2014. február 6., csütörtök

KÁDÁR SÍRJA

Lejárt Kádár János porladási ideje - ezzel az eufemisztikus mondatocskával jelzik a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben – leánykori nevén a Kerepesi temetőben, - hogy annyi időnyi nyugalmat és békességet sem akarnak hagyni neki haló poraiban, mint amennyit ő adott életében a magyar népnek.

Ezzel egy ütemben megszüntették a díjkitűzést és az eljárást sírjának meggyalázásával kapcsolatban, végtére is minek nekünk azt tudni, hogy ki volt az a primitív állat, aki képes volt egy halott még el sem porladt csontjait kikotorni a sírjából.
Bármilyen indokkal tette, bármilyen szándék vezérelte, az ilyen ember gusztustalanabb, mint a féreg, mely a halottat rágja.

Az eset 2007. május másodikán történt, 2007 novemberében már meg is szüntették a nyomozást, hiszen attól eredmény nem volt várható, amiben nem is kételkedek, hiszen mit lehet várni egy olyan nyomozástól, melynek során a csontok megtalálását nehezítette, hogy a koporsó megtelt földdel.
A tettesek valószínűleg a Kárpátia együttes rajongói köréből kerülhettek ki, erre utaltak a körülmények, de a Rendőrségnek ez nem adott támpontot.


A politika meg egy-két általános elitélő szöveg elejtése után magát az ügyet ejtette el, hiszen senki sem volt érdekelt abban, hogy a XX. század egyetlen magyar államférfinak számító politikusának emlékét életben tartsa.
A jobboldal természetesen el van foglalva saját hősi ellenálló mítoszának megteremtésével, ehhez nem jön jól az a múlt, mikor zabáltak és kussoltak, meg a párttitkár előtt bokáztak.
A sok trágyakukac karrierista meg el volt foglalva saját maga újrapozícionálásával, mondhatnám azt is, hogy szétszaladtak, mint libák a róka elől, ők is el szerették volna felejteni párttitkári- KISZ-titkári múltjukat,.
Mondjuk ez esetben sem lett volna előny Kádárt méltatni.


A maradék baloldal meg kétfelé oszlott.

Egyik fele felvette a Szocialista nevet, a másik fele kinyilvánította, hogy meg akarja tartani az MSZMP hagyományait, de ebből csak a mindenhol fellelhető magyar szervilizmust sikerült átmenteni.
Ennek köszönhető, hogy Thürmert nem zavarták viharos gyorsasággal a búbánatba, mert ő volt az, aki a nemzetközi munkásmozgalom egyik leghaladóbb hagyományokkal rendelkező pártjából egy szinte sztálinista  múzeumi tárgyat csinált.
Olyan sikeresen egyébként, hogy amikor nagysokára erre rájöttek néhányan, akkor hiába váltak ki Thürmer zavaros ideológiájú pártjából, már le sem tudták magukról vakarni a minősítést, pedig lettek volna ott – a változó világhoz alkalmazkodva is - megőrzendő hagyományok, értékek és elvek bőségesen.


Most mindenesetre állítólag meg kellene váltani Kádár sírját, kíváncsi lennék, Deák vagy éppen Kossuth sírját ki váltja meg huszonötévente.
Nyolcszázezer forintba kerülne az attrakció, de az ismert személyiségek közül egyedül Moldova érzi fontosnak Kádár emlékének megbecsülését, a baloldal mai vezetői a fülük botját se mozgatják.
A népet már nem érdekli az ügy, hiszen a kenyeret, mit a kezükbe adott, már régen megették, újat meg majd más ad nekik - vagy nem ad senki, de akkor sem kockáztatják új uraik haragját.


Mert Kádárra haragszik itt mindenki, hiszen ebben az országban minden politikusnak ő az origo, mihez képest megítélik a teljesítményt, az országhoz való viszonyt, a politikus hasznosságát.
Nincs ma Magyarországon senki, aki kiállná vele az összehasonlítást, pedig ő a szovjet birodalmi érdekek által gúzsbakötve táncolta el a karakteresen magyar csárdást, nagy nemzetközi sikerrel adva elő a saját maga koreografálta művet.
Ma – állítólag – szabadok vagyunk, habár nekünk legyen mondva az a szabadság, mely milliók tengődésével, éhező gyerekekkel és félmillió gazdasági menekülttel jár.
De ebben a fene nagy szabadságban nem vagyunk képesek sem egy kádári társadalomhoz mérhető anyagi jólétet, létbiztonságot, közbiztonságot, sem Kádár korához hasonló társadalmi mobilitást felmutatni, mert politikai elitünk jövőképe szánalmas.


Egyik fele úgy képzeli az előrehaladást, hogy állandóan a távoli múltba nézeget vissza, melyben nem veszi észre annak csúfságát, mert a hajdani zsellérek és prolik Kádár rendszerben kiművelődött és felkapaszkodott szüleinek leszármazottai azt képzelik, hogy soha nem eshetnek vissza apáik, nagyapáik szintjére – pedig dehogynem.
Itt már csak idő kérdése, hogy mikor kell megint méltóságos úrnak szólítani a főispánt, kegyelmes uramnak az enyveskezű rendőrtábornokot és nagyságos úrnak a koszos kis vállalkozót, akitől munkát kapnak.
Gondolom, ha elértük 1914-et ebben a rákrágta országban, a következő célkitűzés a jobbágyság visszaállítása lesz, természetesen nagy nemzetiszínű zászlólengetés közepette.


A baloldal meg huszonöt éve telecsinált gatyával totyorog, egyetlen karakteres politikust, aki szembe merne szállni ezzel a sok hazug féreggel, a sok szemét történelemhamisítással Gyurcsányon kívül még nem tudott kitermelni.
Gyurcsány meg egy nyugati típusú szociáldemokrata pártot szeretne vezetni, de méginkább egy széles bázisra épülő, szociálisan érzékeny választási pártot egy nyugati típusú demokráciában, ami azért szociálisan messze nem Kádár Magyarországa.
Ehhez viszont időnként olyan attrakciókat kell előadnia, amit maga sem gondolhat komolyan.
Példa erre az évszázad legtehetségesebb politikusának összevetése egy vértehetségtelen sztálinista bürokratával, aki egyébként életének túlnyomó többségét nem is itt élte le.
Aki csak egy eltaktikázott politikai válságot és halottakat adott ennek az országnak, míg a másik harmincévnyi nyugodt, békés, gyarapodást – országnak és polgárának egyaránt.

De ez az ő dolga, nem szükségszerű, hogy a legjobb magyar baloldali politikus és szónok a legjobb ideológus is legyen…

A sírhely megváltása nyolcszázezer forintba kerül.
Magyarországon az MSZMP-nek nyolcszázezer tagja volt.
A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek 1985-ben kilencszázezer.
A megszállók emlékműve 260 millió forintba kerül, pedig ők és a birodalmi sast tárt karokkal váró magyar kiszolgálóik semmit nem adtak ennek az országnak, csak milliónyi áldozatot – katonát, civilt, munkaszolgálatos és deportált zsidót.
Ez ma Magyarország – hát nem szánalmas?

