2011. március 5., szombat

TITKOSSZOLGÁK

A magyar jobboldal prominenseinél kevés szűklátókörűbb, ostobább teremtmény van a világon, az első helyért az aranyhallal állnak nagy harcban, de kétségtelen, hogy az aranyhal vesztésre áll…
Legutóbbi attrakciójuk, hogy nyilvánosságra hoztak a Kádár-kor titkosszolgálati tisztjeinek névsorából egy válogatást,
547 szigorúan titkos állományú (SZT) tiszt személyi adatlapját tette fel a szigoruantitkos.hu – ra a hódmezővásárhelyi Emlékpont.
Vannak közöttük még élő személyek, vannak, akik stratégiai vagy katonai jelentőségű cégeket (Fegyver és Gázkészülékgyár például) védtek, - bizonyára elfogadhatatlan módon, hiszen hetente ki is doboltathatták volna, hogy kémek jelentkezzetek!
A kutatást az Emlékpont megbízásából Ungváry Krisztián történész Boér Zoltánnal és Fráter Olivérrel együtt végezte.
Azért legalább Ungvárynak lehetett volna esze, de – mint mondják – van az a pénz, amitől korpás lesz az ember haja…
Az eredmény közreadásának bejelentésekor ott pöffeszkedett az asztalnál Hódmezővásárhely nagyeszű polgármestere, a Fidesz frakcióvezetője, a kapzsiság és gusztustalanság európai listavezetője is, nehogy már azt higgye valaki, hogy itt az Emlékpont kalózakciójáról lenne szó.
Ez az akció – a többi hasonlóval együtt – az ostoba korlátoltság minősített esete, persze szépen beleillik abba a sorba, mely a rendszerváltáskor kezdődött és a mai napig nem ért véget.
Ennek csak egyik oka a gyerekes kíváncsiság, a másik a bosszúvágy, melynek képtelenek ellenállni azok, akik zöme bánatosan lógatta az orrát, mikor kiderült, hogy a Kádár-rendszerben a kutya sem volt kíváncsi rájuk – hát Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?
Amióta a világ világ, meg még két nap, azóta léteznek titkosszolgálatok, - az első örömlányt egy spion pocsékolta meg először Lüdiában Gügész idején, - egy talentumot adott a nőnek, meg egy tányér bablevest, a tálentumot a királytól kapta azért, mert besúgta neki, hogy mit is mondott róla az az udvarmestere, akiről később bebizonyosodott, hogy pont egy fejjel magasabb volt a szükségesnél.
Az államok – régebben az uralkodók, akik maguk voltak az állam (lásd: XIV. Lajos: Az állam én vagyok! - vagy Orbán alattvalói: Az állam felkopott!) - mindig is alkalmaztak embereket titkos megbízatásokkal külső és belső ellenségeik ellen, és aki ezt a jogukat elvitatja, az buta, mint a sár.
Lehet ugyan moralizálgatni, hogy jujjmecsoda erkölcstelen dolog a hatalomnak információkat szolgáltatni, de ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a tevékenység szükségszerű, a hatalom szempontjából hasznos és létszükséglet jellegű, ez pedig szervezettséget követel.
A dolog nem úgy működik, hogy ha figyelemmel akarom kísérni a hattyúk ellenséges és társadalomra veszélyes tevékenységét, akkor odaküldök közéjük egy libát, hiszen akkor esélyem sincs a titkos információszerzésre.
Ellenben ha egy ifjú libát telepítek az ifjú hattyak közé, emellett a lábára kötött súlyokkal a fejénél fogva rendszeresen lóbálom, akkor a libu nyaka megnyúlik és alkalmassá fog válni hiteles információk gyűjtésére és továbbítására.
Aztán itt van a velünk ellenséges államok információgyűjtése is, amit jó lenne megakadályozni habár azt hiszem, ma erre kevés esélyünk van, a magyar titkosszolgálatok tagjainak legfeljebb egymás kicsinálására van képességük és energiájuk - a mai kém Magyarországon olyan helyzetben van, mint a klasszikus viccben Sírlitz:
