2012. június 16., szombat

VAGY - VAGY? IS - IS!


Gyurcsány valahogy úgy van Kádárral, mint Orbán ővele – akárhogy is kezd hozzá a magyar történelem értékeléséhez, mindig nála köt ki.
Ma is, mikor Nagy Imrére emlékeztek azok, akik őt különféle okoknál fogva tisztelték, szükségét érezte annak, hogy felhasználja az alkalmat Kádár megtagadására, merthogy azt a sajnálatos rögeszmét nevelgette fel lelkében, hogy a magyar népnek választania kell a két történelmi szereplő között.
Aki elismeri Kádár érdemeit, az nem tisztelheti Nagy Imre emlékét valamilyen egészen más okból kifolyólag és vice versa.
Mindenesetre – hiába vette a DK elnöke maga mellé igazlátónak Niedermüller alelnököt – ismét elkövette azt a hibát (úgy századszor körülbelül) hogy a két szereplőt kiemelte korából és a mai kor eszményeit kéri számon rajtuk, kezdve a halálbüntetés tarthatatlanságán és egy mai, relatíve demokratikus és relatíve független európai állam vezetőinek mozgásterébe helyezve őket.
Nem is lenne ezzel baj, mindenki úgy történészkedik, ahogy kedve tartja, csak azt azért figyelembe kellene venni, hogy vagyunk itt még néhányan, akik éltünk már ötvenhatban, dolgoztunk a Kádár-rendszerben és ismertük annak belső működési mechanizmusát is, vele ellentétben, aki már csak az agónia alkalmából szerezhetett némi tapasztalatot, de nekem elhiheti, az a fázis már nem Kádár rendszere volt.
Kádár rendszere az a rendszer volt, amely neki, a zavaros gondolkodású szélsőjobbos apa és a fizikai dolgozó anya fiának lehetővé tette azt, hogy olyan képzettségre tegyen szert, mely megalapozta mai karrierjét, csakúgy, mint legfőbb politikai ellenfele családjának felemelkedését.
Azt írják Niedermüller alelnökkel spannban, kettejük kezével vezetve a lúdtollat fene nagy empátiával, hogy amikor a Kádár rendszerre emlékezünk, akkor nosztalgiázunk, és visszasírjuk azokat az időket.
Hogy klasszikust idézzek: lószart Mama!
Nem a hülyék gyülekezetének kellene gügyögni - jól van Pista bácsi, nyugodjon meg, persze, akkor még kemény volt a hite, ma meg már ugye nemannyira - hanem elolvasni, hogy mit is írtak le, milyen társadalmat szeretnének felépíteni azok a magukat demokratának tartó álmodozók, akik nevében a mai Népszabadságban és a Nagy Imre megemlékezésen beszélni és írni vették a fáradságot.
Aztán kipipálni azokat a pontokat, melyeket a Kádár-rendszer a Brezsnyev-doktrína mellett is hozott.
Kipipálni más színű tollal azokat is, melyeket 22 év alatt a mai politikusok képtelenek voltak hozni, majd maguk elé tenni egy statisztikai jelentést a négymillió nyomorgóról és arra törekedni, hogy most, amikor itt van állítólag a lehetőség egy demokratikus ország megteremtésére, akkor legalább annyira éljenek lehetőségeikkel a mai magyar politikusok, mint amennyire Kádár élt saját lehetőségeivel az ország és a nép javára - kora meglehetősen behatárolt körülményei között.
Az meg egyenesen felháborít, hogy a szerzőpáros Kádár rendszere nyakába varr olyan bűnöket, melyek nem rendszerspecifikusak, mondván, hogy a rendszer talán legnagyobb bűne, hogy hazudozásra, alakoskodásra, hamis kompromisszumokra késztette a magyar társadalmat, hogy a gyerekeket arra tanították szüleik, hogy az iskolában mást kell mondaniuk, mint otthon.
A felnőttek meg az ez előre haladás, a karrierjük érdekében akkor is beléptek az MSZMP-be, ha annak céljaival, ideológiájával nem értettek egyet.
Elmondanám, az én szüleim nem voltak ilyen trágya emberek, nekem soha nem mondták azt, hogy hazudjak, pedig jártam hittanra, áldoztam, bérmálkoztam, és csak később gondoltam azt, hogy a vallásra nincs szükségem.
Karrierista nem kényszerből lesz az ember, ugyanis abban a rendszerben párttisztség kivételével minden pozíciót betölthettek pártonkívüliek is, példák ezreit lehet sorolni a mai közéleti szereplők közül is.
Az igaz, hogy a pártszervezetek hatásköri listájuk szerint véleményezhették egyes beosztások betöltésekor a jelölteket, például Antall Józsefet vagy Boross Pétert is, de a párttagság nem volt követelmény.
