2015. szeptember 29., kedd

PISA ÉS PÖCS

Ha a magyar iskolákat nézegetjük, akkor a tanulmányok színvonalát a PISA, a pedagógusokat pedig a PÖCS kifejezéssel lehet jellemezni.
A két betűszó tükröt tart a magyar iskolarendszer, de tágabban véve az egész társadalom elé.
Közös bennük, hogy a jövőre nézvést mindkettő eléggé csúf kilátásokkal kecsegtet, az egyik a funkcionális analfabéták számának növekedésére, a másik a házmesterképzés felvirágzására utal.
Ha ehhez hozzávesszük még az iskolák siralmas anyagi helyzetét, akkor sok okunk nincs a vidámságra a magyar iskolarendszer és leszármazottaink jövőjét tekintve.
Hol van már az az idő, amikor a magyar pedagógusok irányításával magyar tanulók versenyek tucatjait nyerték, amikor a magyar pedagógus a közélet motorja volt?

Kezdjük talán a PISA –val.
Ez egy betűszó, a Programme for International Student Assessment, azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja”.
A felmérés, melyet tizenöt éves diákok között végeznek, három területen zajlik, azt vizsgálja, hogy a diákok a tanultakat milyen szinten képesek alkalmazni a hétköznapokban a matematika, a természettudományok és a szövegértés területén.
Minden évben más és más képességet vizsgálnak.
2012-ben a számítógépes információszerzési képességet vizsgálták, nevezetesen, hogy milyen gyorsan és milyen úton tudják a diákok a szükséges információt megszerezni.
A hosszabb idő és a hosszabb út általában szövegértési nehézségeket jelent.
A felmérés eredményét most közölték, Európában tökutolsók vagyunk, ezidáig állítólag azért nem tették ezt közkinccsé, mert az illetékesek egyszerűen nem hittek a szemüknek.

Pedig nincs min csodálkozni, a felmérés ugyanis azt is megállapította, hogy a magyar iskolák számítógép-parkja elöregedett, korlátozott az internet-hozzáférés, kétszáz iskolában egyáltalán nincs központi internet.
Az informatika-oktatás általános színvonala is gyenge, az órákon a gyerekek leginkább csak „számítógépeznek” és szerintem sok esetben vak vezet világtalant.
Talán innen kellene közelíteni a kérdéseket, meg kellene vizsgálni a pedagógusok informatikához való iszonyát, mert ha a környezet elutasító, akkor a diák sem fogja ambicionálni a számítógép-használatát.
A Fidesz egyébként is lecsökkentette az informatika-órák számát, ami nem is csoda – itt is fejtől büdösödik a hal - állítólag Orbán sem kedveli a számítógépet, pedig megpróbált már dekázgatni is vele.

A problémát tovább nehezíti, hogy a tanulók otthoni számítógép-használata sem megfelelő, és hogy miért erre a válasz a hajdani pap válasza, akitől, mikor megkérdezték, hogy miért nem harangoznak délben a faluban, azt válaszolta, hogy ezer oka van annak.
Hát mondjon egyet, erősködött a reklamáló.
Hát például nincs harang, mondta a plébános…
Itt is hasonló az ok, a diákok nagy részének nincs otthon számítógépe, nincs internet-hozzáférése, márpedig a számítógép olyan eszköz, melynek használatát csak úgy lehet megtanulni, ha a tanuló odaül mellé és használja.
Könyvből ezt nem lehet megtanulni, a gyakorlatban egy fiatalnak viszont szó szerint gyerekjáték.
Nagy gond ez, mert a társadalom további szétszakadásához fog vezetni, lesznek, akik képesek használni a modern eszközöket és lépést tudnak tartani a fejlődéssel és lesznek azok, akik menthetetlenül leszakadnak, és ők nem a Várnegyed vagy a Rózsadomb iskolásai lesznek.
A diákok egy része ma már teljes természetességgel használja az okostelefonokat információszerzésre, de nincs mindenkinek sem okostelefonja, sem pénze a megfelelő előfizetésre, nincs csatlakozási lehetősége az internethez.

A szocialista kormányok célkitűzései között szerepelt egy országos szélessávú internet gerinchálózat kiépítése.  Hasonló célkitűzés ma is érvényben van, vannak eredmények is, a magántőke is részt vesz a fejlesztésekben.
Például a kínai Huawei tíz milliárd forintos beruházással bővíti a szélessávú hálózatot, de ez nem elégséges, hiszen a technikai lehetőség nem jelenti azt, hogy az iskoláknak pénzügyi lehetőségük is lesz a csatlakozásra.
Ha nincs központi akarat, akkor nem lesz színvonalas informatikai oktatás sem, arról nem is szólva, hogy a jövő nem az üzleti alapú, hanem a nyílt hozzáférésű hálózatokat jelentené, ha a megvalósítására szánt pénz nem kerülne más, fontos zsebekbe, a koirmány pedig nem bevételi forrást látna a világhálóban, hanem a nemzet felzárkóztatásának eszközét.
Az a polgármester, aki büszkén lépked a libaúsztatóból kialakított élményfürdő mellett faluja viakolorozott főterén, a gyermekek jövőjén sétál.
Ázsia kistigrisei azzal tudtak felkerülni a világ gazdasági térképére, hogy nem sajnálták a pénzt az oktatásra, képzésre.
Ha ez így folytatódik, akkor még jobban leszakadunk a fejlett országoktól, igaz viszont, hogy lesznek üres stadionjaink, mindennapos testnevelés az iskolafolyosókon, és énekelgetünk vidáman…

A PÖCS szintén betűszó, a Pedagógus Önértékelő Csoport rövidítése, kissé emlékeztet Rákosi ötéves tervére.
Az önértékeléseket öt év alatt kell lebonyolítani – kétévente a pedagógusokat, az intézményvezetőket, de magát az intézményt is értékelni kell, a harmadik és az ötödik évben.