:O)))

51 megjegyzés:

Névtelen írta...

Itt a nyárra "vér" fog folyni.
Amennyiben nyer az Összefogás, azért.
Ha a fidesz nyer akkor meg azért.
A nyugat már régen megdöntötte volna viktor hatalmát, de a népnek, ez kell. Európa a választásokig türelmes lesz.
Ha viktor nyer, mindegy, hogy hogyan, a nyugat leveszi erről az országról a kezét.
Megszűnik a pénzcsap, nem lesz min osztozkodni, és akkor lesz majd baj. Itt leszünk európa közepén egy "SKANZEN".
Annyira nem ékdekli őket a nép, hogy a valutánk essésével sem foglalkoznak mos.
Nesze neked álamadóság, annyi nektek valutahitelesek.
"AZ EMÚT NYÓC ÉV A HIBÁS."

Névtelen írta...

Amennyiben a fidesz kell a "népnek", úgy viselnie kell a küvetkezményeket.

Névtelen írta...

A leánykori név az nem Mező Imre úti temető??

topi MaCKó

Jutka írta...

Milyen igazad van Pupu.
Nyugadalmas gyerekoromat köszönhettem Neki.

Névtelen írta...

Kedves Pupu! 1947-ben születtem.Minden szavaddal egyetértek és köszönöm, hogy írsz.Klári

útkaparó írta...

Ez több, mint szánalmas, ez tragikus.
Szégyen, sőt, SZÉGYEN!
A nyolcszázezer ft. sírhant-megváltási pénz összeadására felkérem a volt MSzMP tagokat, a volt KISz titkárokat, (Kedves - már akinek az - Vezetőnket beleértve!) Én, aki egyik sem voltam, felajánlok 1000 ft.-ot.
A bankszámla kezelőjeként Moldova Györgyöt kellene felkérni.

útkaparó írta...

Külön arról, hogy engem is megdöbbentett, amikor Gy.F. kiállt azzal, hogy választani kell, kinek az örököse legyünk, és ő választott...Inkább maradt volna csendben.

útkaparó írta...

Külön arról, hogy engem is megdöbbentett, amikor Gy.F. kiállt azzal, hogy választani kell, kinek az örököse legyünk, és ő választott...Inkább maradt volna csendben.

talalom írta...

Nem topi mackó, a lánykori neve kerepesi temető volt, ma is sokan mondják, hogy "a kerepesiben", ami teljesen logikátlan, mert a Kerepesi úttal nincs közvetlen kapcsolata - legalábbis ma. De lehet, hogy régen, még a Keleti megépítése előtt volt, és onnan maradt az elnevezés.

sphagin írta...

Útkaparó !

Gyurcsány a diktatúra és a demokrácia közötti összehasonlítás kapcsán állt ki Kádár ellenében !
Aki a demokráciát szeretné megvalósítani, az nem fogadhatja el a diktatúrát !

Miért is maradt volna csendben ekkor ?

Kádár érdemeit ugyanakkor elismerte !

Donato írta...

Ha én lennék a Demján Sándor, már a halott csontjainak ellopásakor bejelentettem volna, hogy adok 50 millió forintot annak, aki nyomra vezet. És megígértem volna az elkövetőnek, hogy ha önként jelentkezik, a legjobb ügyvédeket fogadom meg a részére, csak hogy Kádár nyugodjon békében. Nekem akkor megért volna pár Príma Primissima díjat, hogy ezért a szennyes ügyért ne kelljen szégyenkeznünk.
Ennyit biztosan megtettem volna azért az emberért, akinek az első millióimat köszönhetem...

promenad írta...

Útkaparónak . már biztosan megbánta !

civilhuszár írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
civilhuszár írta...

Bocs de megkavart a hozzászóláshoz való új mód.
A Kádár rendszert hűen, önként és dalolva kiszolgálók, mint minden vezérsegget nyalni képes tábora tökéletesen le van írva. Nem megfeledkezve az általuk kineveltekről sem.:-)

Névtelen írta...

Kádár János nevéhez egy egyértelmű diktatúra köthető és ezért még véletlenül sem említeném egy napon Kossuthal vagy Deákkal. Kádár János tanú volt a Rajk perben is és nem kis szerepe volt egykori barátja kivégeztetésében ezzel. Kádár a megtorlások vezetője, levezénylője volt, ezért jogosan nevezik tömeggyilkosnak. A nevével fémjelzett korszak egyértelmű diktatúra volt. A magyar történelem negatív hősei között a helye.

civilhuszár írta...

Jut eszembe Orbánt bizonyára beton szarkofág fogja védeni a keselyűk ellen a felcsúti anyaföldben. Ez mindent megelőz, mint amit ő elkövetett Kádár népe ellen.

civilhuszár írta...

Kedves Névtelen !

A huszadik század első fele a világban a tömeges emberirtásról szólt. Az első és a második világháború a civil lakosság gyilkoló géppé képzéséből állt.
Volt is 80 milliót meghaladó vegyes áldozat.
Aztán ne feledkezzünk meg a Prónay-Héjjas gyilkolászó különítményéről sem. A szovjet megszállást meg köszönhetjük Horthy leigázó hadseregének, amely a Donnál lelte halálát. A következmény meg nem meglepő. Jaltában el is döntötték a kétszeresen vesztes magyarok sorsát. Ugyanis mindig a magyarok választottak maguknak vesztes vezéreket. Szívunk is rendesen.

Zsuzsanna írta...

Pupu Kedves, azt hiszem most először tartózkodni fogok a lájkolásodtól

pamagd írta...

Névtelen írta... 2014. február 6. 11:11

"... Kádár János nevéhez egy egyértelmű diktatúra köthető .....................A magyar történelem negatív hősei között a helye. ..."

Hát.... Kedves névtelen!
Egyértelmű diktatúra... ? ... igen... csakhogy a mezei valóság az volt, hogy ugye ideiglenesen itt állomásoztak a szovjet csapatok... és az egész, Moszkvának juttatott keleti tömbben ugyanilyen társadalmi berendezkedés volt. Talán nem véletlenül... És mégis Magyarországon volt a legelviselhetőbb az élet.
Kádár szerepe 56-tal kapcsolatban negatív. De ki tudja, más személy esetén milyen dolgok történtek volna?
Az utána következő évtizedek viszont az én szememben pozitív töltésűek. Olyan volt a társadalmi berendezkedés, ami az én szám íze szerint volt. Volt társadalmi mozgás, az alsó, szegény réteg emelkedett és bárki magasan kiemelkedhetett.

Bizony össze kéne adni közadakozásból azt a 800ezer Ft-ot. Adnék én is, csak szervezze meg valaki.

pamagd írta...

Nem értitek...
A szovjet tankok árnyékában - és az NDK-tól keletre mindenütt Moszkva parancsolt! - Don Quihote módjára egyedül hadonásztunk volna és piszkáltuk volna a katonai tömb bajuszát?