Mint ahogy most sem kötelesség a Fidesz seggét nyalni, mégis hosszú tömött sorokban állnak a jelentkezők.
Azt írják a szerzők, hogy a Kádár-rendszer iránti nosztalgia az egyéni életutak, a korábbi erőfeszítések, hitek, meggyőződések retrospektív elértéktelenedésére adott válasz.
Tájékoztatnám a kedves szerzőket, hogy vagyunk itt jónéhányan, akik azt gondoljuk, hogy az a világ elmúlt, nem is jön vissza, de abban a békés harminc évben benne van apáink meg a mi munkánk összes keserve, nehézsége, eredményessége, gyermekeink társadalmi felemelkedésében akkori törekvéseink értelme - rengeteg eredmény és érték, melyre ma is büszkék vagyunk.
Erről a büszkeségről akarnak minket azok lebeszélni, akiknek maguk mellé kellene állítani bennünket azzal, hogy arra törekszenek, hogy a megváltozott történelmi körülmények között is legalább annyira élhető országot teremtsenek az átlagembernek, mint Kádár-rendszere volt a maga korában?
Igen, Kádár rendszere diktatúra volt, - megjegyzem, ellentétben a maival a többség diktatúrája, de ennek ellenére egy demokratikus társadalomban nem kívánatos jelenség az elnyomás, a fene se sóvárog utána.
De ha az egyik diktatúrát felváltja egy másik, akkor ugyan, hadd állapítsuk meg, hogy az egy, a mainál jobb diktatúra volt, a mai magyar politikusok meg leginkább ugatják csak a demokráciát és többnyire azzal vannak elfoglalva, hogy gyarapítsák a családi vagyont.
Azt írják a szerzők, hogy a Kádár-rendszer az 56-os forradalom vezetőinek legyilkolásán, a résztvevők bebörtönzésén, és általában a politikai ellenfelek durva kirekesztésén alapult.
Tévedés.
Kádár rendszere azon az elven alapult, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, és ez az elv töretlenül érvényesült is a rendszer egész időtartama alatt.
Ami meg a politikai ellenfeleket illeti, azok leginkább verbálisan szoktak megnyilvánulni, nem pedig az ellenoldalt akasztgatni, szívét kivágni, kórházablakból kihajigálni, fehér zászlós parlamentert agyonlőni.
Abban a korban nem volt bocsánatos bűn a jaltai világrend felforgatására tett kísérlet sem, megkísérelni a kilépést a Varsói Szerződésből és az ENSZ csapatok behívásáról álmodozni meg egyenesen a hülyeség határát súrolta.
A szovjet csapatok fellépése után pedig lehet, nem kellett volna kétségbe vonni az új, Moszkva által kinevezett vezetés legitimációját, ennyi ostobaságnak akkortájt csak halál lehetett a vége.
Persze lehet itt szépelegni, meg ostoba ötletekkel előállni, de a tény az tény marad: a háború után tizenegy évvel a Szovjetunió vazallusállamaként nem volt más választási lehetőség, mint behódolni.
Mi általában a világ legtehetségtelenebb politikusait szoktuk sztárolni, a kompromisszumot meg, mint bűnt emlegetjük, holott a politika a kompromisszumokról szól, a kompromisszumképtelen politikus pedig ostoba, mint az ökör.
Jelzem, ebbe fog a mi Szeretett Vezérünk is belebukni, adná az Úr mihamarabb…
A progresszív balközép politikának nevezett lózung meg természetesen nem lehet a Kádár-rendszer folytatása, már csak azért sem, mert Kádár politikai szerepe majd negyed százada megszűnt, a világ átalakult, a mai társadalom felépítése egészen más, mint Kádár korában volt.
Nem is kell azt folytatni, ezt a társadalmi rendszert kellene élhetővé és prosperálóvá tenni, volna mit dolgozgatni rajta.
Emellett egy magát baloldalinak tartó embernek nem kell a két politikus között választani, mindkettő a miénk.
Nem lenne jó, ha az ország romokban heverne egy ostoba politikai döntés következményeképpen, akkor inkább egy kompromisszumok árán felépített jókedvű, jóllakott és mobil társadalom kell.
Nagy Imrét meg tiszteljük azért, mert igencsak kacskaringós életpályája során egyszer kiállt a magyar függetlenség ábrándja mellett – ezzel mellesleg halálba is küldött néhányszáz idealista vagy csak kalandvágyó fiatalt, miközben ő a jugoszláv követségen várta, hogy az oroszok majd elnézik neki az árulást.
Nem nézték el - neki, mint moszkovitának ezt tudnia kellett volna.
Nem tudta.
Most mit lehet erre mondani?

