2012. június 13., szerda

KIRE SZAVAZNÁL?


Ezt a kérdést tették fel nekem ma egy beszélgetés során fehér asztal mellett nálam fiatalabb és nálam sokkal kiábrándultabb emberek.
Meghökkentem, mert a kérdés valójában nem egyszerű, pedig így, a választási ciklus félideje tájt már kellene azért valami markáns véleményének lennie a baloldali szavazónak is, de attól tartok, itt ma csak a politikai meggyőződésüket hitéleti szinten gyakorlók tudnak erre a kérdésre határozott választ adni.
A többiek, a választópolgárok nagy része csak elgondolkodva nézegeti a választékot, hihetetlen kiábrándultsággal fordulva el a politikától és a politikusoktól, és akárkivel beszélünk, kevés kivétellel mindenki az egyik kutya - másik eb elvét vallja megfellebbezhetetlen magabiztossággal.
Hogy Orbán ellenzékből mindent megtett a politikai ellenfél erkölcsi megsemmisítéséért, az számára jövedelmező attrakció volt, hogy ez vissza fog ütni rá is, azt persze nem gondolta volna, vagy ha gondolt rá, akkor is legyintett egyet – „egyszer kell nyerni, de akkor nagyon” mondta és a nyert választás után bebizonyította, hogy nem a levegőbe beszélt.
Ezzel aztán rámérte az utolsó csapást is a demokráciára, hiszen a történések arról győzték meg az állampolgárokat, hogy a demokrácia hirdetése üres duma, az pedig, hogy a szavazatukat kérik négyévente, üres formalitás, a hatalom azt csinál velük, amit akar.
Körülbelül úgy áll ma az ország, mint Rákosi korában, a nép retteg, de nem csinál semmit, legfeljebb látványosan és ütemesen tapsol, legfeljebb titokban hallgatja a Klubrádiót, mint hajdan a Szabad Európa Rádiót hallgatta a magyar, dacolva a retorziókkal, a zavarással.
Most pedig nem idegen csapatok szállták meg Magyarországot, hanem egy megszállott – a hatalom megszállottja telepedett a nép nyakára.
A kérdésre visszatérve most is csak azt lehet válaszolni, hogy Orbán és pártja lehetett volna akár az ország reménysége és felemelője is, ha él a kétharmaddal.
Ez persze illúzió, hiszen a maffia hatalomra jutva is maffia marad, legfeljebb a lózungok szintjén marad demokrata, de nekünk még ebben sincs túl sok szerencsénk, nálunk már a látszatra sem sokat adnak.
Miután pedig egy autokrata vezető pártnak is alig mondható vazallusaira és kiszolgálóira nem sok kedvem van szavazni, így annak kevés a valószínűsége, hogy rájuk szavaznék, lengessék bár fennen a nemzeti zászlót, hirdessék bár az erős nemzet illúzióját, fújja fel bár magát bármekkorára vezérük, mint a mesebeli béka – ez a párt nem az én ízlésem szerint való.
Az ellenzékinek nevezett pártok közül is kiesik kettő.
A Jobbik nettó nyilas párt, avítt szimbólumokkal, populista handabandázással és nyílt rasszizmussal – a legpocsékabb emberi tulajdonságokra épülő politizálással, önbecsapással, illúziókergetéssel - ez sem az én világom.
Ők is Orbán köpönyegéből bújtak ki, azért lettek, hogy kontrasztja legyenek a Fidesznek, legyen markáns szélsőjobboldal, mely kimondja azt, amit még Kövér sem mer kimondani (kevés ilyen dolog van…) és legyen egy politikai és félkatonai erő, melyet adott esetben rá lehet küldeni a baloldalra, majd aztán, dolguk végeztével akár el is lehet ítélni őket.