A tanarakat a szülők is értékelik, ami igen érdekes elképzelés, mert a munkájukat nemigen ismeri a szülő, mégis osztályozni fogja.
Egyest adtál Iluskának?
Te is kapsz egyet, elfogult némber!
Aztán a kollegák is egymás ellen fordulhatnak, a tanári szobák klikkjei ellehetetleníthetik magát Pestalozzit is, ha úri kedvük úgy tartja, kinyírhatják a követelménytámasztó igazgatót, hogy most a politikai törésvonalakról ne is beszéljünk.
De lehet ellentét például a porosz hagyományokat követő pedagógusok és liberálisabb kollegáik között is.
A gyerekeknek viszont kuss, vagy leírják százszor: a
ki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

Tanszabadság?
Mire jó az?
Te előadod, a tanuló visszaböfögi, ha lehet, szó szerint, így nevelünk jó alattvalókat, nemdebár?
Egy haszna azért lehet a szülőknek kiküldött kérdőíveknek – a hátoldalán lehet üzenni: Kedves szülő, küldjön krétát és nyilatkozzon, hogy részt vesz-e a tanterem kimeszelésében?
Egyszer régen ráültem akkori főnököm íróasztalára és az ezredparancsnoknál feljelentettek.
Kérdezte az Öreg, hogy hogy képzelem, hogy ráülök a feljebbvalóm íróasztalára.
Mondtam neki, hogy ezredes elvtársa, arra az íróasztalra rá lehet ülni.
Elgondolkodott, és azt mondta: Hát igen – ha rá lehet ülni, hát rá kell ülni.
Hozzávetőleg valami ilyesmi a válasz arra is, hogy miért lehet a pedagógusokkal mindent megcsinálni.
Az csak a baj, hogy erre a helyzetre rámehet egy-két generáció.
Hogy tudásalapú társadalom?
Persze, azt nagyon kell tudni, hogy ki a főnök itt, Csicskaországban…

:O)))

37 megjegyzés:

talalom írta...

Tisztelettel kérlek, hagyd a "házmesterezést". Kapásból tudok pár olyan szakmát sorolni, ahol legalább olyan divat a mószerolás: egyszer dolgoztam 3 évig hivatalban - majd belehaltam. De láttam tantestületet is egész közelről... Biztos azért vagyok olyan érzékeny erre, mert édesanyám házmesterként (is) kereste a kenyeret a családnak. Ő még éjjel kapuzott, hajnalban járdát söpört, kora este leszemetelt. Minden nap lesöpörte az udvart, kapualjat, lépcsőházakat, folyosókat, hetente egyszer lemosott.

PuPu írta...

Bocsáss meg, egyetlen házmestert se akarok megsérteni, már csak azért sem, mert itthon én vagyok a házmester.
Te meg lásd be, hogy ez egy közkeletű kifejezés, ezzel egy mentalitást jelölnek, melynek eredete a nyilas, majd a Rákosi korszak, amikor a házmesterek a hatalom képviselőjeként működtek, akik ellenőrizték a lakókat és feljelentették a hatalom elől bujkálókat.
Persze nem mindenki, de ez akkor is így ment át a köztudatba.
Fiatal korom házmestereinek a neve és emléke megmaradt bennem, kedveltem őket.
A műfaj azt hiszem kihalt, hol van ma egy közös képviselő egy hajdani házmesterhez?
Nem hiszem, hogy van rá más kifejezés, de igérem, legközelebb odafigyelek...
Kapok bűnbocsánatot?
:O)))

sphagin írta...

Kedves PuPu !

A vérünkben van !

Mármint a mószerolás azaz a "házmesterkedés" !

Megtanultuk az érvényesülés könnyebb és biztosabb formáit.
Mindenki azt használja az érvényesüléshez amije van !
Ha nincs szakmai tudása és dolgozni se szeret, bedobja amilye van és lehet válogatni.

Innen már csak a vezetőn műlik, hogy mit és kit választ !
A nagy csöcsű Irénkét, vagy a nagy nyelvű akárkit.
A munkába meg gebedjenek meg a szakmai tudásukra büszkék, a szorgalmasak !
Úgy kell nekik, megérdemlik, az élhetetlenek !ű
Azt se tudják, hogy mitől döglik a légy !

Csak jönne már a tél, hogy ez a sok légy egy kicsit megritkuljon !
Egyébként felfalnak bennünket !

Üdv sphagin

góbé írta...



"...A Fidesz egyébként is lecsökkentette az informatika-órák számát, ami nem is csoda – itt is fejtől büdösödik a hal - állítólag Orbán sem kedveli a számítógépet, pedig megpróbált már dekázgatni is vele..."

Pupu ! Ez újfent Karinthy Gyürüt érdemel.

Kaskötő István írta...

Baranyi Ferenc:Fejedelmek figyelmébe
...a bunkónál nincs jobb alattvaló.

http://kalaka15augusztus.homestead.com/index.html

morzsi írta...

Kedves PuPu!