Névtelen írta...

pamagd írta és jól írta:
"Kádár szerepe 56-tal kapcsolatban negatív. De ki tudja, más személy esetén milyen dolgok történtek volna?
Az utána következő évtizedek viszont az én szememben pozitív töltésűek. Olyan volt a társadalmi berendezkedés, ami az én szám íze szerint volt. Volt társadalmi mozgás, az alsó, szegény réteg emelkedett és bárki magasan kiemelkedhetett."

Anikó írta...

De szánalmas, nagyon !
Megint minden soroddal egyetértek !!!
A Voks című műsorban hallottam a Moldovától, hogy állítólag a Mesterházy ígéretet tett a sírhely kifizetésére, hát remélem, hogy így is lesz.

Útkaparóval a legmesszebbmenőkig egyetértek, én soha nem voltam párttag, csak kisdobos, meg úttörő és KISZ tag, de én is felajánlok ezer forintot a számlára, ha lesz számla, mert nekem is csodálatos gyerek és fiatal felnőttkorom volt és ez a Kádár korszaknak volt köszönhető. Nyugodtan, kiszámíthatóan és biztonságban éltünk.
A fél országnak lesülhet a pofájáról a bőr, az biztos.

Donato igazad van, csak a mecénást téveszted el, Demján az Orbán legnagyobb kiszolgálója, helybenhagyója, hogy ne mondjam s...nyalója. Hiába köszönhette Kádárnak az első millióit és terjeszkedéseit, mint ahogy az OTP-s Csányi is !!!
/azért mostanában kaptak eleget az arcukba Orbánkától, de meg is érdemlik, mert elvtelenek/
Ez is szégyen, hogy azóta se senki a kisujját se mozdítja az ügy előremozdítása érdekében, és azóta se, senkinek ez nem jutott eszébe, hogy ez mekkora szégyen az országra és benne ránk nézve, mert hogy milyen emberek is vagyunk mi itt????

csitri írta...

Kedves PuPu!
Tulajdonképpen egyet értek, csak kicsit árnyalnám pár mondatodat.
Igen,a Kádár korszak diktatúra volt, ezt ma már nagyon nem kell tagadni.....ugyanis az a diktatúra százszor ezerszer volt élhetőbb, mint a jelenlegi "demokráciának nevezett fasiszta önkény".
Ezért aztán mindenkinek igaza van, aki azt az "átkost" egyre jobban "visszasírja".
Nem tudom szó nélkül megállni, - mint általában - ha a Gyurcsány kijelentésének csak egy részére utalsz, és úgy írsz róla véleményt.
Gyurcsány soha nem tagadta meg annak a kornak a pozitívumait,- gyakran beszél róla - és az az "összehasonlítás", amire utalsz sokkal árnyaltabb volt, vs. a diktatúra és a demokrácia közötti párhuzamra utalás.
Nagy Imre személye alig megítélhető, mert egyrészt a viszonylag rövid pályafutása alatt folyamatosan változott, másrészt nem volt alkalmunk megtapasztalni azt, milyen lett volna a vezetése.....ezért marad szimbólum.

PuPu írta...

Hát, kedves csitri, cizellálhatnám is a dolgot, meg emlegethetném Niedermüller alelnököt is, aki az ízléstelenség minősÍtett eseteként Kádár halálának évfordulóját találta a legalkalmasabbnak, hogy a Kerepesi temetőben felvilágosító tevékenységet folytasson a megemlékezők között, de ez a poszt a kicsinyes, kisstílű hatalmi tébolyról szól, meg a Horthy-Orbán kontinuitásról.
Ellenben Nagy Imre Rákosi begyűjtési minisztere volt, ő irányította a padláslesöprésnek is nevezett kötelező beadási rendszert, Rákosi moszkvai harcostársa volt, aki azt hitte, hogy nem mernek majd hozzányúlni akkor sem, ha hagyta meglincselni a Köztársaság tér áldozatait.
Tévedett.
Emberileg meg csak annyit, hogy a Rádióból az ő szózata hallatszott, - CSAPATAINK HARCBAN ÁLLNAK, A KORMÁNY A HELYÉN VAN - amikor ő már régen a jugoszláv követségen üldögélt.
Csapnivaló politikus volt, hibát hibára halmozott - szerintem az utolsó percig nem hitte, hogy az ítéletet végrehajtják.

etele1 írta...

bravo pupu, ahogy elnézem titokban a lelked mélyén tisztában vagy a helyzettel. több szempontból is ;)

azután végül csak kibukik :)

Névtelen írta...

Névtelen2014.06.11.11
Nagyon igaz,Kádárt és Kossuth-ot tényleg nem lehet egy napon sem említeni,mert Kádár nem menekült külföldre az államkasszával és nem uszította onnan a magyarokat a kiegyezés hívei ellen.

hello írta...

De, PuPu, sajnos nagyon igazad van! Megint, sőt, ezúttal a sokadik hatványon: végtelenül szánalmas, de még inkább tragikus ez az egész, úgy, ahogy van.
Kőkemények a mondataid, pengék és cáfolhatatlanok a megállapításaid. Mit tagadjam, megviseltek, ahogy végigolvastam.

pleinair írta...

Csak pár kérdés a Kádár fölött nagy mellénnyel ítélkezőknek:

Nem Kádár miniszterelnöksége idején nevezték Magyarországot a "legvidámabb barakknak" a háború után 12-13 évvel?

A Rákositól örökölt, sztálinista személyi kultuszt nem Kádár szüntette meg?

Kádár következetesen irtotta a korrupciót, saját példájával, puritán életmódjával is ezt fejezte ki. Nem így volt?

Az egypártrendszer felszámolásának első lépése, a Hazafias Népfront megalakítása nem a többpártrendszer csírája volt?

A GMK-k megalakulásának támogatásával nem a kapitalista gazdasági rendszer felé vezető átmenetet segítette elő?
Ezzel nem a lassú polgárosodás felé terelte a társadalmat?

Volt biztonságos egészségügyi ellátás, nyugdíjrendszer, szociális biztonság?
Egy világháború után 12-15 évvel!

És politikájának nemzetközi elismertsége kinek, minek volt köszönhető?

A mi vezetőink a rendszerváltás óta mivé tették az országot?
És mivé tette volna Kádár, ha nem egy háború utáni, Szovjet hatalom által megszállt Magyarország kormányfője lehetett volna?

Könnyű felületesen ítélkezni, a kór tényeit figyelembe nem venni,
de igazságtalan, helytelen, és akadálya annak, hogy tanuljunk belőle.



hello írta...

Kedves Pleinair, talán emlékszel, én már 2006-ban leírtam az ellenvéleményemet Feri blogjába, amikor az egyik posztjának témájaként Nagy Imrét Kádár János ellenében méltatta.

Az ország "szürke, mezei" állampolgárainak egyikeként nagyon sok mindent köszönhetek a Kádár-korszaknak: hogy természetes volt, hogy van munkám, hogy fel sem merült bennem, merjek-e 25 évre OTP-kölcsönt vállalva lakást venni, fogom-e tudni fizetni a részleteit, hogyha a munkámból adódóan késő este mentem haza, nem volt gyomorgörcsöm, megúszom-e a nélkül, hogy leütnek, kirabolnak, hogy a kormány nem akart beleavatkozni a magánéletembe stb., stb.