- Figyelnek! - gondolta Stirlitz...
- Fizess! - gondolta a kocsmáros...
Utóbbi még véletlenül sem az elhárítás ügynöke, hiszen ki az a marha, aki egy olyan titkosszolgálathoz szegődik, amelyik kiadja az embereit és mindenféle listákon teszi közzé lakcímükkel, személyi adataikkal együtt az interneten.
Tulajdonképpen nem vonom kétségbe a hatalomnak azt a jogát, hogy maga válogassa meg azokat az embereket, akiket biztonságának őrzésére szolgálatába fogad, de ennek nem kell egyúttal azzal is együtt járni, hogy akiknek a szolgálataira nem tart a továbbiakban igényt, azt odadobja prédául az egyébként személyenként és kollektíve is ostoba szélsőjobbnak, meg a szépelgő belvárosi zsúrfiúknak.
Értelmes spionjelölt, hivatásos állományú hírszerző vagy elhárító ebből csak azt a következtetést tudja levonni, hogy adott esetben majd ő is így járhat, gyűjtse hát ezeknek az információt, akinek három füle van, - a hülye spion meg legfeljebb bélyeget tud gyűjteni, információt nemigen…
Pedig az információgyűjtés nélkülözhetetlen.
Ha az információ hatalom – márpedig az – akkor annak valahogy a birtokába kell kerülni az államnak – és ne legyenek kétségeink, birtokába is fog kerülni.
Ha valaki azt képzelné, hogy a magyar állam ma nem alkalmaz például a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (leánykori neve:III/3 Főcsoportfőnökség) titkos megbízottakat, vagy nevezzük bárhogy is a besúgókat, és ezek munkájának koordinálását nem hivatásos állományú tisztek végzik, az nagyon téved.
Aki azt képzeli, hogy a Paksi Atomerőműben, az áram vagy gázszolgáltatóknál, a stratégiailag fontos vegyiüzemekben vagy akár a Honvédségnél, Rendőrségnél nincsenek telepítve ügynökei az állambiztonságnak – nevezhetjük őket akár SZT tiszteknek vagy Turulos Nemzeti Hazafiaknak is, mindegy - azzal párban szántani is lehetne, akkora barom.
Lehet, hogy ma a Honvédségnél nem katonatársai valláshoz való viszonyáról kell beszélgetni, mint hajdan egy mai, igen magas beosztású hazafi tette az elhárítótisztnél, de talán még az is jobb volt, mint a mai elhárítás munkája, melynek ügynöke cigányokat egyel vadászpuskával, a Szolgálatok nagyobb dicsőségére.
Amikor Orbán aláíratja a köztisztviselőkkel a papírt, hogy titkosszolgálati eszközökkel is megfigyelhetők, akkor ugyan, mit gondol a hazafi, ki ül a lehallgatókészülék mellett?
Amikor az anyja szexuális szokásai után nyomoznak titkosszolgálati eszközökkel, akkor kik folytatják a nyomozást?
Ideje lenne véget vetni a magyar titkosszolgálatok maradványainak szétverésével és el kellene kezdeni újjáépíteni, hogy képes legyen ismét hatékony segítséget adni a Magyar Köztársaság érdekeinek védelméhez.
Amikor Kövér a titkosszolgálatokhoz vezető saját csatornáit emlegette, akkor bűncselekményről beszélt, amikor párhuzamos titkosszolgálatot építgettek, akkor is államellenes tevékenységet folytattak, de legalább most, mikor hatalmon vannak, abbahagyhatnák már a kártevést.
A titkosszolgálatnak a nevében is ott van, hogy a tevékenysége nem a közvélemény szórakoztatását szolgálja, - ehhez kellene tartani mindenkinek magát.
Aki az ország érdekét – egy erős és hatékony titkosszolgálat létét – kiárulja a napi politika oltárán, az a hazát árulja el.
A titkosszolgálat akkor működik helyesen, ha munkájának „megrendelője” az Alkotmány és a Büntető Törvénykönyv.
Jó lenne ezt tudomásul venni.