21 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát azért Nagy Imre elég sötét alak volt nem kár érte.

éva írta...

Pupu, mélyen egyetértek.
Aki Kádárt elutasítja, az a társadalmi békét, az élhető országot, a társadalmi mobilitást és tömegek létbiztonságát is elutasítja. Ezek után már mesélhet akármit a jövőbe vezető szivárványos útról, mert a tömegek azt már az "értékén" kezelik. Tényleg érthetetlen, hogy Gyurcsány ezt képtelen belátni!
Ezzel együtt Nagy Imre reformkommunista volt, tehát érthető egy reformokra törekvő vezetőtől, hogy őt tekinti példaképnek. Viszont - valljuk be - lúzer volt, rosszul mérte fel a saját és az ország lehetőségeit, és amikor kizárólagos példaképnek választják, az nem kicsi kételyt ébreszt az ítélőképesség felől!
Erre mondják, hogy több mint bűn: HIBA!

Névtelen írta...

Ja és besúgta pártálasait az NKVD-nál
Mellékesen Kádár életfogytiglani börtön büntetését aláírta

pumukli írta...

Én csak azt tudom, messze a politikától, hogy abban a rendszerben mindenkinek volt munkahelye /ha néha névleges is/, de megkapta mindenki a fizetését. Nyugodtan vehetett fel kölcsönt, építhetett házat, vehetett lakást, mert bizton tudta, hogy vissza tudja fizetni. Ezért nem volt nagy ár, hogy csak ritkán mehetett üdülni, vagy dolgozni nyugatra, és kevés devizát kapott. De a melós minden évben mehetett a családjával üdülni. Kivehette a szadságát, amikor szüksége volt rá. Ha rendesen dolgozott rendes bért kapott, amiből megélhetett, sőt félre is tehetett. Na, bumm. Nem vehetett az autószalonban meseautókat, várni kellett a Ladára, Trabantra. De meg volt a négy kerék, meg a lakás, meg a gyerekek. Akiket mellesleg tanítathatott úgy, hogy nem roppant bele anyagilag, idegileg.
Amúgy meg a szovjet csapatok nem Orbán felszólítására vonultak ki, hanem azért, mert a SZU beadta a kulcsot.

Cereus írta...

Kedves Gyurcsány Ferenc! Mi, akik kiállunk a Kádár korszak mellett (sok hibája ellenére)megértük azt a kort, nem hamis töténészektől tanuljuk meg mi történt akkor és egyáltalán nem sírjuk vissza. Benne éltünk és nagyon keményen dolgozva boldogultunk. Azért ha valakinek gondot okoz, 1956 nem Kádár miatt történt. Ő ugyanúgy szenvedte Rákosi börtöneit, mint sokan mások. Volt a két reformkommunista akik a forradalom elején együtt hacoltak, majd amikor Nagy Imre elhitte, hogy egy világhatalmat legyőzhet, útjaik elváltak. Egyikük eszmét adott mártíságával, másikuk kenyeret, sőt kalácsot is.

Névtelen írta...

legyen igen vagy nem, fekete vagy feher, gyilkos vagy aldozat. pupu maga a gyilkost favorizalja, kedves egeszsegere.

Amar írta...

56-ban első osztályos voltam és ma senki nem hiszi el, hogy a Rákosi érában a tanítás után a hittanóra az iskolában volt. Az ellenforradalom után is jártunk hittanra, de akkor már a Barátok temploma sekrestyéjébe. /Mi alatt térdig vérben álltunk a diktatúra okán?!) Én is voltam első áldozó és bérmálkoztam is. Annak ellenére, hogy mindig is voltak hitbéli kétségeim.18 évesen, amikor magam dönthettem, többé nem jártam templomba. Annyi minden másban is lehet hinni!
A Kádár rendszer diktatúra volt, a többség diktatúrája a kevesek felett, ezért igazságosabb volt, mint a mostani, mely a kisebbség diktatúrája a többség felett. Vajon meddig türjük, tűrik? Nagy Imrét árulónak tartom.

PuPu írta...

Igen, Szent Istvánt is kedvelem...

Névtelen írta...