Az "erogén" zónámat találtad telibe. Régóta hangoztatom, hogy gyenge/rossz a magyar oktatás. Az alap, a közép és a felsőfokú. Az, hogy a gyerekeink évek alatt nem tudnak megtanulni egy idegen nyelvet, holott ez más országokban simán megy, az egy dolog. (Most képzeljétek el, ha a német és az angol nyelvet a rendszerváltást követően jól tanították volna, ma az ország fele már nem élne itt...)

De a gépjármű vezetést is rosszul tanítják! Ha voltál Londonban, vagy Madridban, láthattad, hogy ott egyik autó a másiktól 10-20 centire parkol. Nálunk? 1 1/2-2 helyet foglal el sok kocsi.
Vagy a szakmunkás képzés. Ha egy burkoló befejezi a munkáját, akkora mocsok marad utána, hogy nézni is rossz.
A rendészeti képzés. Egy magyar rendőr nem tudja, hogy mikor használhatja a fegyverét! Ez életveszélyes dolog!
Vagy a jogász képzés... Hogy fordulhat elő olyan, hogy az ELTE jogi karán a hallgatók 51%-a
a jobbikkal szimpatizál?

Tessék mondani, mi folyik itt? ....:(

Unknown írta...

plusz egy szavazat a karinthy gyűrűre. (nem elég, hogy okos, értelmes, up-to-date, de élvezetes, szellemes. szeretem olvasni. mégha 99%-ban tragikus témákat is boncolgat ...)

Névtelen írta...

Valahol azt olvastam (nem tudom, mennyire igaz), hogy Romániában minden másodikos tanulónak adnak egy számítógépet (vagy legalábbis ilyen terv készült). Mindenesetre, ha ez megvalósul, akkor lenne egy kérdésem: szerintetek 20-25 év múlva a félművelt, betanított román munkások fognak a jól képzett magyar vállalkozóknál munkára jelentkezni, vagy inkább a képzetlen magyar melósok állnak majd sorba a román elit vállalkozásánál? A kérdés persze költői, nem várok rá választ… :-(

nemóvatos írta...

És a pedagógusok nem lázadnak, nem sztrájkolnak, pedig egy hét alatt bármit elérhetnének. Beleértve a büntetlenségüket is.
Csak hát mi az a "bármi" és ki meri megfogalmazni?
Kinek lenne érdemes kikaparni a gesztenyét?
Mit nekünk egy-két generáció elbutulása?
Szakmai alapon sem mernek potens közösségek szerveződni?

peti írta...

Ezt viszont feltétlenül tanítani kell(ene)a magyar iskolákban:

Nem szállít pengés drótot Orbánéknak egy német cég

Kiírom a cég nevét, mert érdemes megtanulnunk: Mutanox
A magyar kormány menekültpolitikája miatt utasította vissza a német cég, hogy pengés drótot szállítsanak Magyarországnak – írja a brit Metro. A Mutanox a brit lap szerint félmillió eurót bukik a magyar megrendelés visszadobásával. A lap szerint Magyarország több ezer tekercs pengés drótot rendelt a Mutanoxtól, amely tulajdonosa, Talat Deger a Huffington Post Germany-nek azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor szerinte visszaél a speciális dróttal, amely jóval veszélyesebb az egyszerű szögesdrótnál, mert akár halálra is sebezhet valakit...

Vielen Dank Mutanox!
Danke Herr Talat Deger!

peti írta...

A nemzetközi vizsgálatok eredményei szerint a magyar tanulók szövegértése, matematikai és természettudományos tudása gyengébb, mint másfél évtizede volt. Egyre nagyobb gondok vannak a teljesítményskála mindkét végén. A kiemelkedő szinten teljesítő általános és középiskolás tanulók aránya egyre csökken, miközben a funkcionális analfabéták, a matematikát elemi szinten sem tudók aránya egyre nő. Minden ötödik gyerek úgy fejezi be az általános iskolát, hogy képtelen egyszerű szövegek értő elolvasására, és minden harmadik a legegyszerűbb hétköznapi helyzetekben felmerülő matematikai feladatokkal sem tud megküzdeni. Még rosszabb a helyzet a számítógéppel végzett szövegértési és matematikai feladatokkal kapcsolatban, valamint a problémamegoldásban. Ez utóbbi teszt feladataihoz tanulóink 35 százaléka gyakorlatilag hozzá sem tudott kezdeni. Az iskolából korán kimaradó tanulók aránya a lassú csökkenés után az utóbbi években ismét növekedésnek indult, 2013-ban már visszacsúsztunk a 2007-es szintre. A fiatalok jelentős része úgy kerül ki az iskolából, hogy nem lehet a rendelkezésre álló keretek között képezni, a legegyszerűbb szakmára megtanítani vagy munkába állítani, mert a modern társadalmakban nincs és nem is lesz nagy tömegek számára olyan munka, amelyet írni, olvasni, számolni tudás nélkül lehetne végezni...