:O))))

6 megjegyzés:

OXITOCIN írta...

magam is helyeslem a 5o-8o évre titkosított anyagok nyilvánosságra hozását, de nem ebben a témában!!!!!, hanem a POLITIKUSOK BŰNCSELEKMÉNYEIT elfedő iratokra gondoltam, mint pl. az olajszőkítési ügy, Farkas Flórián múltja és sikkasztása, "dajcstamás" éjszakai élete,kurvákkal való kapcsolata,miközben évekig erkölcsről pofázott...és nyilvánosságra kerülhetne minden egy bizonyos politikus halálával kapcsolatban is, aki biztos, hogy nem jószántából fordult fel az országúton, jó lenne tudni tarlósnak a jelenlegi főpolgármesternek ügyeit, amit az szdsz titkosított, és így tovább...nagy baj az, hogy sok politikus zsarolható, így nem lehet tisztességes munkát végezni...a titkosszolgálat is követ el köztörvényes bűncselekményeket, úgyhogy senki sincs biztonságban, főleg, ha elmebetegek kezébe kerül az ország irányítása...és, ha az alvilág bekerül a politikai életbe...

Debi írta...

Titkosszolgálatok nélkül nincs és nem is volt állam, legfeljebb az elnevezésekben volt különbség. Amennyiben magyar politikai "elit" pártjainak nem lett volna félni valójuk, hogy nagyon sok disznóság kiderül róluk, akkor a rendszerváltáskor meg merték volna tenni azokat a lépéseket, melyeket pl. a németek megtettek. Így utólag,a mindenkori érdekeknek megfelelően adagolni egy-egy részletet, befeketíteni embereket (mert ilyen is van), ez a politikai pofátlanság netovábbja. Való igaz az, hogy amely ország ezeket a dolgokat nem tudja normálisan kezelni, az előbb-utóbb saját magát teszi tönkre, viszi a be nem látható politikai események felé. Helye lenne azonban a gazdasági- és politikai bűncselekmények kiderítésének. Pl. mi van a Karancsival, Papával, Tonhauserrel, s azokkal akik belebotlottak az olajmaffia ügyeibe (Talán kiderülne, hogy mai vezető politikusaink vagyona is ekkor kezdett gyarapodni.) Hogyan lehet a valaha alulról induló rendőrnek több 10 milliárdos vagyona? Vajon miért nem sikerül sok merénylet,gyilkosság végrehajtóinak, megbízóinak nyomára bukkanni? Ez is a titkosszolgálatok feladata lenne, sokkal inkább mint a vezetés által kiválasztott közszolgák titkosszolgálati eszközökkel történő megfigyelése. (Talán nem volt jó a kiválasztás, vagy talán már senkiben sem lehet megbízni, mindenkire gyanakodni kell? Ez már a politikai paranoia csúcsa.

Névtelen írta...

komcsi, te is titkosszolga voltál, vagy csak nem vettek be az elvtársaid, mert akkor még nem voltál elég bölcs?

Jucus írta...

Nagyon igazad van Debi! Hogyan lehet az, hogy a saját embereinkben sem bízunk? Ez a réteg is az lesz, akinek hamar teli lesz a hócipője. Persze, hogy nem léptek annak idején, hiszen nem kevesen az MSZP, KISZ tagjai voltak, és nem kevesen nemcsak szürke eminenciásként, na ez a gyomorforgató.

Névtelen írta...

nemcsak a kisz tagjai, hanem a titkárai, jó elvtársak voltak.

pityu írta...

nemcsak mezei tagok vótak ők, hanem titkárokm mint a kedves blogíró.