2012. április 13., péntek

ÁDER, A KÁDER

Rengeteg vazallus, még több karrierista tolong a Vezér körül.
A látszat az, hogy ember és agyi kapacitás hihetetlen bőségben áll rendelkezésére, és mégis, valahogy nem ez tükröződik a dolgos hétköznapokban.
Visszajön Áder Brüsszelből, hogy beülhessen a díszpinty stallumába, a jogilag teljesen kiüresített és erkölcsileg a végletekig legyalázott államelnöki pozícióba, köztársasági elnöke lesz egy olyan országnak, melynek megnevezésében nem szerepel a köztársaság szó.
Félreértés ne essék, nem a Schmitt nevű baleset az okozója a poszt tökéletes eljelentéktelenítésének,.
Schmitt már csak következmény, egy Dummy, melyen demonstrálni lehetett a Vezér hatalmát.
Ő  pontosan kijelölte a Köztársasági Elnök helyét és szerepét, mikor a Bulgária nevű szanatóriumból levélben üzente meg, hogy kit választott és ennek következményeképpen a kétharmad kit fog választani.
Így is történt.
Mr. Elasztikus Gerinc lihegő nyelvlógatással és hűséges kutya-szemekkel tekintett a  Vezérre, ami azt bizonyítja, hogy volt némi előnye gerince állagának, - a félméternyi magasságkülönbséget korához képest meglepően könnyen tudta eltüntetni, sőt – alulról nézett fel a Vezérre, ami azért kunszt volt a javából.
Mire Vezérünk jelöltje a Sándor-palotába ért, addigra a köztársaság elnöki posztja egy kalap szart se ért, az eljelentéktelenített stallum még jelentéktelenebb tulajdonosa úgy viszonyult elődeihez, mint a falu bolondja Einsteinhez.
Viszont remekül szórakoztunk, de a lelkünk mélyén tudtuk, hogy ha Micsurin anno keresztez egy gumibélyegzőt egy pincsivel, akkor az is tökéletesen kielégítette volna az igényeket – igaz, Schmitt soha nem ugatott és azért ez is valami.
Aztán beütött ez a szerencsétlen kisdoktori, és hirtelen itt állt a Vezér álamelnök nélkül, ami tarthatatlan állapot, ezt mindenki beláthatja.
Mert kinek a kicsinységéhez lehet ezután viszonyítani a Vezér nagyságát, kit fog ezentúl elszalajtani gyufáért, ha kedve kerekedik, ha nincs kéznél egy hetvenvalahány éves Köztársasági Elnök?
Hirtelen komollyá vált a helyzet, nem is olyan könnyű megbízható és kézben tartható jelöltet találni!
Mert a jelölt egyszercsak elkezdheti komolyan venni magát és önjáróvá válik, mint legutóbb is az ösztövér jogász, aki elkezdett úgy viselkedni, mint az elszabadult hajóágyú - mi több, néhány esetben elfeledte megkérdezni, hogy mi is a véleménye, ami azért hihetetlen önteltségre vall, nemde?
Pedig a helyzet ugyanaz, mint a libáknál, bár a csapatot nem ő vezeti, mégis a gúnár sétál peckesen a libasor élén, sziszegve és szárnylengetve – talán ezt egy sólyom képtelen elfogadni.
Fiatal jelölt nem jöhet számításba, hisz hol van már a hamvas ifjúság,és ezek a mai fiatalok -  ez a Lázár gyerek is olyan vérfagyasztó agresszivitással tör a hatalom csúcsaira, hogy néha már gyanús is.
Nem volt buta ez a Jóska, mikor az ilyeneket idejében rábízta Jagodára, az ilyen könnyen pótolható figura, hozzá hasonló karrierista, gerinctelen törtető rengeteg áll rendelkezésre.
De a Köztársasági Elnöki poszt az más, ott tárgyalni kell.
Nem termelni, hanem elhárítani a kellemetlen kérdéseket, meg bólogatni, úgy téve, mintha értené is, amit mondanak.
Csak a legbelső kör embere kerülhet itt szóba, ilyen vészterhes időkben félre kell tenni az ellentéteket,  csatasorba kell állni.
Kövérlaci nem lenne rossz, de ő egy istennek, sőt egy Istentől sem hajlandó félni, és hát kell az nekünk, hogy felpofozza vagy lezsidózza Barrosot?