A magyar közoktatás egyik legnegatívabb eleme a szélsőséges szelekció, a különböző hátterű tanulók eltérő osztályokba, iskolákba való csoportosítása. Magyarországon a szelekció mértéke világviszonylatban is a legerősebb, és a szelekció számos további probléma forrása. A korai szelekció megideologizálása azon a régi tévhiten alapszik, hogy ha a „különböző képességű” tanulókat más iskolákba, osztályokba küldjük, akkor mindenkinek a számara legjobb oktatást lehet nyújtani. Ezt a vélekedést a tudományos elemzések nem támasztják alá, az adatok éppen azt mutatják, hogy a szelekció rontja az egész oktatási rendszer teljesítményét, korán zsákutcákba tereli a lassabban haladókat, gyengébben teljesítőket, hátrányos helyzetűeket, de nem jó azoknak a jobb feltételek között élő gyerekeknek sem, akik látszólag a rendszer kedvezményezettjei. A valóságban az iskolai szelekció nagyobb részben a tanulók társadalmi háttere szerinti szétválogatás, ami alkotmányos, morális, emberiességi megfontolásokkal is ellenkezik. Ha van valami, amit a lengyelektől az iskolarendszer fejlesztése érdekében átvehetünk, az mindenekelőtt a szolidaritás (így, kisbetűvel is)...

A fejlett országok között szintén a legrosszabb helyezések egyikén vagyunk, ha a családi háttér befolyását vizsgáljuk, ami nálunk nagyon erős. A problémát jobban érzékeljük, ha a másik oldalról nézzük a dolgot: az iskola nagyon keveset tesz hozzá ahhoz, amit a gyerekek otthonról hoznak. A szegényebb családok gyermekei mérhetetlen hátrányokkal vágnak neki a felsőoktatás felé vezető útnak. Az egyetemi diploma megszerzésének esélyét jobban befolyásolja a szülők jövedelmi helyzete, mint a diákok képessége, így nagyon sok tehetséges fiatal el sem jut odáig, hogy beszálljon a versenybe. Az említetteken túl ennek oka még az oktatás-szervezés és tanítási módszerek kis hatékonysága. Például nálunk a legalacsonyabb a tanulók által évenként iskolában eltöltött órák száma, azaz már annak a lehetősége is korlátozott, amikor az iskola hatni tudna a gyermekekre. Ezen a tanév kisebb átszervezésével, a hátrányos helyzetű tanulók számára nyári programokkal és az egész napos iskola kiterjesztésével lehetne javítani...

Csapó Benő: Az emberfők kiművelése – a tanulás hatalmalink text

Névtelen írta...

A Pöcsöktől nem tud a fityeSS elszakadni. Kezdetben vala a polgári öntevékeny csoport, csak akkor, mikor rájöttek, hogy ennek rövidítése pöcs, átnevezték pök-re. Azóta leépültek annyira, hogy nem tűnik fel nekik.

Maria írta...

Szeptemberben egy elit gimnaziumban emeltszintu informatikai erettsegi vizsgat XP gepekkel vegzik. 2015- ben, az orszag harmadik legnagyobb varosaban! Az igazgato helyettes legnagyobb gondja, hogy a csengetes ne zavarja a vizsgazokat. Ezert nem a modern gepekkel felszerelt teremben lesz a vizsga, hanem jol elszeparalva a konyvtarcszobaban. Akkor mit lehet varni ilyen gondolkodassal?

talalom írta...

Pupukám! Természetesen meg van bocsátva, főképp azért, mert a következőkben én egy másik szakmát fogok gyaszálni, a pedagójgoszokét.
Az oktatás kiindulópontja szerintem a tanár. Tanárnak az megy - és hagyjuk most a kontraszelekció egyéb okait -, akinek konzervatív a mentalitása (a konzervatív nálam nem elítélendő jelző, sőt). Hiszen arra vállalkozik, hogy meglévő ismereteket, viselkedésmódokat adjon tovább, bizonyos fokig tehát tekintélytisztelőnek kell lennie. A tanarak nagy része szerintem azért Orbán-hívő, mert még a több pénznél is szívesebben hallották a jelenlegi kormányfő ígéretét, a "tanári tekintély visszaállítására". Aminek szinte egyetlen eszközét ismerik, az erőt. Nagyobb vagyok - tehát okosabb. Munkájuk egyetlen értékmérője, hogy mekkora adagot képesek betölteni a szaktárgyukból a káposztafejekbe, amik aztán - lehetőleg kérdés nélkül, szó szerint képesek visszaböfögni. Ezt lehet dossziékban rögzíteni, pöcs-ök során bizonyítani. Mindeközben képtelenek elérni, hogy az évtizedek során bebizonyosodott tantervi túltengést megakadályozzák. Nem is érdekük, mert bármelyik szaktanár azonnal sikítófrászt kap, ha valaki felhozza, hogy pl. történelemből tök fölösleges napra pontos dátumot bemagoltatni valamilyen középkori csata kapcsán. Tanulni kéne elsősorban megtanítani a srácokat. Nálunk otthon az volt a rend, hogy megnéztem, mi a lecke. Azt mondtam: ezzel 45 perc alatt végezni lehet. Amennyivel többet pöcsölsz drága gyerek az asztalod mellett, annyival kevesebb időt tölthetsz a téren. Nálunk bevált.
A másik idegesítő marhaság a "szeretem a gyerekeket". Nincs, aki mindig minden gyereket szeretne - az ember néha még a sajátját is legszívesebben lecsapná, mint a taxiórát. Nem kell "szeretni". Kíváncsinak kell lenni rá. Hogy pl. miért üvölt okkal-ok nélkül, meg kell kérdezni: mi bajod? Mit szeretnél, mi a véleményed? Jó, tudom, könnyű kívülről okosnak lenni - nehezebb 20-30 (mellesleg, amikor én jártam iskolába, 42-en voltunk egy osztályban) "ellenséges" gyerekkel szembenézni. Talán meg kéne próbálni partnernek tekinteni. Akinek éppen ugyanannyi a felelőssége abban, hogy megtanuljon olvasni, mint nekem, aki tanítom.
A legnehezebb lehet a közöny falát áttörni. Tőlem azért menekült meg a tanártársadalom, mert iskolás koromban tanítottam részint pénzért, részint úttörő-kötelességből. Volt egy gyönyörű, szőke kislány tanítványom, aki egy elmorgott "nem tudomon" kívül soha nem szólt hozzám. (Sztem volt egy kis autista beütése, de a hatvanas években ki törődött ezzel?) Mégis elért egy gyenge közepest, ami miatt az apja duplájára emelte volna a gázsimat - de ezt a közönyt nem bírtam elviselni. Szóval, segítsük a pedagójgoszokat!
És még egy: a magyar helyzet rossz - és nagyon rossz irányba megy. De másutt sincs kolbászból - az integrált oktatás. Különben nem lehetett volna nemzetközi hír, hogy egy londoni állami középiskolából több száz év után először sikerült Oxfordba kerülnie egy diáknak. Ja, mellékesen magyar bevándorlók kislányáról van szó.