Persze, voltak különböző politikai és egyéb korlátok, határok, tudtunk róla, de amiket az átlagember nagyobb zúgolódás nélkül tudomásul vett, mert nem az alapvető érdekeivel ütköztek.
Voltak akkor is tapló, magukat mindenhatónak képzelő kisfőnökök.

De a 60-as évek közepétől új lendületet kapva bontakoztak ki a művészeti ágak új irányzatai, nagyszerű filmek, emlékezetes színházi előadások, maradandó értékeket létrehozó társulatok, könyvkiadók születtek.

Viszont azt lehetett tudni, hogy az életszínvonal, a szociális háló, a társadalmi mobilitás stb. anyagi feltételeit mindenestől nem a magyar gazdaság termelte meg, abban benne volt a KGST segítsége, és utóbb a nyugattól felvett kölcsönök is, amelyek visszafizetési kötelezettsége a kamatokkal együtt egyre növekvő terhet jelentettek.

A politika akkori belső bugyrairól pedig Aczél Endre "Aczélsordony" című Klubrádiós sorozatából és a megjelent köteteiből elég sok érdekes és többé-kevésbé elfogulatlan részletet meg lehet ismerni.

reptér, lobog a szélben a szélzsák írta...

Nincs jobb oldali tisztelet és nincs baloldali tisztelet. Nincs jobb oldali felelősség és nincs baloldali felelősség. Nincs jobboldali kultúra és nincs baloldali kultúra.
Vagy van tisztelet - vagy nincs.
Vagy van felelősség - vagy nincs.
Vagy van kultúra - vagy nincs.
Ilyen egyszerű!

pleinair írta...

Kedves Helló,

Gyurcsány nyilatkozatán akkor frissiben én is kiakadtam. Máig se értem, mi kényszerítette erre kinyilatkoztatásra. Elkönyveltem magamban, hogy ez egy tévedés volt a részéről. Nem bánnám, ha revideálná az akkori véleményét.
Annak ellenére, hogy olyan reakciósnak mondott családi légkörben nőttem fel, amivel ma nem dicsekszem, nem tudom nem látni a Kádár-korszak pozitívumait. Még a börtönviszonyok is sokkal humánusabbak voltak a rendszer ellen szervezkedők számára 57 után, mint a Rákosi éra alatt. Ez is bizonyítja, hogy
Kádár nem volt vérengző, nem saját akaratából következően történtek az '56 utáni megtorlások.

Ami megdöbbent, hogy azok a művészek, köztiszteletben álló emberek, akiket a Kádár korszak dédelgetett. ma véresszájú fideszesek, és leköpik a saját múltjukat, tisztes megélhetésüket biztosító rendszert, aminek akkor a gyümölcseit élvezték, és mélységes alázattal, bősz nyelvcsapásokkal szolgáltak. Ismerek ilyen színészt, ma Rogán Tóni tenyeréből eszik, veszi át a jó pénzzel járó kitüntetéseket.

A kultúrával kapcsolatban is nosztalgikus érzéseim vannak:
a 3Ft-os világirodalmi sorozatok, munkahelyi közös színházlátogatások, a mára megszűnt kultúrházak, mozik, és általában a közösségi élet nagyon hiányzik a gyerekek és a felnőttek szempontjából egyaránt.



Névtelen írta...

Csak az érthetőség kedvéért, a fiatalabb olvasóknak: Kádár imádott sakkozni és kedvelte a Vasas labdarúgó csapatát, - még sem kaptak extra fizetés az akkor a világ elitjéhez tartozó magyar sakkozók, de a Vasas Fáy utcai pályáját sem akarták befedni drága pénzen. A vadászatain lőtt értékesebb trófeákat felajánlotta a Mezőgazdasági Múzeum számára, egy részük ma is ott láthatók.

Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a külföldi államfőktől kapott nem ritkán nagy értékű tárgyakat nyilvános árverés keretében értékesítsék.
Na most én kíváncsi leszek, hány év múlva lesz Magyarországnak olyan államfője, aki ilyen "terített lapokkal fog játszani..."

Névtelen írta...

"Bizony össze kéne adni közadakozásból azt a 800ezer Ft-ot. Adnék én is, csak szervezze meg valaki."

Imádott,vén púpostevétekneknek kellene gyűjteni a pénzt, hisz úgy imádja a pénzt, hogy évek óta csak ezért pofázik itt.

stefán írta...

Kedves Pupu!Mielőtt sunyin csendben kirakják Kádárt a kerepesiből,mert ezek erre is képesek,kisnyugdijasként adok egy ezrest valaki szrvezze meg!Ami a Gyurcsányt illeti:akkor a "mártir "mellé állni politikusabb volt.Talán már Ő is máshoy látja!Viszont szerintem is ö az egyetlen akitől az orbán fél,és ez nem véletlen. Örülök hogy Te is mellette állsz! Szeretettel:Stefanides.

PuPu írta...

Pénzes névtelennek:
Hát, kedves névtelen, kívánom, holnaptól élj meg te naponta annyiból, mint amennyit én eddig a hosszú évek során összesen kerestem az írásaimmal.
Állítólag akár negyven napig is kibírhatod.
Megtartalak jó emlékezetemben, béke poraidra...
:O))))

pleinair írta...

.....Névtelennek,

"Imádott,vén púpostevétekneknek kellene gyűjteni a pénzt, hisz úgy imádja a pénzt, hogy évek óta csak ezért pofázik itt."

Ez a bunkó, gyomorforgató mondat mindent elárul az írójáról.

Zsuzsanna írta...

