatásról ("Ez nem közpénz"- szöveg, nopláne állami vállalatok esetében) ezt már felismertük, látjuk a lényegét: Orbándöntés alapján a költségvetésbe tartozó forrásokat centralizálás előtt átadjuk az Orbánvagyonba.

Ügye - mondhatnánk, ha nem lenne mocskos rablás.

csakafidesz? írta...

Ebben az átvitt értelemben prostituálódott világban ma már igazán semmin sem kell meglepődni.
És, hogy mit hoz a jövő? Még elképzelni is nehéz.
A jövő sok jót nem igér.
Ha valaki azt hiszi, hogy kiemelkedő sorozatos teljesítmények energiaigényét a napi pohár kakaó egy szelet kaláccsal és az ebédnél elfogyasztott diétás csirkemell egy marék főtt zöldséggel bíztosítja, az el van varázsolva és nem ebben a világban él.

Lens Armstrong a hétszeres Tour győztes az egyik nyilatkozatában elmondta, hogy egy háromhetes verseny nagyon megviseli az emberi szervezetet és a harmadik héten az Alpokat teljesítmény-fokozószerek nélkül lehetetlen lenne megmászni.
Az egyre növekvő követelmények teljesítéséhez elengedhetetlen a fokozószerek használata.
Érintett körökben azt mondják, hogy csak az nem doppingol, aki még nem bukott meg, de az végig tiszta marad, akit komolyan soha sem ellenőriznek - vagy...

"Van az a pénz, amitől az embernek már korpásodik a haja" - mondják annak a reklámnak kapcsán, ami a korpásodás elleni shampoo-t hírdette.

Hangsúlyozom, ebben a velejéig romlott világban már bárki akár kilóra is megvehető.
És ez még nem minden...

Amig szabályok vannak, csaló mindig lesz, a nép pedig már az ókorban is cirkuszra vágyott. A gladiátorok pedig erejüket és kitarásukat biztosan nem kenyéren és vizen szerezték!

anteus írta...

"Az egyre növekvő követelmények..."
A Touron az útvonalat annak alapján jelölik ki, hogy az egyes jelentkező helységek mennyit fizetnek azért, hogy átmenjenek rajtuk. Ha tele kell zabálni magukat vegyszerekkel a "sportolóknak", hát tegyék - sok pénzt kap néhányuk érte.

Ez nem sport, hanem hosszúra nyújtott reklámfilm.

Donáto írta...

Valamikor imádtam az olimpiát. Aztán néhány éve azt olvastam, hogy Kovács Margit "nem szerzett olimpiai kvótát" - ökölvívásban!!! - tehát nem jutott ki az olimpiára...
Milyen világverseny az, ahol egy édes kis szőke nőnek vérzik az orra, mert egy másik nő laposra verte? Na itt ment el a kedvem az egésztől.

Persze fél szemmel ma is nézem a képernyőt, de már nem boldogít. Mikor a "nagy divatbemutató" - a megnyitó minden pillanatában egy-egy ország miniszterelnökét láthatom, mintha azoknak sok közük lenne az atléták, vagy az úszók teljesítményéhez!
Tönkre tette a NOB az öttusa versenyeket, jöttek helyette a hegyi kerékpárosok, meg a műúszók. Felkészülnek a balett táncosok, a rúdtáncosok, ultizók, pókerezők...:D)

góbé írta...


Üdv Donáto !

Maradéktalanul egyetértek veled, de az ultizókat ne bántsd ! Alig maradtunk, utánpótlás nincs, egy komolyabb partit összehozni komoly nehézségekbe ütközik.
Holott alig tudok más játékot, amely kikényszeriti a matek használatát, a logikus gondolkodást. A sakk már más, magasabb kategória.

SzentEltvíz írta...

"Dr. Frenkl Róbert írta 2008-ban, a pekingi olimpia előtt: "A veszély lényege, hogy az olimpia fokozatosan elszakad éltető elemétől, a sporttól, önálló életet élve a pénzvilág, az üzlet, illetve a politika, a hatalmi játszmák eszközévé, játékszerévé válik."

Ez nem veszély mert senkire sem eredményez semmilyen megfogható hátrányt. Viszont gusztustalan, mert vannak olyan politikusok akik egyéni politika nyerészkedésre kívánják felhasználni a sport eredményeit. De a lakosság úgyis tudja hogy ez csak álságos dolog.

talalom írta...

4 éve írtam egy cikket, Le az olimpiával! címmel, még az Amerikai Népszavában jelent meg, majd a gepnarancs.hu-n is. Hááát - nem hízelegtek a kommentelők. Örömmel látom hogy egyre többeknek jön meg az eszük...