Névtelen írta...

Csak erős idegzetűeknek!!!

Mancs: Hogy a kormány nemzetellenes lenne? - Tanítani lehetne az oktatási államtitkár válaszait

Ónódy-Molnár Dóra: Kis választási kampányok zajlanak a magyar iskolákban

pleinair írta...

Teljesen jogos a nyilas és Rákosi-korabeli házmester - szellem visszatérésének említése.
A budapesti bérházakban a lakók politikai mentalitásáról kellett a házmestereknek időközönként beszámolni, a munkahelyeken pedig a dolgozók megfigyelésére kijelölt káder írt a dolgozóról jellemzést, ill. "hangulatjelentést".

A mi kétudvaros, hatalmas sarokházunkba egy felejthetetlen emlékű, kövér házmester néni volt a "Jani".
Nem tudom megállni, hogy legalább pár szóval emlékezzek meg róla.

Különös, kisgyerek számára félelmetes jelenség volt a néni.
Állandóan enyhe sajtszag lengte körül, ez jelezte közeli érkezését és távozását, de legerősebben a jelenlétében volt érezhető. Szakállal ékes álla és hatalmas tokája remegett, miközben lehordta a ház gyerek-népét, vagy felnőtt lakóit, akik érezhetően tartottak tőle.
Nagy úr volt a mi másfélmázsás házmesternénink. Volt neki beosztottja is, akit vice-házmesternek neveztek. Ez a néni, a "vicéné" csöndes volt és szerény, ő végezte a piszkosmunkát. "Szemetelt", felmosott, söpört, korlátot pucolt, mialatt kövér főnöknője a fő-kapuval szemben lévő földszinti lakása ablakából tartotta szemmel a házból, vagy házba ki-bejövőket. Férje, egy szegény elnyomott és elnyűtt bácsi az alkoholba menekült. Ő tántorgott éjszakánként kaput nyitni a későn érkezőknek.

Munkahelyi hangulatjelentővel kapcsolatban is vannak emlékeim.
A szintén kövér hölgy mosolygós volt és kedves, (neki is volt bajusza, meg szakálla) de ha valami nem tetszett neki, hideg vastekintettel jelezte, hogy ő akár árthatna is nekünk, mert hatalmában áll.

Hát ezt a világot hozta vissza a mici, a félelem és bizalmatlanság légkörét.







Névtelen írta...

...pedagógus minősítés

Kibic37 írta...


pleinair, nekem meg egy évtizedekkel ezelőtti irodalmi estet idézett fel a házmester nénid. Semmire nem emlékszem belőle, csupán az egyik vers záró mondata maradt meg bennem, ami így szólt:
"A nőnek hullaszaga volt és ritkás fekete bajusza."

Névtelen írta...

A budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanárainak nyilatkozata

pleinair írta...

Kedves Talalom, szerintem a gyerekek utálják a tekintélytiszteletre nevelő tanárt.
Ellenállást, dühöt és dacot vált ki belőlük, ha nem nézik őket szuverén személyiségnek, és engedelmes alattvalókat akarnak faragni belőlük.
Az igazán nagy tanáregyéniségek nevelési módszerének célja, hogy gondolkozó és felelősségvállalásra képes emberek kerüljenek ki a keze közül.
(Biztos láttad a Holt költők társasága c filmet.)

Névtelen írta...

Házmesterek és boldog besúgók országa...

pleinair írta...

Kibic

:)))

Névtelen írta...

A birkák országában sem birka, sem farkas nem szeretnék lenni

Nidus testatur, qualis avis hic dominatur írta...

Pleinair 11:08
Ha férfi lennék Te lennél az esetem :-)))

Donáto írta...

Kedves Névtelen! (11:47)
Csak megjegyzem, hogy a Kádár rendszerben nem kellett a pedagógusoknak jelenteniük sem az igazgatójuk, sem az állambiztonsági szervek felé, kivéve azt az esetet, ha a törvény feljelentési kötelezettséget írt elő. Üdv: D.

Joszi írta...