Ami azt illeti, az LMP-vel kapcsolatban az a legnagyobb bajom, hogy nem bízom bennük, lévén megalakulásuk egybeesett az SZDSZ agóniájának kezdetével, magalakulásuk körülményei pedig igencsak gyanúsak, habár ők roppant módon iparkodtak a tiszta politika illúzióját a választókba sulykolni, őket azért hozták létre, hogy legyen egy akol a naiv szavazók és a hontalanul kóborló liberálisok számára.
Sajnos, a politizálásuk is ezt a feltételezést erősíti, a lényeges kérdésekben valahogy mindig úgy sikerül állást foglalniuk, hogy ne sértsék a nagy Testvér érdekeit.
A Demokratikus Koalíció maga a helybenjárás, remek politikusokkal rontják el saját esélyeiket.
És egyszemélyes párt a mai napig – a nép úgy is hívja őket, hogy Gyurcsány-párt, ez pedig eléggé lehangoló, hiszen vezérből egy már van ebben az országban, és nem valószínű, hogy a nép még egyre vágyna, ha valami csoda folytán jelenlegitől meg tudna szabadulni.
Ami egyébként a demokraták rendkívüli összefogását tételezne fel.
A párt megalakulása során elkövetett hibák, a frakcióalapítás szinte saját erőből történő meghiúsítása, a lelkes támogatói bázis cserbenhagyás-szerű elhanyagolása, az amatörizmus miatt elveszített kezdeti lendület még azt is kétségessé teszi, hogy elérik-e a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt, márpedig az a kevés aktív választó, aki van, nem szereti szélbe szórni a voksát, és ha azt sejti, hogy szavazata nem fog hasznosulni, akkor megy a biztos bejutó felé.
És itt az MSZP, mely most szokás szerint beleringatta már magát a legteljesebb elégedettségbe, holott erre sok oka nincs, mondjanak bármit is a közvéleménykutatók.
A pártban a szétváláskor éppen azok aktivizálódtak, akik miatt a párt hitelét vesztette, ellenben a mai napig nem tanultak meg elegánsan válni és megpróbálni kihozni az adott helyzetből a lehető legjobbat.
A párt szürke maradt, a gyanú, miszerint valóság a Fidesszel történő legfelsőbb szintű mutyizás még nem változott, hiszen a Gyurcsány-ügy egész kimenetele is a Fidesz számára legkedvezőbb helyzetet állította elő.
Most sem képesek felülemelkedni magukon, még most is a DK-ba átlépett szocialisták jövőjén rugóznak, holott nekik is tudniuk kell, hogy a mai viszonyok között nem a párttagok létszáma a döntő, hanem a pártra adott szavazatok száma, meg a koalícióképesség.
Aztán akkor el is fogytak a pártok, a baloldalon már csak az absnicli maradt, kis pártocskák szidják egymást jó baloldali szokás szerint, nem is jelentenek semmiféle alternatívát senkihez képest.
Az lenne a legrosszabb, ha a választások napján csak a protest-szavazók vándorolnának az urnákhoz, mert ez esetben még az a remek dolog is megtörténhet, hogy a Jobbik erősödik kormányképessé, ez pedig maga a kiiratkozás lenne a kultúrnemzetek köréből.
Hát most itt ülök és nézem a billentyűket tanácstalanul, mint a liba, mikor a róka bálba invitálja – ki tudja, mi történhet még velem?
Szabad itt még optimistának lenni?