Kedves Pupu! Alig hiszem, hogy Te írtad, a kommentet!
Van olyan, hogy az ember változik, talán éppen azért, mert begyűjtési miniszterként és "rákosi moszkvai harcostársaként" Moszkvában is jól megtapasztalta, milyen is a sztálini és a rákosista rendszer, amiért is, érezhette úgy, előbb-utóbb szembe kellene fordulni vele. És, mert jól ismerte a rendszert és rákosi moszkai harcostársait, nem gondolom, hogy naivan hitte volna, nem mernek hozzá nyúlni az itthoni és külhoni (moszkvai) „övéi”.
Számomra abszolút elképzelhető az is, hogy Nagy Imre nem volt abban a helyzetben, abban a forradalmi helyzetben, hogy megvédje a Köztársaság téri pártházban rekedteket, és hagyta volna a pártház védőit elveszni.
Varga László történész azt írja, hogy a hivatalos jugoszláv verzió szerint november 3-án a jugoszláv kormány felhatalmazta budapesti nagykövetét a menedékjog felajánlására és még aznap délután a jugoszláv nagykövet továbbította Szántó Zoltánnak a lehetőséget. Valójában Szántó már csak éjfél után találkozott Soldatic nagykövettel és a beszélgetést követően anélkül, hogy bárkit értesített volna a jugoszláv ajánlatról, hazatért és lefeküdt aludni. Időközben a rádióban elhangzott Nagy Imre híres, utolsó nyilatkozata reggel 5.20-kor. Ekkor azonban már beindult a begyűjtési akció, amelynek révén 13 vezető politikust, továbbá 14 feleséget, 16 gyermeket szedtek össze a követség épületében. A követségen Tito üzenete várta Nagy Imrét, amelyben a jugoszláv elnök lemondását és a kádár kormány elismerését kérte a magyar miniszterelnöktől. (http://epa.oszk.hu/00000/00003/00001/fej07.htm)
Tehát Nagy Imre a rádióban elhangzott beszédekor egyáltalán nem biztos, hogy – ahogy írod - régen a jugoszláv követségen lett volna. Lehet, hogy még otthon volt, lehet, hogy úton volt a követség felé, vagy már rövid ideje éppen ott tartózkodott.
Aztán azt írod, hogy „Csapnivaló politikus volt, hibát hibára halmozott - szerintem az utolsó percig nem hitte, hogy az ítéletet végrehajtják.” Lehet. De végrehajtották. De nem süllyedt arra a szintre, hogy elárulja a forradalmat, élete árán is kitartott mellette. És ő nem keveredett a Rajk-ügybe, nem árulta el harcostársait, és nem egyezett meg a szovjetekkel sem. Menthette volna az életét, ha legitimálja kádárékat. Inkább meghalt.
Aztán lett diktatúra, kádár puha diktatúrája. Ne csináljunk hőst kádárból, azért mert, ő volt a kisebbik rossz! Lehet, de ettől még diktatúra volt, és aki a diktatúrában vezető szerepet vállal azt úgy hívják, hogy diktátor. kádárnak is – mint ahogyan minden politikusnak – volt/van választási lehetősége, ő a diktátor szerepét és a hatalmat választotta. Tudom, mondják, lett volna más, aki vállalja helyette, de nem más, hanem ő vállalta. Nevezzem nevén, kádár diktátor, Nagy Imre bár lehet, hogy „csapnivaló politikus volt”, de hős! (Talán az ő moralitásából érzett meg valamit kádár is élete utolsó időszakában.)
Kedves Pupu! Hidd el, az ember képes változni, talán kádárral is ez történt élete alkonyán.

yczimi írta...

Én szívesen hozzájárulok a megváltáshoz, ha lesz egy komoly felkaroló! Nagyon igaz, utána nem igen volt európai kvalitású politikusunk!

PuPu írta...

Kedves Zsuzsanna,
Miként John Adams (vagy Sztálin, Micimackó, Lenin, esetleg Virág elvtárs) mondotta volt, a tények makacs dolgok, és ha egy embert megítélünk, akkor elsősorban a tettei alapján kell megítélni, mint erre maga Orbán Viktor is felhívta a nyugati politikusok figyelmét.
A tény pedig az, hogy Nagy Imre a kommunisták moszkvai csoportjával érkezett haza, és együtt hozták létre Rákosi diktatúráját, melyben ő is derekas részt vállalt.
Lehet, hogy számodra elképzelhető, hogy nem volt abban a helyzetben,, hogy megvédje a Köztársaság tér védőit, mint ahogy az is elképzelhető, hogy a Tuskólábú megvilágosodott és a keblére ölelte Mező Imrét, megcsókolta Asztalos Jánost és nem akasztotta fel a lábánál fogva Asztalos alezredest, hanem csendesen elbeszélgettek.
Elképzelni lehet, de a szívét mégiscsak a valóságban vágták ki, mint ahogy a holttesteket is a valóságban húzták körbe-körbe drótkötéllel a téren, miközben a Parlamentben Nagy Imre a titkárnője könyörgése ellenére sem fogadta a Köztársaság tériek telefonhívását.
Emellett volt egy-két olyan melléfogása is, mint például a Varsói Szerződésből való kilépés meghirdetése, melyhez egyébként joga sem volt.
Mit képzelt ez az ember Sztálin halála után három évvel?
Talán a Szovjetunióban zajló folyamatok tévesztették meg, de hát ott meg éppen vad hatalmi harc folyt, úgyhogy túl sok jóra nem számíthatott.
Az is tény, hogy a rádióból harsogott a szózata, miközben az oroszok már vonultak befelé Budapestre- hallottam, láttam.
Ő meg a II. Világháború legerősebb hadserege ellen küldte felelőtlenül a fiatalokat – még szerencse, hogy a katonáknak több eszük volt, mint neki.
Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van, mondta, de a csapatok hálistennek a laktanyákban maradtak, a kormány meg pucolt a jugoszláv nagykövetségre, élén Nagy Imrével, aki még akkor sem értette meg a helyzetet, mint ahogy az előző két hétben sem, soha.
Ha enged a katonák kérésének és helyreállíttatja a rendet Budapesten, akkor a rengeteg kárt és a rengeteg halottat megúszhattuk volna.
Mindenesetre a Rádió a Parlamentben volt, és amikor az oroszok bejöttek és leállították az adást, akkor ott egyetlen magyar politikus tartózkodott: Bibó István dolgozgatott az íróasztalánál.
Hogy nagy Imre menet közben lepaktált a Dudás féle csőcselékkel, az se sokat lendített november 4.-e utáni karrierjén, de a lényeg nem ez volt.
Ő tudta, hogy Jalta Magyarországot a szovjet érdekszférába utalta, ennek dacára valamiféle álomvilágban élt, de ennek az álomnak igen rossz lett a vége.
Nem ő az első hős politikusunk, aki több kárt okozott a magyarságnak, mint akik ellen harcolt, vannak elődjei egyen-ketten…
./.

PuPu írta...

Kádár egyébként Rajkkal egyszer találkozott, megpróbálta rábeszélni, hogy tegyen vallomást, ez kétségkívül hiba volt, de az ügy nem az ő hatáskörébe tartozott.
Azért kellett beszélnie vele, mert mindketten magyarországi kommunisták voltak, hátha az ő érvei segítenek meggyőzni Rajkot, hogy a munkásmozgalom ügyét szolgálja a beismerő vallomás, de aztán elüldögélt Rákosi börtönében, míg Nagy Imre éppen miniszter volt.
Kádárból nem kell hőst csinálni, és legfőképpen Kádárt nem ellenpontja Nagy Imrének, mint ahogy Paganini sem ellenpontja a Kétfarkú étterem három húrt nyekergető cigányzenészének.
Kádár életműve megáll önmagában, ő nem a kisebbik rossz volt, hanem a mi nagy szerencsénk, aki egész életében a kisembert akarta felemelni, - hát ennyire sikerült.
Kádárnak természetesen volt választási lehetősége – a történelmi helyzet felkínált neki, vagy rákényszerített egy lehetőséget, ő pedig élt vele – népe javára.
A politikust egyetlen dolog minősít: mit tud kihozni országa számára egy adott történelmi lehetőségekből.
Ő a lehetséges maximumot hozta ki, adjunk ezért hálát a sorsnak.
Nagy Imrét meg becsüljük meg, mert kívülről olyan, mintha az országért halt volna meg, holott hatalmi ambíciói vitték a sírba.
És végül néhány szót a te véleményedről, ha megengeded.
Nagy hiba az, ha valamit nem korának körülményei alapján ítélünk meg, hanem a mai állapotokat próbáljuk visszavetíteni az eseményekre.
Ma már meg sem értik az emberek, hogy milyen hihetetlenül erős fegyelem kötelezte a kommunistákat a személyi kultusz éveiben, és azt sem hiszik el, hogy akik Sztálint vagy Rákosit dicsőítették, azok ezt őszintén tették.
Pedig itt a példa az orruk előtt, a megfellebbezhetetlen tekintély, a csalhatatlan vezér.
Kádár valóban diktátor volt, a diktatúráját meg munkás-paraszt demokratikus diktatúrának hívták, ami ugyan fából vaskarika, de személyi diktatúrának azért nehezen mondható, mert Kádár egész életében szolgált.
Azt meg meglehetősen gusztustalannak tartom, hogy egy öreg, leépült ember megnyilatkozásaiból bűvészkedünk erkölcsi ítéleteket.
Ja!
És hát nem kell nekünk mindenben egyetérteni…