Azt gondolom, nem veletlen , hogy orbanisztan, s eselyesen vonaland lesz hazankbol.A nep , imadjuk szeretettel, ezt ohajtja, mert ezt szeretteteik meg vele.Ez az orszag soha nem nezett szembe multjaval, nem birkozott meg tortenelmevel.Mos epp a felszabadulas, igen felszabadulas es a rendszervaltas kozotti idoszak hamisitasa folyik telses erovel, s miutan lassan kihalnak az akkor elok, szabadda valik a palya.Itt es most egy reszfeladatot tejesitunk.Le a hazmesterekkel!Pusztuljanak a hangulatjelentok!57-voltunk hazmesterek, szegeny szuleim,muvezeto apam, aki nyugdijat egeszitette ki, higy megeljunk, s varrono anyam, ejjel nappal dolgoztak, keves kis penzukert , s az urak szepen leneztek oket akkor is , alacsonyabb kepzettseggel, tudassal is mert budos volt a szemet, amit szedtek, s de jo valakit lenezni, ez volt a hazmester.Soha, semmilyen feljelentes nem vartak toluk, s nem is kertek.A lakonyilvantarto konyvet, azt vezettek, cim, adatok, ha valaki erre volt kivancsi ezt kertek, de bar csak ennyi adatot tartanak nyivan ma rolunk.Hangulatjelentes.Szornyu dolog volt, egyszeruen a kozponti intezkedesek visszhangjat ertekelte, nevek nelkul.Megfelelt egy mai kozvelemenykutatasnak, vagy PR jelentesnek.Mindenhez, ami akkor volt, ma ezerszereset eljuk meg elnyomasban, kutakodasban, de szidjuk csak a hazmestereket, az sokat segit.

Joszi írta...

Hja, s idoszeru a hanguatjelentesezes, hazmesterezes, mikor ma koncepcios perben iteltek el Csaszyt, Tatrait, David Ibolyat, Hernadit, Nezzetek meg.a birokat, ugyeszeket, na igy neznek ki a potencialis gyilkosok.Ehet kezdeni birozni, ugyeszezni, ennek tobb oka van.

Névtelen írta...

Kedves Donáto, ki állította ennek az ellenkezőjét? Akkor is volt ilyen! De még mennyire! Történelmi hagyománya van ennek már itt nálunk. Én az alábbit szoktam elolvastatni a diákjaimmal, jóllehet a történet nem a kádári korszakban játszódik, de azért ennek alapján egy mai fiatalnak is el lehet képzelnie a dolog lényegét és annak következményét:

Bertók László: Priusz

S közben titkon abban reménykedem, hogy eljutnak Bertók László művei olvasásához is. Mert pl. ilyeneket írt:

Bertók László:
Ellenséget, ellenségképet nekik

Ellenséget, ellenségképet nekik, kitalálni,
megeleveníteni, színezni, tökéletesíteni,
folyamatosan „reflektorfényben tartani”.
Ügyelni rá, hogy az elképzelhetőnél és
a legyőzhetőnél kicsivel mindig nagyobb
legyen, elhitetni, hogy bármikor rájuk
törhet, megsemmisíthet mindent, s lehet,
hogy máris beszivárgott, itt van közöttük.
Keressék csak, gyanúsítgassák, súgják be
egymást, könnyítsék a helyzetedet.
Szónokolni, hogy veszélyben a gyerek,
a család, a munka, a vagyon, a haza,
az emberiség, az élet, de különösen azok,
akik legyintenek, alábecsülik a bajt.
Reszkessenek csak, rezeljenek be, bújjanak
össze, bőgjenek, bégessenek, essenek
kétségbe, fantáziáljanak, rémisztgessék a
többit, készüljenek a védekezésre, a harcra,
a halálra. A zsigeri reflexeikre (a fájó
emlékeikre, a megaláztatásaikra,
gyengeségeikre) építeni föl, kényszeríteni ki
belőlük az engedelmességet, az állandó
stresszt, a készültséget, a vigyázzállást.
S ha már-már összecsuklanak, rebbenésnyi
pihenjt vezényelni, megjutalmazni
néhányukat. Folyamatosan ugrásra kész
lelkiállapotban tartani őket, amelyben várják,
sőt követelik már a vezetőt (a vezért), aki
nem lehet más, csak te. Te, aki észrevetted
(kitaláltad) a bajt, aki felkészítetted
(begerjesztetted) őket, aki nélkül csellengő
csürhe lennének, s aki által az életüknek
értelme, a közösségüknek célja lett.
S akik, ha valamit elvétesz, ha rájönnek a
hazugságaidra, a disznóságaidra, a valódi
szándékaidra, s a kiszolgáltatottságukra,
a szerencsétlenségükre, az erejükre,
téged is (magától értetődően) széttaposnak.

Névtelen írta...

Bertók László: A kérdés

Nem az a kérdés, van-e tengerünk,
csak az, hogy akkor miért süllyedünk?

Névtelen írta...

Bertók László: Minden megtörténik

Minden megtörténik megint, mintha
mindig abba a folyóba,
ugyanabba a szarba lépnénk,
nem változik, csupán a mélység,
vagy csak a mélység képzete,
s a mese,
hogy aki nem lép megelőzik,
így lesz özönvíz
kicsi köpésből,
győzelem véres vereségből,
a szó,
a szó, ami folyik,
áll benne az ember,
zabál, szaporodik,
emlékezik,
hogy volt valami jó,
valahol, valamikor,
álmodozik,
hogy lesz valami jó,
valahol, valamikor,
s minden megtörténik megint, mintha
mindig abba a folyóba,
ugyanabba a szarba lépnénk…

Névtelen írta...

Bertók László: Elhinnéd-e?

