Állítólag megszűnik a költségtérítéses képzés.
Azt mondják, így véget lehet vetni a felesleges képzéseknek, nem kell az országnak több jogász vagy több bölcsész, pedagógus, amennyit az állami oktatási rendszer fel tud venni, az doszt elég.
Nehéz probléma ez és nem mai keletű.
Való igaz, hogy a rendszerváltozás óta a felsőoktatásban résztvevők száma megduplázódott és ezt akár pozitív fejleménynek is lehetne tekinteni, ugyanakkor az is igaz, hogy ez a folyamat inkább volt burjánzás, mint fejlődés.
Létrejöttek a különféle egyetemek, főiskolák kihelyezett tagozatai, különféle – a népnyelvben ruhatár-műköröm –szaknak aposztrofált diplomagyárak, ahol viszonylag könnyen lehetett az áhított papírhoz jutni.Az oktatás színvonalát tovább emelte, hogy ezeknek az intézményeknek megfelelő összetételű oktatói kart kellett felmutatniuk, ha meg akarták tartani az akkreditációjukat, ezért aztán vendégoktatók úgy cirkuláltak az országban, mint giliszta a libában, mikor a fenekébe dugja a csőrét.
Az Intercityről csak IC professzorokként elhíresült oktatók számára leginkább pénzforrásként üzemeltek ezek a karok vagy szakok, viszont a helyi potentátok olyan boldogan nézegették az ő főiskolájukat vagy egyetemüket, mint a vénember, akinek hirtelen kiutalnak egy dúskeblű szépséget, - mellesleg ugyanúgy nem tudtak ők se mit kezdeni az intézménnyel, melynek közéleti hatása a helyben lakó oktatói gárda hiánya miatt nem volt valami átütő sikerű.
Az is rányomja a bélyegét a képzésre, hogy van bizonyos virtuális igény a felsőfokú végzettségű munkatársakra, melyet ugyan a feladat nem igényel, deÍgy kerülnek aztán felvételre diplomás polcmenedzserek, akiknek az a dolga, hogy a vevőknél a polcokon meg a hűtőszekrényekben a marketing-guruk által tudományosan kiötlött sorrendbe állítsák a kétliteres üdítőket, ehhez persze elengedhetetlen követelmény a fluent English – ez egyébként a tojásfelvásárlónál is alapból követelmény - a mi cégünk se piskóta, és ha a Hygiene Junior Associate nem rendelkezik College or University degree – vel, esélye sincs, hogy megkaparinthassa a felmosóvödröt.
Az egyetemek, főiskolák abban érdekeltek, hogy nagyszámú diák üljön az előadótermekben, attól nő a dohány, és nem csak a mezőgazdasági karokon…
Ellenben a felvételi követelmények a középiskolai tanulmányokhoz kötődnek, és nem szeretnék rosszmájú lenni, de nem mindig az eminens diákok állják meg legjobban a helyüket az egyetemeken, hogy aztán a munkahelyekről szó se essék.
Vannak roppant életrevaló fiatalok, akik fel tudnak nőni a feladathoz és vannak olyanok is, akik a tanerőknél felvezetett szülői smúz és mézmáz nélkül mintha elbutulnának kissé.
Akinek a szülei megengedhetik maguknak, azok még kapnak egy esélyt az átlébecolt középiskolai évek korrekciójára, és nem egy esetben ezek a fiatalok példásan meg is állják a helyüket és tanulmányi eredményeik alapján átkerülnek az államilag támogatott képzésbe, és meglehet, jobb szakembereket sikerül majd képezni belőlük, mint a középiskolában kitűnő eredményeket produkáló társaikból.
Talán jobb lenne a fizetős oktatás fokozatos megszüntetése helyett piaci alapú térítésben gondolkodni, hiszen van ilyen ma is az egyetemeken, nem ördögtől való a pénz, és ha valaki megfizeti az árát, akkor annak meg kell adni a tanulásra a lehetőséget.Ha nem adjuk meg, akkor majd elmegy ő is külföldre, fizetős szakra, - jó ez nekünk?
Egyet nem szabad: más követelményeket meghatározni, mint a többieknek, ez aztán garantálná, hogy ne kerüljenek ki az egyetemekről, főiskolákról alacsony képzettségű munkavállalók.Habár ez a kormány nagy híve annak, hogy még azt is rendeletben szabályozza, hogy mikor köteles tojásra ülni a liba, de az azért sokkal jobb, ha a piac szelektál és állít fel rangsort az oktatási intézmények között, mintha a városvezető lobbiereje döntené el a kérdést.