:O)))

Névtelen írta...

Pupu!
A 9:41-es posztoddal csak egyetérteni lehet. Kár, hogy nem így tanítják.

Zsuzsanna írta...

Kedves Pupu! Hiába hivatkozol Orbán Viktorra, azért mert ő arra hívja fel a nyugati politikusok figyelmét, hogy egy embert elsősorban a tettei alapján kell megítélni, nekem - Veled ellentétben – nem kell vele egyetértenem. Szerintem vannak más szempontok is a tetteken kívül, amelyek egy ember megítélésénél figyelemre méltóak.

Valóban – mint írod - tény, hogy Nagy Imre a kommunisták moszkvai csoportjával érkezett haza, és együtt hozták létre a rákosi diktatúrát, melyben ő is derekas részt vállalt. Sokan részt vállaltak (kádár is) ebben a dicstelen dologban, de nem mindegy, hogy közülük hánynak és kiknek lett elege belőle.
Nagy Imre már 1947 végén ellenezte a szovjet mintájú gazdaságpolitikát és 1948-ban a komunista párt agrárpolitikáját is, 1949-ben az erőszakos szövetkezetesítést, majd ebbéli nézetei miatt kizárták a Politikai Bizottságból is. Begyűjtési/padlássöprési miniszterként igaz, hogy helyt állt, de, ha nincs padlássöprés, vajon az ország lakosságát hogyan élelmezték volna pár évvel a háború után és rákosi katasztrófális gazdaságpolitikájának köszönhetően.

sztálin halálát követően, a moszkvai széljárás fordulatait kihasználó rákosi intrikái közepette, az itthoni keményvonalas elvtársai, a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően, hol támogatták, hol meg támadták Nagy Imre miniszterelnök reformista törekvéseit. A támadásában egészen odáig merészkedtek, hogy 1955-ben valamennyi posztjáról visszahívták, és kizárták a pártból is.
Szégyen és gyalázat, hogy az a pártvezetés (kádár benne volt!), amely eljuttatta az országot 1956. október 23-ig és korábban megtagadta Nagy Imrét, képes volt egyetlen éjszaka leforgása alatt, október 24-e hajnalán ismét teljes bizalmáról biztosítani, megválasztani a Politikai Bizottság tagjának, egyúttal kormányfőnek is. Ha Nagy Imre hibázott, az az volt, hogy elvállalta a miniszterelnökséget, hitt annak a kommunista bandának, amely könnyedén félreállította, és ugyanolyan könnyedén visszakönyörögte őt, amikor már nem volt más választása a hatalma megmentése érdekében. Az a kommunista banda úgy gondolta, hogy számukra a rossz kommunista Nagy Imre is jobb, ha ennek az az ára, hogy megmentsék a hatalmukat. És Nagy Imre naiv volt, hitt az elvtársainak, hitt a szovjetekben, és hitt a Nyugatnak, nem mérte fel hazánk nemzetközi lehetőségeit, hitte, hogy frissen kinevezett miniszterelnökként is úrrá tud lenni a káoszon.
Sokan kádárnak megbocsátják, hogy puha diktátor volt, de Nagy Imrének felróják naivitását, mert hitte, javítani tud a javíthatatlanon, akkor is, amikor már csak a tiszta lap segít. De akár hogyan is nézzük az 56-os forradalomnak nem kádár jános a hőse, hanem Nagy Imre. És ahhoz, hogy ma 56-ról, mint a magyarság forradalmáról beszélhetünk, az nem kádár jánosnak köszönhető, hanem többek között Nagy Imrének. Aki hátat fordított a forradalomnak és elvtársának, Nagy Imrének, az kádár jános volt! Ő volt az, aki titokban, Nagy Imre kormányfő háta mögött, tudta nélkül (és még hányan voltak ilyenek a vezetésben?!), őt megkerülve, becsapva kiszökött az országból. Ne rójuk fel Nagy Imrének, ha nem mindig volt a helyzet magaslatán, ha nem úgy/ahogy és akkor intézkedett a hat napos miniszterelnök a forradalom tetőfokán, kádár-féle elvtársaival körülvéve.
./.

Zsuzsanna írta...

Mint írod, kedves Pupu, Bibó – miközben Nagy Imre a jugoszláv nagykövetség felé tartott vagy már ott volt - benn maradt a parlamentben és dolgozgatott az íróasztalánál. De miközben dolgozgatott – írom én -, mint az egyedüli törvényes magyar kormány képviselője felhívást intézett a magyarokhoz, a világhoz: felszólította a magyarokat, hogy a megszálló hadsereget és az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. Bibó a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését kérte a leigázott magyar szabadságharc érdekében. Mindeközben kádár jános már javában tárgyalt a szovjetekkel annak érdekében, hogy megteremtődjön Magyarországon – Bibó felhívásának ellenkezője – egy olyan helyzet, amelyben a magyarok a megszálló hadsereget és az általa felállított bábkormányt előbb-utóbb törvényes felsőségnek tekintse és vele szemben még csak a passzív ellenállást se tanúsítsa.

Pupu Kedves! kádár valóban szerény ember volt, kedvence a krumpli leves (nekem is). Tanúsíthatom, hogy tényleg mezitlábas szimfóniát szívott, miközben az elvtársai multifiltert (én is), ami akkoriban nagy szó volt, a rendszere azonban nem volt szerény, az, nevezzük nevén: diktatúra volt. A szovjet befolyás ellenére, vagy éppen azért, akkor is az volt. És aki ezzel nem mindenben értett egyet az lehet, hogy naiv volt, de nem diktátor! Azt írod, hogy kádár egész életében szolgált. Kérdezem én: mit szolgált? A diktatúrát? Ha valaki egész életében a diktatúrát szolgálta, erre mit lehet mondani? Csak azt, hogy élete végéig diktátor volt!
Ma már tényleg felfoghatatlan, hogy – mint írod – milyen hihetetlenül erős fegyelem kötelezte a kommunistákat. Dezsavű érzésem van, mintha manapság egyre inkább tapasztalható lenne hasonló, ezért aztán különösen ne legyünk megértőek az akkori kommunista viszonyokkal.