Ha ők volnának az egészségesek,
a gátlástalanok, hazudozók,
az izompacsirták, henteslegények,
a nem pofázók, nem álmodozók,
ha az önjelölt fegyverhordozók,
a grafománok, a mindig beképzelt
úrifiúk, a profi seggnyalók,
a csak nyelvükben élő gyászvitézek,
ha ők, akik a tudott mindenséget
úgy ölelik, mint alkalmi lotyót,
akit útjukba fektetett a végzet,
hogy feledjenek mindent, ami volt,
ha ők, a jövőt elkupeckodók,
elhinnéd-e, hogy nem lesz végítélet?

peti írta...

...Az a gyanúm, e kartársak még csak bele se pillantottak a Nemzeti alaptantervbe. Lám, ilyenekre vannak bízva fiaink és lányaink, akiket hazafiságra, kitartásra kellene nevelnünk! Tartok tőle, hogy dokumentációik és beszámolóik is áttekinthetetlenek, s ezzel is szembemennek önértékelési csoportunk létrehívásának egyik alaptézisével. Tudom, jelentenem kellene azt is, örömmel tanítanak-e a kollégák. Bevallom, e tekintetben teli vagyok kételyekkel. A tanáriban már nem olyan felhőtlen a légkör, mint korábban. Megjegyzem, én ezt helyeslem, minek viccelődni, csacsogni a szünetben, s annak se vagyok híve, hogy valaki szülinapi süteménnyel kínálgassa a többieket. Iskola ez, nem cukrászda. De az őszinte kibeszélés és építő kritika helyett inkább mindenki hallgat, magába mélyed, nem beszél. Érdeklődő kérdéseimet udvariasan hárítják, tartalmas megfogalmazásaimra sematikus mondatokkal válaszolnak. Úgy érzem, kezdenek kerülni engem, aki tele vagyok jó szándékkal. Félek, nem értették meg a PÖCS lényegét...

Doros Judit: Mélyen tisztelt PÖCS!

peti írta...

...A tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok, szü­lõk és gye­re­kek po­zí­ci­ó­i­nak vál­to­zá­sai meg­kér­dõ­je­lez­tek fo­gal­ma­kat, az elég jó szü­lõ­ét pél­dá­ul: már nem az a jó szü­lõ, aki pár év­ti­ze­de még jó­nak mi­nõ­sült. Az öt­ve­nes-hat­va­nas évek­ben szü­le­tet­tek, az el­szen­ve­dett ne­ve­lé­si tra­u­mák­tól gyer­me­ke­i­ket meg­óv­ni kí­ván­va, jo­ga­ik­nak ma­xi­mu­má­hoz és kö­te­les­sé­geiknek mi­ni­mu­má­hoz ra­gasz­ko­dó gye­re­ke­ket ne­vel­tek, akik­nek szü­le­ik­kel szem­be­ni el­vá­rá­sai az ab­szur­di­tás ha­tá­ra­it sú­rol­hat­ják, mi­elõb­bi ér­zel­mi füg­get­le­ne­dés­re, de más­faj­ta hos­­szas, anya­gi, tá­mo­ga­tói stb. füg­gés­re be­ren­dez­ked­ve...

Novák Éva: Szülõk és gyerekek

Névtelen írta...

Történelemtanárok a PÖCS-ről: Erkölcsileg illegitim az etikai kódex!

1. Erkölcsileg illegitimnek tekintjük a kényszertagságon alapuló, korporatív jellegű hivatásrend (ezáltal egyes elemeiben az olasz fasizmussal és más diktatúrákkal szellemi rokonságot mutató) Nemzeti Pedagógus Kar létrehozását, működését. Az erkölcsileg illegitim szervezet értelemszerűen nem alkothat erkölcsileg legitim ETIKAI(!) kódexet.

2. Fontosnak tartjuk, hogy a tanárok szakmailag alkalmasak, a szakma iránt elkötelezettek legyenek. Ehhez a jogkövető magatartás mellett az íratlan etikai és viselkedési szabályok betartása is szükséges. Ennek megfogalmazása, rögzítése az adott intézmény feladata lehet, nincs szükség egy olyan kötelező etikai kódexre, amely minden állami és önkormányzati intézményben dolgozó tanárra érvényes.

3. Amennyiben mégis etikai kódexet kívánnak alkotni – a szükséges jogszabály-módosításokat végrehajtva – az egyházi iskolák pedagógusaira érvényes előírást terjesszék ki az állami és önkormányzati oktatási intézményekre is, vagyis az etikai kódex ne kötelező, hanem ajánlott legyen. Ezáltal – helyesen – szektorsemleges szabályozás jöhet létre.

4. Elfogadhatatlan, hogy

a./ a kódex egy több száz éves, de a 21. század kihívásainak nem megfelelő pedagógusképet és értékrendet kíván általánossá és kötelezővé tenni (pl. példaadó szerep, távolságtartás, komolyság, méltóságot tükröző magatartás, hagyományos /?/ öltözködés stb.),

b./ a tervezet egyes érzéseket kötelezővé tesz (pl. át kell érezni a köznevelési törvényben meghatározott érdekek
fontosságát),

c./ a pedagógus iskolán kívüli tevékenységére, magánéletére is kötelező előírások vonatkozzanak.