Ez is olyan ügy, melyet nem lenne szabad azzal elintézettnek tekinteni, hogy bele-belepiszkálunk, mert az nem old meg semmit.
Van még pár ilyen dolog még az életben, esetleg le lehetne vonni a konzekvenciákat.Az lesz a nagy nap, mikor egy értelmes iskolarendszert általánostól a rezidensképzésig és a doktori iskolákig vázol fel egy mai Trefort Ágoston, de attól tartok, erre azért még várnunk kell.
A baj az, ha meg is érjük ezt egyszer, akkor is még hátra van ezer oktatáson belül érzékelhető finanszírozási és érdekprobléma, de hátra van még az ismeretszerzési monopólium felszámolása is.
Szinte hihetetlen eredmény, de húsz év elég volt arra, hogy elérjük: a szegény ember gyerekének esélye sincs felsőfokú végzettség megszerzésére.Igazságosabb lenne talán, ha mindenki tandíjat fizetne és mindenki tanulmányi eredményével arányos ösztöndíjat kapna, amiből futhatná a tandíjra is.
Szóval, nem kellene ezt elkapkodni, a pedagógusoknak oktatási rendszert kellene építeni az Orbán rendszer helyett, és szabályozni kellene néhány oktatási rendszeren kívüli intézményt is, - péOlyan ez, mint az Alkotmány ügye, - nincs alkotmányozási kényszer, nyugodtan, ráérősen meg lehetne beszélni a dolgokat és szeptemberben lépni lehetne.
És addig sem kellene ebből presztízsügyet csinálni - de nem lenne szabad a kétharmaddal sem visszaélni –gyermekeink jövője a tét.
:O)))))
5 megjegyzés:
Nehéz eset a diplomagyárak helyzete. Előrebocsájtom, hogy belülről ismerve a helyzetet még zavarosabb.
A rendszerváltás után társadalmi igényként jelentkezett, hogy fokozni kell a felsőoktatásban részt vevők számát, (diplomája legyen a gyerekemnek). Ehhez társult a fejkvóta rendszerű támogatás, és a mondvacsinált oktató/hallgató arány, Mit csinálhat az intézmény, ha létjogosultságát és oktatóit meg akarta tartani? felvette mindazt, aki járni tudott, mert így maradhatott fenn. Ráadásul középszintű érettségivel be lehetett kerülni, különösebb teljesítmény nélkül. Még az sem kellett, hogy a képzési szaknak megfelelő 1-2 tárgyból emelt szintű érettségit tegyen. Ez oda vezetett, hogy oda nem valók tömege is bekerült a képzésbe, el is végezte, nem volt célszerű követelni, buktatni, mert romlik az előbb említett arány s csökken a fejkvóta összege is.
Bevezettük a fizetős képzést: A kivételektől eltekintve, sok olyan gyerek került be, aki ellógta az előző 4 évet, de a szülők tudták fizetni a képzési költségeket. Ezektől meg végképpen nem lett volna célszerű a megfelelő teljesítmény hiányában sem megszabadulni, mert ők hozták azt a para pénzt, ami jól felhasználható volt az intézmények számára, s pótolta a kevéske állami támogatást. Kiegészült ez még azzal, hogy végtelenné vált a vizsgázási lehetőségek száma -- nesze neked színvonal!
Persze nem könnyű ezen a helyzeten változtatni.Alapjaitól a legfelsőbb szintig át kellene alakítani az oktatást, s nem toldozni-foldozni, mint ahogy azt 20 éve tesszük.
Abban igazad van PuPu, hogy olyan dotálási rendszer kellene a hallgatók számára, amely lehetővé teszi, hogy az értelmes, szorgalmas hallgató kapjon olyan ösztöndíjat, hogy ki tudja fizetni a tandíjat (legfeljebb csak a nagyon kiválók kapjanak tandíj mentességet, pl. 4 félév kitűnő tanulmányi eredménye után), s még maradjon "zsebpénze= is. Volt már ehhez hasonló rendszer Magyarországon, s ez sok egyszerű szülő gyermekének továbbtanulását tette lehetővé, ezek a mai 40-70 évesek.
Nem kellene feltalálnunk a spanyol viaszt, csak a zt ami jó volt, meg kellene tartani, a kor követelményeihez alakítani és az új igényeknek megfelelő új lehetőségekkel, feltételekkel kiegészíteni.
Ehhez azonban nem elégséges egy féléves ötletelés még a szakembereknek sem, a pártpolitikusoknak meg pláne nem. Nem lenne elhanyagolható az érdemi konzultáció azokkal, akik évtizedek óta benne vannak ebben a rendszerben, s ismerik annak minden buktatóját. Sajnos ezt az előző évtizedek SZDSZ-vezette oktatáspolitikusai sem tették meg,s ma sem úgy tűnik, hogy ez meg fog történni.