Azt írod, Kedves Pupu, hogy részemről gusztustalan, ha egy öreg, leépült ember megnyilatkozásaiból bűvészkedek és erkölcsi ítéleteket mondok. Ez a diktátor, kádár jános, ágyban, párnák között halt meg és valahol a halála előtti közelségben jöhetett rá arra, hogy milyen nagyon nagy bűnt követett el egy naiv harcostársával, hogy ne mondjam, talán a társadalommal szemben is. Az, hogy én ezt gondolom, egyben némi irgalom is van bennem irányában, mert feltételezem, remélem azt, hogy rá jött talán arra, hogy ő mit is követett el, mi az ő nagy vétke. Légy szíves, Kedves Pupu, legyél Te is irgalmas Kádár Jánoshoz!

Ja!
És hát nem kell nekünk mindenben egyetérteni…

Névtelen írta...

PuPu!
Szeretnem tudni, hogy mi a velemenyed arrol, hogy 1. Magyarorszagon Rakosi Matyas volt az, aki megnyitotta az ingyenes kozepiskolakat es egyetemeket a munkasok es szegenyparasztok gyerekei elott.
2. Azzal, hogy eroszakkal elvette a jomodu parasztoktol a padlason tarolt elelmiszereket, lehetove tette, hogy a varosi emberek is elelmiszerhez jussanak.
A haboru soran szetbombazott, vagy a nemetek es az oroszok altal elvitt gepek megjavitasaert vagy ujraepiteseert is elelmiszerrel fizettek ki a munkasokat. Ezeknek az elelmiszer adagoknak a mennyisege eppen csak arra volt elegendo, hogy a munkas es csaladja ne haljon ehen.

útkaparó írta...

Zsuzsanna írta:
"Begyűjtési/padlássöprési miniszterként igaz, hogy helyt állt, de, ha nincs padlássöprés, vajon az ország lakosságát hogyan élelmezték volna pár évvel a háború után és rákosi katasztrófális gazdaságpolitikájának köszönhetően."
Ha még olvassa valaki ezt a régebbi cikket, kis "színest" adok közre alant.
Akkoriban, az évi rendes 1 db disznónkat a kötelezően beszerzett vágási engedély birtokában öltük, ehhez az írásbeli engedélyhez tartozott a beszolgáltatási kötelezettségről szóló írás is. Abban az állt, hogy 4kg zsírt kell beszolgáltanunk. Apámat elkísértem a községi beszolgáltatóba, ahol a kis kék zsírosbödönünkből egy nagy fakanál-szerű célszerszámmal kikotorták a fínom, ikrás mangalicazsírt, és egy jól irányzott mozdulattal az olajos padlós szoba sarkába vágták a többi közé. Mi meg megkaptuk a pecsétet, hogy a beszolgáltatási kötelezettségünket teljesítettük.
Már akkor, egyszerű gyermeki lelkem berzenkedett ettől az eljárástól, na, nem politikailag, csak amiatt, hogy ki fog ebből az elmocskolt zsírból enni ezután?
Ennyit az országot etetni akaró begyűjtőkről.
Annak meg részletes irodalma van, hogy a padlások lesöprése szó szerint való volt, még a tavaszi vetőmagnak sem kegyelmeztek.

PuPu írta...

Kedves Zsuzsanna, itt olvassák a posztjaimat meglehetősen sokan, de te kuriózum vagy ezzel a beszólásoddal: „Hiába hivatkozol Orbán Viktorra, azért mert ő arra hívja fel a nyugati politikusok figyelmét, hogy egy embert elsősorban a tettei alapján kell megítélni, nekem - Veled ellentétben – nem kell vele egyetértenem. Szerintem vannak más szempontok is a tetteken kívül, amelyek egy ember megítélésénél figyelemre méltóak”.
Velem ellentétben, akinek egyet kell értenem Orbánnal – és ezek után – gondolom – elvárod, hogy komoly vitapartnernek tekintselek…
Hát ez bizony butuskaság.
Mikor kisgyerek voltam, akkor egyszer Diósgyőrben nyaraltunk, a háziak igen szépen beszéltek egymással, a feleség például azt kiáltotta: ídesegyapám! – oszt repült a bakancs, - aztán ez a műsor mindig nagy vidámságot váltott ki, kivéve ídesegyapámból, mert akkoriban egy bakancsban még volt matéria.
Szóval, azért a tetteknek meghatározó szerepük van, még ha ezt te valamilyen oknál fogva nem is hiszed el.
Ami Nagy Imre szerepét illeti a Rákosi diktatúrában, ez lényegtelen is, - aki kommunista vagy szociáldemokrata volt, az kiszolgálta Rákosi rendszerét, mint ahogy a pártonkívüliekből is jópáran, hiszen ha belegondolsz, számukra még Rákosi rendszere is csak adott.
Adott a zsellérnek földet, a cseléd gyerekének kiemelkedési lehetőséget, jogot, méltóságot, ehhez képest ugyanaz az ellenségképzés folyt, mint ma folyik.
Akkor is, ma is osztályalapon, fényévnyire a polgári demokráciáktól, a gyűlöletre építve.
A lózungok, meg a szándékok emlegetése nem érdekel senkit, csak az eredmény.
Ha jön a villamos és valaki félrelök az útjából, akkor is jót tett veled, ha közben eltört a lábad, ha valaki arra bíztat, hogy fordulj szembe a villamossal és tartóztasd fel, az meg egy felelőtlen hülye,- te pedig meghalsz.
Mindketten kaptak egy történelmi lehetőséget, egyikük tudott élni vele, másikuk nem.
És ne akarj te visszamenőleg demokratát csinálni Nagy Imréből, mert nem volt demokrata, ő bizony olyan kommunistaként halt meg, akit elsodortak az események.
Nem kellene egyébként kommunista bandáznod, mert abban az időben a történelmi helyzet azt hozta, hogy a dolgok nem Magyarországon dőltek el, hanem eleinte Moszkvában, később ehhez hozzájött még Peking és Belgrád is, akár a napi döntések szintjén is.
Meg ez a „nem volt más választása” is.
Dehogynem, de nem akarták azt a módot választani, azt végül is a csőcselék választotta, kikényszerítve a katonai megoldást a Szovjetunióból, mely ezer oknál fogva nem engedhette meg, hogy a csatlósállamok bármelyike szembeforduljon vele – ez amúgy is nevetséges volt, talán vess egy pillantást a térképre.
./:

PuPu írta...

Magyarország tragédiáit állandóan olyanok okozták, akik valamiféle álomvilágban élve idiótákat idealizáltak, míg a felelős és az országnak hasznot hajtó döntéshozók örülhettek, ha nem lettek gyilkossá minősítve.Apropó gyilkosság.
Gyilkosság az, amikor a hazafelé tartó honvédtisztet felkötik a fára a Nagykörúton, mikor a zsidó könyvügynököt a lábánál fogva felakasztják és meggyilkolják Miskolcon,, amikor a még élő honvédtiszt szívét kivágják, amikor a magukat megadó sorkatonákat halomra lövik, amikor az orvosnő bicskával szurkálja halálra a kolleganője udvarlóját, mert ávósnak véli.
Na, az gyilkosság, de akit a hatalom bírósági eljárás keretében elitél és kivégez, az nem gyilkosság, hanem ítéletvégrehajtás.
És ne kezdd a „megvárták, míg tizennyolc éves lesz” című siratódalt, mert a törvény az elkövetett bűncselekményre 16 éves kortól lehetővé tette a halálbüntetés kiszabását, és a rendszer legitimációját se vond kétségbe, mert a legitimációt Jalta és Potsdam adta.
Kádár pedig akkor fordított hátat a forradalomnak és Nagy Imrének, mikor a barátját meglincselték a Köztársaság téren, és mindenféle ócska bableveses kurvák a kommunistákat gyüjtögették be a pesti utcákon, mikor a Hadtörténeti Múzeum igazgatóját meggyilkolták.
Menj ki a Kerepesibe, ameddig még el nem dózerolják láthatod a Rádiót védő sorkatonák sírjait, olvass utána és megtudhatod, hogy Mindszenthy már bejelentette az igényét az egyházi vagyonra, visszajöttek a felosztott uradalmak gazdái – szóval nem éppen szocialista forradalom volt, ami volt.
Ami meg a jugoszláv nagykövetséget illeti, Nagy Imre azt is eltaktikázta, akkor is rosszul mérte fel a helyzetét.
Mint ahogy akkor is, amikor bejelentette a kilépésünket a Varsói Szerződésből, melyhez egyébként joga sem volt, emellett gyerekes és életveszélyes volt – ő meg valamilyen illúziók rabja.
Ami meg a begyűjtést illeti, az lehet, hogy célszerű volt, de a paraszt éhendöglött.
Viszont felépült Sztálinváros, tíz év alatt a háború pusztításának egy részét sikerült felépíteni, hidakat, épületeket, gyárakat, kórházakat és
Kádár diktatúrát vezetett, ezt soha, senki nem titkolta.
Ő sem.
Nem hazudta polgári demokráciának, nem bohóckodott, nyíltan kimondta, hogy ő a kétkezi dolgozó ember hatalmát szolgálja.
Nem beszélt mellé.
Nekünk sem kellene…
:)

Zsuzsanna írta...

no comment, kár

Czékus Lajos írta...

Pupu írta ebben a vitában , hogy nem a mai körülményeket kell figyelembe venni egy korábbi - történetesen a kádári korszak - megítélésénél. Kádár reálpolitikus volt (copyright by Moldova), aki nem saját érvényesülése és karrierje érdekében vállalta el a szovjetektől azt a szerepet, amit aztán 33 évig gyakorolt. Valamilyen forrásból azt olvastam, hogy Hruscsovék terveiben Münnich Ferenc neve is szerepelt. Hát ettől megóvta Magyarországot a teremtő, mert ő aztán pancsolt volna az áldozatok (forradalmárok) vérében, közvetlen környezete alátámasztotta ezt a rémes tulajdonságát. Követelte így is a szélesebb körű megtorlást (értsd a kivégzéseket). Azért nyilvánultam meg, mert a diktatúra és diktatúra között lehet különbség, nehogy már egyenlőségjelet tegyünk Rákosi diktatúrája és Kádár 70-es, 80-as diktatúrája közé.

Tüske Zsófia írta...

a rendszerváltozás környékén a főnököm okos, jól képzett fiatal nő, ortodox kommunista szülők hasonló elveket valló lánya volt. a választásokkor néhány hozzá hasonlóval megalapították a Münnich Ferenc Társaságot és indultak a választásokon. A szórólapjuk úgy szólt, hogy "Ha nem akarod süvegelni újra a nagygazdákat és éhbérért dolgozni nekik, szavazz ránk!"
Elnézően mosolyogtunk és bíztunk egy demokratikusabb, okosabb és szabadabb Magyarországban, de az történt, ami a Bibliában olyan szépen le van írva: "Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is." Hát, így jártunk. És akkor a hét csapásból még hiányzik a hatalomba beszavazott Jobbik

Tüske Zsófia írta...

Zsuzsanna, azt írod, az ember képes változni az élete során.... hát, mit ne mondjak, ezt láthatjuk premier plánban mostanában a csuti röfi körül csoportosulóknál. ki vakondok volt, ki ortodox kommunista, olyan is akad, aki virtigli náciból lett főpincér kádár alatt, mára meg újra a lovastengerész szennyesét mosogatja, katolikus alapon.
Nekem meghatározó élmény volt, amikor 1990 táján a Városmajori templomban a (gyűlölettől fröcsögő) Bolberitz miséjén az első sorokban átszellemült ábrázattal ült néhány - megtért - főkáder az MSZMP-ből, hogy köteles és szochazás Kövér elvtárs chesztochowai évi zarándoklatait már ne is említsem a lengyel elvtársakkal.
nekem erről egy haverom bökverse jut az eszembe:
"Változnak az idők, velük változom én is
Mással voltál tegnap, de rábasztál, mert én is"
és még valami, ami személyes élmény sosem voltam párttag, így nem olvasgattam jegyzőkönyveket, és a rádióban sem volt a fülem kihegyezve ilyesmire. De úgy 8 évvel ezelőtt egy cigány ember doktori dolgozatában javítgattam a bibliográfiai hivatkozásokat, és elő kellett keressem a cigányokkal kapcsolatos, a hatvanas években keletkezett KB határozatot, ami még megvolt a munkahelyemen, elkerülve az alapos selejtezést. Nos, annál többet azóta sem tett senki a cigányok integrálása és felemelése érdekében, mint ami abban a határozatban célként volt megjelölve.
Ha már, akkor én nem annyira értékelem azokat a "megtérőket" megváltozó véleményűeket, fősodorvonalat követőket.... emberként többre becsülöm Moldovát (íróként is) mint Lestyánt....öööö Lezsákot, a néptanítót. Vagy egyik közeli ismerősömet, aki Kádár erejének hanyatlásával aggódva mondta, nem tudja, mi lesz az országból, ha meghal az "öreg" aztán később üvöltve gyalázta az elnyomó diktátort...
Kádárnak mégiscsak sikerült, sokszor a Szovjetunió vezetőinek ellenére a szocialista tábor első helyére feltornáznia Magyarországot, annak ellenére, hogy komoly háborús jóvátételt is fizetni kellett az oroszoknak. És a korábban mélyszegénységben élők emberi életet élhettek. Tessék olvasni Kiss Lajos: A szegény ember élete c, 1943-ban megjelent, helytörténetinek szánt könyvét, vagy Rideg Sándort (a bakterház történeteiről elhíresült írót) ha már olyan nagyon rugdossuk Kádár Jánost.