Ő olyan impulzív és egyébként is túl sokat tud, neki talán egyszer majd Kirov elvtárs példáját kellene követnie, de ma még szükség van rá.
Viszont itt van Áder, ő az utóbbi két évben eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ő megfelelőnek tűnik a nemes feladatra.
Ugye, Brüsszelben remekül hozzászokott a semmittevéshez, és miután azt sem értette, amit kérdeztek, így hozzászokott a hallgatáshoz is, ami a jelen helyzetben határozott előny.
A száműzetés keserű napjai után ismét fényben és csillogásban élhet, soha nem kívánja vissza majd a jelentéktelen szürkeséget, sőt!
Reggelente háromszor is be fog menni a Sándor-palotába, hogy kellőképpen kiélvezze a Doberdóról szalajtott palotaőrség bokacsattogtatását.
Végre tolmácsot vehet igénybe a tárgyalásain, mert mostanság már kissé kínos volt az étteremben úgy kérni a sót az asztalszomszédtól, hogy pazsaluszta a Salt Lake City, te majom! Sószóró! Nem érted?
Az sem utolsó szempont, hogy közismerten választékos modora és diplomáciai érzéke is jól jöhet a feladat ellátása során, például a hazánkba látogató Christine Lagarde is hogy fog örülni az ajándékba adott borotválkozó-tükörnek…
És ha Barroso nem mond le azonnal, mint Györgyi Kálmán, mikor a véleményét Áder Elnök Úr irrelevánsnak minősíti majdan, vessen magára.
Persze az orrát porba fogja verni Orbán előtt és a fenekét a festett egek felé mereszti majd, de ez csak merő formaság lesz, merthogy tud ő annyit Orbánról, hogy nem lehet vele csak úgy kukoricázni, mint egy libával, hiszen az Ader egy betű híján majdnem Adler, ami állítólag sast jelent.
Így szépen bele is illik a sorba, egy túzok, egy sólyom és egy kakadú után végre egy sas…
A hiányzó „l” betűt meg majd a Pintérsanyi megmagyarosítja neki…
Így aztán a Családon belül tartjuk a fontosabb posztokat, csak az a baj, kevesen vagyunk, kevesen, de majd talán másodállásban lehet vállalnunk az iskolaigazgatói meg egyéb fontos pozíciókat, melyek elfoglalása megbízható kádereinkkel elengedhetetlen.
Éljen hát Áder, a káder, aki imígyen majd megtestesíti a nemzet összes kétségét, míg Viktor az Urat.
Aztán majdcsak lesz valahogy, nem rossz pozíció ez, ha netán-tán tovább romlik Viktor állapota - mindenesetre van olyan erős, mint egy házelnöki poszt, nem is szólva egy brüsszeli képviselő kilátástalan és perspektívátlan helyzetéről.
Mi meg majd nézegethetjük új elnökünk savanyú képét, de éppen ez kell a magyarnak, egy igazán komoly, méltóságteljes ábrázatú, kunbajuszos magyarember, aki tán akkor nevetett utoljára, mikor a nagymamája cicijét bekapta a mángorló - hogy hadd palizáljak én is kicsit…
Vicces időket élünk, ezek a fiúk is állandóan tréfálkoznak…

:O))))

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kornai János, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Harvard University emeritusz professzora, az MTA rendes tagja április 12-én előadást tartott Találkozás Széchenyivel címmel a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia idei Széchenyi István emlékestjén a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében.


Az esszé teljes szövege 2012. április 13-án megjelent az Élet és Irodalomban, vagy olvasható Kornai János honlapján pdf-ben, itt

Neked5gigabájt írta...

http://www.youtube.com/watch?v=1qRpLY14lkU&NR=1&feature=endscreen

http://www.youtube.com/watch?v=QoePJBv2kJg&feature=related

Névtelen írta...

Névtelennek 6:26-hoz

Köszönöm.