A kormányötletre reagálva elmondom a saját gyakorlati oldalunkat, mert minden elméletnek a gyakorlati része érdekes. A gyerekem most érettségizik, az utolsó két évben jutott el agyilag oda, hogy továbbtanul. Azóta húzza az igát, nyomja a sulit, nyelvizsga stb. Határeset. Normális végzettséget adó szakokra éppen kevés a pontja, limonádé szakokra sok. Mit csinál ilyenkor a szülő? Menj gyerekem fizetősre, nem azért mert diplomafan vagyok, hanem azért, mert egy szál érettségivel elég szűk elhelyezkedési lehetőségeid vannak, ezenkívül, ha te bírod és én bírom, akkor csináld... Mi lesz velünk és hogyan reagáljuk le a változásokat? Abban a pillanatban, ha agyonnyomja a létünket a tandíj mértéke, ha az idegen helyen megélhetésnél tetemesen több lesz, akkor megy Ausztriába egyetemre, ahol nincs tandíj, a lényeg ugyanaz, csináld, ha bírod, gyerek. Teljesen mindegy, higy Szegedig küldöm vagy Bécsig. Ok nem tömegek döntenek majd így, fék a nyelvnemtudás még mindig, viszont egy réteg akik igen, átlagértelmiségi családok simán megteszik és ezek a kölykök tuti nem jönnek vissza, nem itt termelnek, nem itt szaporítják a gazdaságot, az egyén pedig mindig is az egyéni érdekei szerint keresi a boldogulását amíg a világ világ lesz.
Van még néhány "elvetélt " gondolatom a témához, különösen a Kósa interjú után. A Széll Kálmán terv a költségtérítéses képzés fokozatos kivezetését szorgalmazza -- azaz megszüntetését. Kósa (akinek csak az abszolutórium megszerzéséig sikerült eljutni, még a diplomája sincs meg!) ezt meg is magyarázza, miszerint valódi költségtérítéses képzést kell bevezetni, a hallgató fizesse meg a képzés 100%-át. Nem normális eset!!! Még jogászi attitűddel is felmérhető, hogy vajon mibe kerül egy orvos, állatorvos, mérnök, természettudományos tanár stb. képzése! Nem véletlen, hogy a mai rendszerben pl. az orvosi vonalon 1 mFt fölött van a féléves képzés a térítéses rendszerben. Mennyi lenne ez a teljes térítés esetén? Itt nemcsak könyv, jegyzet,oktató és infrastruktúra kell -- ez a kisebb része a képzésnek. Amennyiben ez bekövetkezne, az ösztöndíjak az egekbe emelkednének. Miből lehet ezt fedezni? Néhány szülő ki tudná fizetni, a többi hitelt vehetne fel Idejekorán sikerülne jól eladósítani a zembereket, vagy vállalhatna munkát a tanulás mellett -- de hol? -- nem látom az 1 millió munkahelyet. Arról nem is beszélve, hogy ez (mármint ezen képzés kivezetése)végső soron a meglévő kapacitás (a reálisra gondolok, nem az IC-s rendszerre) jelentős része kihasználatlan maradna. Százával-ezrével kellene elküldeni oktatókat, segéderőket, egyéb alkalmazottakat.
Ez majd megvalósítható lesz, akkor ha abból a bőség kosarából tényleg mindenki egyaránt vehet, s a jognak asztalánál is lesz mindenki számára hely.
Azt viszont át kellene gondolni, hogy mely szakmákból hány diplomást képezzünk! Ez az ország nem bír el pl. annyi jogászt, közgazdát, környezetvédelmi-, kommunikációs szakembert, ahányat képezünk!
Előbb-utóbb ezen a szinten is be kell vezetni (a munka világából már jól ismert) a több lábon állás lehetőségét.
Ehhez viszont érvényesíteni kell a LIFE LONG LEARNING elvet, amit egyébként valaki--néhány évtizeddel ezelőtt-- úgy fogalmazott meg, hogy (nem cirill betűkkel írva): TANULNI, TANULNI, TANULNI!!!
Bocsánat, a második hozzászólásomban elírási hiba történt. természetesen nem az ösztöndíjak, hanem a TANDÍJAK emelkednének az egekig!!!
pupu szuper vagy. érdemes lenne írásaidat a magyar nemzethez eljuttatni, had ébredjen már fel az a szerencsétlen, elkábított jobbik oldal.
Megjegyzés küldése