Reális kép a Kádár rendszerről.
Kedvelem és nagyra tartom Gyurcsányt, de Nagy Imre és Kádár összevetésében
én az IS - IS híve vagyok.
Rákosi idejében Nagy Imre sokat tett, a saját bőrének kockáztatásával, Rákosiék visszafogása és mérséklése érdekében, de az élhető társadalom megvalósítása csak Kádárnak adatott meg.
Mindkettő tiszteletet és megbecsülést érdemel.

éva írta...

Amar
Persze, hogy senki sem hiszi, 56-ban Rákosi már nem játszott, 53-ban, Sztálin halálát követően megbukott, és utána Nagy Imre lett a miniszterelnök. Te tehát nem a Rákosi korszakban kezdted meg az első osztályt.

terlasz írta...

Saját tapasztalat híján, az ellentmondásos vélemények alapján nehéz megítélnem Kádár és Nagy Imre szerepét 56-ban.
Tény, hogy Kádár rendszere sokat nyújtott a kisember boldogulásához. Persze, ennek is ára volt, de a Yin-Yang elméletnek itt is érvényesülnie kellett.
Minden ellenkező híresztelések ellenére egy élhető világ volt.
Eddig nem értettem Gyurcsányt, hogy miért kell választani a két történelmi személyiség között, de most először vált világossá számomra, hogy a jövő építéséhez meg kell találni a gyökereinket, még ha a házi darázsfészekbe kell is nyúlni ehhez.
Kádár sok tettét el lehet ismerni, de mégiscsak vér tapad a kezéhez. Nagy Imre mítosza egy tisztakezű demokrata képét vázolja fel, amelyet minden vonatkozásban fel lehet vállalni egy modern demokratának is.

PuPu írta...

Kedves Terlasz, talán meg kellene ismerni Nagy Imre életútját, emellett az értelmetlen dolgai miatt ezrek haltak meg 56-ban, és csak a hadsereg vezetőinek józanságán múlt a nagyobb vérveszteség elkerülése.
Kádár kezéhez egyébként nem tapad vér, vagy ilyen közelítéssel bármelyik ország vagy rendszer vezetőjének kezéhez is tapad, ahol érvényben volt a halálbüntetés.
Itt is, nyugaton is.
Ha te a gyökereidet egy vértehetségtelen apparatcsikban véled felfedezni, az eléggé elszomorító.
Hallottál te ilyen butuskaságokat mondani De Gaulle-ra, Churchillre vagy Eisenhowerre?
Ugye nem - akkor miért kell nekünk ilyen primitív szinten kezelni ezt a kérdést?
Szerintem gondold ez át mégegyszer!

BKRS írta...

Haha, Nagy Imret az orosz kollegaim is ismerik. Marmint ugy mint Berija hires magyar tanitvanyat, aki tulelte mesteret, csak az 56-os magyar megmozdulas utna tudtak likvidalni. Dehat ez mar csak a sajatos orosz tortenelem szemlelet.

Névtelen írta...

Kedves Pupu!Csak remélni tudom,hogy Gyurcsány Ferenc elolvassa ezt az írást,mert szinte teljes egészében az én gondolataimat is lefedi.Valóban az adott korban kell megítélni a működését,akár feltéve a kérdést:mi lett volna, ha mást választanak helyette.Kádár a kompromisszumok embere volt,és ezt művészi szinten tette. Úgy vélem,a magyar népnek a legjobb választás volt a személye,és a gúzsbakötöttség mellett a lehető legjobbat hozta ki,és egy élhető világot teremtett a többségnek! Én is iskolában jártam hittanra,elsőáldozó is voltam,sőt bérmálkoztam is 57-ben,egy évvel a forradalom után.Még ministrálni is jártam,ma is emlékezvén a LATIN! nyelvű liturgia egyes részleteire!Más kérdés, hogy ez a világnézetem megváltozott a későbbiekben...Kádárt a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb politikusának tartom ,minden hibája mellett is.

terlasz írta...

Lehet, hogy igazad van, kedves Pupu, bár te sem vagy tévedhetetlen, akárcsak Gyurcsány vagy más...
Én csak próbálom megérteni Gy-t, ezért a véleményedre voltam kíváncsi, amivel egyet is értenék, én is
hasonlóképpen gondoltam eddig.
De mi a helyzet Gyurcsánnyal, aki nyilván tudja miről beszél? Nem olvasta volna Nagy Imre furcsán kalandos életútját?

A rendszerváltás környékén történt: Egy rendszeresen összejáró, békésen beszélgető értelmiségi baráti kör egyik tagja politikai síkra terelte a szót és Kádárt mocskos gyilkosnak nevezte.
Lett is belőle nagy ramazúri! A poharakat gyorsan kiürítették. Nem volt szép látvány a hirtelen színét változtató fehér ing és az arcokon csordogáló nyál.