5. Visszautasítjuk, hogy az erőteljesen centralizált, tekintélyelvű oktatási rendszer a pedagógusoktól elvárt erkölcsi értékrendet is központilag kívánja meghatározni. A pedagógus tekintélyét nem a ruha adja meg, nem is a saját tévedhetetlenségébe vetett fennkölt hit, hanem többek között az, ha a környezete autonóm, kreatív, véleményét felvállaló személynek ismeri. A Nemzeti Pedagógus Kar által támogatott vagy eltűrt lépések, a tankönyvválasztás tilalmától kezdve a nyilatkozattilalmon keresztül az Etikai Kódexben megfogalmazott újabb korlátozásokig mind éppen az etikus tanárokat sújtják elsősorban, hosszabb távon pedig a pedagógus tisztelete ellen hatnak.

6. Meggyőződésünk szerint a pedagógusnak arra kell törekednie, hogy autonóm szakember, alkotó értelmiségi legyen. Ezzel ellentétes az a végrehajtó, alávetett alkalmazotti szerep („szolgálat”), mely a tervezetben szerepel.

7. Hangsúlyozzuk: nem sérthetőek a tanár szabadságjogai. Nem érhet senkit hátrány véleménye megfogalmazásáért, kimondásáért, képviseléséért.

Névtelen írta...

8. A tervezet egyes elvárásai gumiszabályok. Ezek alapján szinte bármikor, bárki ellen eljárás indítható. Ez az etikátlan szabályozás önkény kiépítését segítheti.

9. Jellemző, hogy a tervezetben nem fontosságuknak megfelelően jelennek meg a diákok.

a./ Szerintünk feladatainkat elsősorban a diákok érdekében kell ellátnunk – ez nemzeti érdek is.

b./ Az anyag a szülőkkel, a munkatársakkal, az intézményvezetővel, a fenntartóval, a működtetővel és más irányító szervvel való kapcsolatot részletesen tárgyalja, ugyanakkor a diákokat ebben a vonatkozásban meg sem említi. Ennek az az üzenete, hogy a diák nem partner, hanem a munka tárgya.

c./ Álláspontunk szerint tanítványainkkal nem mester-tanítvány, hanem tanár-diák kapcsolatban vagyunk. Ennek során – mint más szereplők esetén is – kölcsönös tiszteleten alapuló emberi viszonyra kell törekedni.

10. A tervezetben többször is hangsúlyozott nemzeti érzés természetes, de nem elvárható, számon kérhető. Történelemtanárokként tudatában vagyunk annak, hogy a legkülönbözőbb diktatúrák épp ilyen „etikai elvekre” hivatkozva szorították peremre a kreatív és bátor embereket.

11. Súlyos, a korporatív jellegből(!) is következő szerepzavar, tévedés, hogy a pedagógusnak pl. a fenntartó, működtető, szakmai és érdekképviseleti szervezetek jogait is védenie kell.

12. A jogkövető, illetve az etikus magatartás nem azonos a hűséggel. Az alaptörvényhez nem hűnek kell lenni, a jogkövető magatartásból a rendelkező rész betartása következik.

13. Az adott körülmények között álságos és abszurd a bírálat és önbírálat kötelező elvárása. Ez a Rákosi-korszak munkahelyi gyűléseit juttathatja az olvasó eszébe.

14. Bár elvileg elvárható lenne, napjainkban sajnos abszurd előírás, hogy a kiégés ellen küzdjön a pedagógus. Amennyiben megfelelő munkafeltételek lennének (pl. korrektül teljesíthető heti óraszám), ez adott lehetne.

Összegzés
Az erkölcsileg illegitim Kar által alkotott etikai kódex erkölcsileg illegitim, különösen káros, elfogadhatatlan. Követeljük annak visszavonását.
Induljon nyilvános szakmai vita, tényleges egyeztetés a kódex szükségességéről!

2015. augusztus 17.
A TTE (Történelemtanárok Egylete) Bizottmánya

Névtelen írta...

Történelemtanárok a PÖCS-ökről

Az iskolák most szembesülnek a Pedagógus Önértékelési Csoportok (PÖCS-ök) működtetésének kötelezettségével. A megnevezés megtévesztő, a betűszó kínos. Megtévesztés önértékelésről beszélni, hiszen valójában központi előírások alapján történő, több körben megvalósítandó ellenőrzés várható (önellenőrzés, a kolléga, az igazgató ellenőrzése; szakértő ellenőrzése; a minősítés során történő ellenőrzés).
Az ellenőrzéseket, majd a minősítést egy igen részletes szempontsor alapján kell végezni, melyeknek egyes elvárásai szakmailag vitathatóak. A mai magyar közoktatási rendszer helyzetében (például a pedagógusok, iskolák túlterheltsége miatt) irreális elvárás ezek együttes teljesítése. Ennek következtében bárkinek a munkájában bármikor találhatóak majd hibák. Ebben a rendszerben mindenki ellenőriz mindenkit, s valamennyi jelentés egy központi adatbázisba kerül. Ezáltal az ön- és kolléga-, továbbá szülői feljelentés rendszere épülhet ki. A PÖCS-rendszer azon túl, hogy súlyos etikai kérdéseket vet fel, szakmai szempontból is elfogadhatatlan, mivel az értékelés adott rendszere tarthatatlan helyzetbe hozhatja a szakmai munkájukban önálló, autonóm pedagógusokat.

http://tte.hu/tte/allasfoglalasok/8189-a-toertenelemtanarok-25-orszagos-konferenciajanak-allasfoglalasa

peti írta...

Mindenekelőtt szerződtetnék néhány nagy tanár­egyéniséget. Kerül, amibe kerül – és nem is kerülne annyira sokba...

Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék