JOGUTÓD

Tetszik, nem tetszik, a Magyar Köztársaság minden tekintetben jogutódja a Magyar Népköztársaságnak.

Mint ahogy a majdani Magyarországnak nevezett féljogállam is jogutódja lesz a Magyar Köztársaságnak, és ahogy az ezt remélhetőleg mihamarább követő Magyar Köztársaságnak is vállalnia kell elődje eszement politizálásának minden jogi következményét.

Nem tudom, hogy hogyan gondolja ezt a dolgot Orbán, méginkább rejtély, hogy egyetért e sajátmagával Martonyi János, de akárhogyan is gondolják, még a kétharmadnak is be illene tartani bizonyos időrendbeli szabályokat.

Nevezetesen még mielőtt kirugdalnának a külügytől hét alkalmazottat, előtte ennek nem ártana megteremteni a jogszabályi feltételeit.

Merthogy jelenleg ezek hiányoznak, ha jól gondolom.
A Külügyminisztérium hét egykori, szigorúan titkos állományú tisztet azonosított be alkalmazottai között, munkaviszonyukat a tárca vezetése megszünteti.
Németh Zsolt külügyi államtitkár közölte, hogy a minisztérium vezetése az elmúlt napokban interneten megjelent, SZT-minősítésű tisztek nevét és adatait tartalmazó lista ügyében vizsgálatot folytatott.
Érdekes helyzet ez, hiszen a kormány embereinél ott van az összes irattár kulcsa, így a belügyi irattáraké is.
Erre most egy, az interneten közzétett, ellenőrizetlen és kétes eredetű listából kell elkezdenie a boszorkányüldözést a külügyminiszteri tárca még balkáni viszonylatban is rendkívül fékezett habzású várományosának, - hát nem sajnálatos?
Emellett azt sem lenne hátrányos tudni, hogy ennek az akciónak milyen jogi hátteret tudnak barkácsolni Viktorék, merthogy – úgy tudom – semmiféle törvény nem szankcionálja a Kádár-rendszer titkosszolgálatának volt munkatársait, kivéve a III/3 Főosztály elvtelenül és gusztustalanul prédául odavetett tagjait, ügynökeit.
Ők látták el a belső állambiztonsági feladatokat, az volt a feladatuk pontosan, mint ma a Budaházy vagy a neonyilasok köreibe, környezetébe beépített ügynököknek, akiknek csak a szolgálati helye, személye változott, de a feladata nem – az állam belső rendjének és biztonságának védelme.
Persze, a négyszáz forintos benzinár mellé kell valamit produkálni és erre legjobbak az ilyen semmire se jó hisztériák, az ár sem túl magas, mindössze hét ember múltját és több évtizedes kemény munkáját kenik össze szarral az erre ezzel felkentek, kit érdekel?
Magasabb, forradalmi célokért megy itten a harc nemzettársak, nem lehetünk tekintettel ilyen csip-csup dolgokra, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, miként ezt Sztálin elvtárs, a másik bankrabló oly bölcsen megállapította.
És hát azért azt se feledjük, hogy egy államnak rengeteg érdeke lehet azon kívül is, hogy belekotorászhasson a zsebünkbe, ezeket az érdekeket pedig társadalmi rendszertől függetlenül védeni kell.
A külügyi folyamatok biztonsági szempontból mindig nagyon érzékeny területnek számítottak, hiszen itt készítettek és készítenek elő fontos nemzetközi szerződéseket, államok közötti gazdasági, esetleg katonai megállapodásokat, ezek illetéktelen kezekbe kerülve komoly politikai és gazdasági károkat okozhatnak a magyar államnak.
Elemi érdekünk a kényes adatok védelme, ehhez pedig olyan emberekre van szükség, akik a folyamatokat belülről tudják figyelemmel kísérni.
Namármost, ha én arra vagyok kíváncsi, hogy melyik liba az, aki elgágogja egy marék kukoricáért a rókának, hogy a libacsapatnak melyik úsztatóra fáj a foga, akkor azt csak úgy tudhatom meg, ha a libák közül együttműködésre kérek fel valakit, aki ismer a területen minden szárnylibbenést.
Aki azonnal felismeri a szokásostól eltérő jelenségeket, és aki maga is megkérdőjelezhetetlenül liba.
Hiába küldök én oda nemzetiszín kokárdával pulykát, esetleg leninsapkás csirkét – a feladatot egyik sem tudja elvégezni.
Ha pedig a döntéshozói kört akarom ellenőrizni, akkor nem bízhatom meg a siker esélyével sem a külügyi kazánház magasan kvalifikált fűtőjét, sem a konyha nemzetközi hírű főszakácsát - magas rangú diplomatát csak ugyanilyen kvalitású ember képes kontrollálni.
Persze lehet, hogy ezt a munkát sokan két ujjuk közé csippentve finnyásan nézegetik, de majd nézegethetnék magukat is, ha egy tárgyalás előtt például eljutna a tárgyalópartnerhez, hogy mi az a végső ár, melyet a magyar kormány megadna a kéjgáz köbméteréért.
E létfontosságú anyag megalapozná katonai fölényünket, mert a szokásos demizsonokba töltve egy védekezésünket szolgáló támadás során csodafegyverként vethetnénk be a minket létünkben fenyegető sztrapacskafalók ellen…
Szóval nem tréfaság az elhárítás, de ugyanilyen fontos a felderítés is, és aki azt gondolja, hogy a hírszerző szolgálatoknál a külügyi államtitkár-asszony egyik harisnyakötőjében egy PP2000 típusú pisztoly másikban egy Desert Eagle bújik meg, az sajnos téved.
A mai hírszerzés információgyűjtésről szól, és hát egy külföldi diplomatától vagy magasrangú állami tisztviselőtől senki sem tud jobban információmorzsákat gyűjteni, mint egy hasonlóan magas pozíciót elfoglaló diplomatánk.
De az alapkérdés továbbra is ez: jogállamban élünk, vagy tekintsük ezt az akciót egy újabb lépésnek az Orbanisztán felé vezető úton?
Mert az úton végi szoktak menni, és a tegnapelőtt SZT tisztjeitől igen hamar el lehet jutni a tegnap, a szocialista kormányok alatt hasonló munkát végző titkosszolgákig, és az elbocsájtástól a börtönig sm túl hosszú az út.
Biztosan vannak sokan, akik az ilyesminek tapsolnának és valószínűleg marha nagy hazafinak érzik magukat, pedig csak ostobák.
Orbán egyébként ott ült annál az asztalnál Kis János mögött egy kissámlin, ahol a rendszerváltást készítették elő az állampárt vezetői és az ellenzéki mivoltukra többségükben éppen akkor rádöbbenő osztályvezető - helyettesek, válóperes ügyvédek és tornatanárok.
Tudja, hogy mi volt a megegyezés, és tudta, hogy amikor a volt moszkvai nagykövet kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, ezzel elveszítette egy forradalmi változás vidám lincselgetésének lehetőségét.
Most próbálná korrigálni?
Késő, és ha hamarosan nem javít eddigi politikáján, akkor gazdái matyómintásra rugdalják az okosabbik végét.
Jópofák ezek a próbálkozások, de a végtelenségig nem fedik el a koncepciótlanságot, alkalmatlanságot és kártékonyságot.
Fekszi Mária kirugása és meghurcolása nem fogja megoldani az ő problémáit, attól tartok…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható:
A vendégoldalon a blogja, a közvéleménykutatás kérdése, hogy miolyen belügyminiszter Pintér Sándor, a videosávon pedig