Én meg csak lestem, mint Rozi a moziban!
Ez sajnos manapság is előfordul velem időnként.
Szerencsére van egy bölcs Pupunk...

PuPu írta...

Jaj, kedves Terlasz, dehogyis vagyok én bölcs, én csak józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy helytelen, hogy ebben az országban mindig a hőbörgő eszementeknek áll a zászló, akik meg békességet és nyugalmat, fejlődést és gyarapodást teremtettek, azokat gyalázzák.
Ez az ország nem kedveli a hivatalos kompromisszumokat, miközben a saját, egyéni kis kompromisszumait két forintért is megköti, közvetlen azután, hogy fenti összegért Dorozsmáig tette boldoggá a kecskét.
Nagy Imre bűnrossz politikus volt, sem a saját, sem az ország helyzetét nem volt képes felmérni. Csak példaként: bevállalta a padlássöprést, most meg halálra ünnepeljük, hogy egy idő után sarokba támasztotta a seprűt.
Kamarillapolitikus volt, szovjet mintára.
A lelkén szárad minimálisan is a Köztársaság téren legyilkoltak vére, de áttételesen fiatalok és szerencsétlen, megvezetett emberek százainak halála.
Gyurcsány meg valamiféle fogódzót keres, mert Kádárt nem meri bevállalni, - fél, hogy világgá mennének doktriner liberális haverjai, akikkel egyébként azt sem fogja tudni megszervezni, hogy egy ceruza az asztal egyik sarkáról a másikra kerüljön, ellenben lesz száz gyönyörű tanulmány arról, hogy mi is a ceruza lényege, heggyel felfelé vagy lefelé kell tartani azt, kell e annak a rohatt ceruzának átkerülnie az asztal másik sarkába egyáltalán, de arról nem készül egyetlen tanulmány sem, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy írni is lehessen vele és arról aztán végképpen nem, hogy mit is kellene leírni vele.
Teljesen logikusan választja Nagy Imrét, aki nem volt reálpolitikus egy percig sem, similis simili gaudet, ugye...
Én egyszerű gyerek vagyok, azt mondom, az a jó politikus, aki jólétet ad a népnek, a többi meg csak dumafranci vagy csak a saját zsebére figyel, a hatalom betege meg arra, hogy ki ne csavarják a kezéből.
Kedvelem Gyurcsányt, de néha úgy tudnám fejbeverni egy hólapáttal, hogy becsússzon a feje a nyakába...
:O)))))

40 ÉVES NY. írta...

"az a jó politikus, aki jólétet ad a népnek"

Ez így igaz, s akkor ORBÁN is JÓ POLITIKUS.

Jólétet adott a nép női tagjainak,akik 40 éve húzták az igát,s szültek gyermekeket,most pedig gondozhatják szüleiket, merthogy 40 ÉV UTÁN NYUGDÍJBA MEHETTEK.

terlasz írta...

Az a helyzet - kedves 40ÉVES, hogy akit ez érint az nem a nép, hanem elenyésző kisebbség. Aztán meg lassan a nyugdíjas jólét szinonímiájává válik a csirke far-hát.

terlasz írta...

Köszi - kedves Pupu, ezzel a kiegészítéssel vált teljessé a blogod mondanivalója!

hEHEHE írta...

Terlasz:
1. te csak gondolod, hogy elenyésző kisebbség
2. Csirke far-hát. Ez is csak gondolod, de te is tudod, hogy a nyugdíjasok a legpénzesebb réteg. Ha nem vegyél fel szemüveget.
3. Minden 40 év körül dolgozó nő Orbánra fog szavazni. Ez jó húzás volt tőle.
4. Ti meg csak akarjatok választást nyerni olyan szövegekkel, amiket az mszp nyugdíjszakértője mondogat: hogy le kell zárni a 40 évvel nyugdíjba vonuláslehetőségét, ha megnyerik a választást
5.Hát buktátok máris a 2014-es választást is, akkor is csak itt fogtok irkafirkálni.
6. HAJRÁ FIDESZ! ORBÁN VIKTOR JÓL CSINÁLJA! CSAK ÍGY TOVÁBB!

terlasz írta...

Mi van, te kedves bolond HEHEHE? Szerencsére a hülyeség és a feltétel nélküli hit ellen még nem találtak fel semmilyen gyógyszert, ezért aztán igen tetemes költség alól mentesülsz.Így az elvtelen hűséged jutalmából futja majd libacombra (Pupu kedvence)is.