:O)))

11 megjegyzés:

anonymand írta...

Tisztelt PuPu!

Dum spiro, spero.

Tisztelettel:
anonymand

Ps.: meg van még némi idő a választásokig, történhet bármi.
Akár jó is....

Névtelen írta...

Egy csapatot nem akkor kell biztatni, amikor a második félidő felénél már öt góllal vezet, hanem amikor döntetlenre, esetleg egy góllal nyerésre vagy vesztésre áll.
A tehetséged téged arra kötelez, hogy te is egy vezérszurkoló legyél, aki annál nagyobb hangerővel biztatja a csapatát (baloldal) minél nagyobb szüksége van a csapatnak a biztatásra.
Csak semmi elbizonytalanodás, semmi kishitűség.
Maradj az eredeti stílusodnál.
Üsd a fideszt, ne síránkozz, .....

éva írta...

Névtelen Fidesz ütő:
Csak sajnos ezeken már a kalapálás sem segít! Az Mszp szerint ha nem dolgoznak, akkor nem is hibáznak, és bőven elég nekik amit a fidesz hibázik, a DK elment egy liberális rétegpártocska felé (mondjuk ezt már a vezetőség megválasztásánál előre lehetett látni) az LMP egy vicces zöldség amelyik inkább a föld barnájával vegyülne, a fidesz gőzerővel dolgozza le magát a békapopsi alá (a fene bánná, ha nem vinné le oda az országot is)
és sajnos a palettán levő összes többi párt a Jobbiknak agitál.
Egészen értelmes baloldali emberek kezdik (tömegével!) mondogatni, hogy "akkor már inkább a Jobbik".
Ami némi kételyt ébreszt az értelmi képességeik iránt, de korábban okosabbnak ismertem őket!
Na: innen szép a győzelem!

kőérberki írta...

Nem olyan bonyolult és nehéz kérdés, hogy kire szavaznék. Természetesen, hogy a Fideszre. Semmi esetre sem az MSZP-re és Gyurcsány pártjára. Hazugság, hogy rosszabbul élünk. A fidesz a két év alatt semmit nem vett el tőlünk, ellenben az mszp elvette a 13. havi fizetést, befagyasztotta a közalkalmazottak bérét. Semmivel sem rosszabb, mint Gyurcsányék idején. Azt sem érzem, hogy korlátozva vagyok a szólásszabadságban, ez is hazugság.Az ellenzék kiabálhat kigyót-békát éjjel és nappal.
De ha nem létezne a fidesz akkor is tudnám kikre kell szavazni, egyértelműen a jobbikra. CSAK NEM MSZP ÉS DK! a NÉP ŐKET ÖRÖKRE FELEJTENI AKARJA. A nép soha nem fogja felejteni a privatizációt,hogy egyes mszp-s emberkék milliárdosok lettek, az egész országot lerabolták, az embereket pedig munkanélkülivé tették és sokakat földönfutóvá.

Névtelen írta...

Nem szabad,hanem kötelező,főleg annak akire a fél ország bizakodva néz.Bizony Pupu!Al Csuti Capone ugyanis nem jó ember,buknia kell és banánhéj MINDIG van.Kizárásos alapon kell a pártokat nézni.A jobbik például szót sem érdemel szerintem,tán be sem jut a parlamentbe,unalmasak,közönségesek és rövidesen összeverekednek a remélt koncon.Oszi.

Névtelen írta...

Teljesen mindegy kire szavaztok a fidesz fog győzni.

Még azt sem fogtátok fel, hogy vége a demokráciának, a választásoknak és katolikus diktatúra van a cigánnyal az élen. Először idáig kellene eljutnotok, aztán lehet ne taglalni, hogy kire érdemes szavazni. orbán gyorsabban bontotta le a demokráciát itt, mint Hitler a Weimarit. Nem volt nehéz neki.

Névtelen írta...

kőérberki paródia.

az úttörők 5. pontja írta...

Lépidis könyvén van egy mottó.(nagyítva olvasható)

pumukli írta...

kőérberki ezt a meggyőződésedet a Munkaügyi Központban ne hangoztasd, mert szétszednek, mint foxi a nagymama papucsát. És akkor szeretet miniszterelnökünk elveszíti egy rajongóját.Féltelek.

Sarló Kalapács írta...

Köérberki és a többi fajmagyar!

Először Antall, azaz katolikus, fajmagyar, fasiszta, kormány volt magyarországon 90-94. Akik bezártak minden gyárat és akkor lettek milliók földönfutók, főleg a Kádár rendszerhez képest. 94 -ben rohantatok ti fajmagyarok is az mszp-re szavazni hanyatt-homlok, akkor lett kétharmadunk nekünk zsidó kommunistáknak. :D
Ennyit a nem tudásodról és elvakult zsidóírtási vágyadról.

Amiben viszont van tudásod, az az, hogy az mszp pontosan azzal vesztett, hogy elvette a 13. havi nyögdíjat. Ez volt az igazi böszmeség, ez volt az igazi elkúrás. Mert gyakorlatilag az összes nyugdíjas megmutatta 2010-ben, hogy lehet a fasisztákra is szavazni, úgy, hogy kétharmaddal nyerjenek. És igazuk is van egyenlőre, mert a nyugdíjak tartják magukat.

beezer írta...

Kétféle ember van. Optimista, és realista.