Eladó az MSZP székháza a Jókai utcában.
Költözik a pártapparátus, első lépésként mennek a képviselői irodaházba, aztán, ha így folytatják, a következő választás után továbbmennek.
Nézni is rossz, de egyrészt legyünk optimisták, másrészt meg maradjunk a témánál, a pártszékháznál.
A Jókai utcai pártszékház létrehozása a szocialisták megújulási törekvéseinek jegyében Gyurcsány Ferenc nevéhez kötődik.
Már amikor az ötlettel előállt, akkor sem kaptam röhögőgörcsöt, sőt, úgy éreztem, hogy baloldali elkötelezettségem onnan kapott egy sallert, ahonnan nem vártam volna.
Két dolognak tulajdonítottam az új székház iránti igényt, az egyik az volt, hogy Gyurcsány feltehetőleg nem olvasta Parkinson székházakra vonatkozó törvényét, mely szerint a tökéletes tervrajzú épületig csupán az összeomlás szélén álló intézmények jutnak el.
Nem kétséges, a Köztársaság téri hajdani pártközpont messze nem volt tökéletes alaprajzú, ráfért volna egy kis renoválás is, de használhatónak azért használható volt.
Jómagam Medgyessy megválasztásának napján jártam ott utoljára, és el kell, hogy mondjam, választási győzelmet ünnepelni remek hely volt.
Egy fikarcnyi negatívumát nem éreztem annak, hogy kissé ütött-kopott volt az épület, sehol semmi korszerű króm, üvegfal, mozgólépcső, helikopter-leszálló, hanem csak egy épület, mely a baloldalhoz ezer szállal kötődött, merthogy ez volt a Köztársaság téri Pártház.
És ez volt a másik ok.
Mikor beléptél a főbejáraton, mindjárt a szemedbe ötlött a márványtábla azoknak a hősi halottaknak a neveivel, akiket 56 csőcseléke vadállati kegyetlenséggel gyilkolt meg, húzott végig drótkötéllel a téren, akit lábánál fogva akasztott fel, majd kitépte a szívét.
Voltak, akiket nem öltek meg, de a tudatunkban minden halott mögött ott álltak ők, a túlélők is.
Oda képzeltük az emléktáblára az alkalmazottat, akit nő létére a bátrak ott rugdaltak, pedig csak egyszerű gépírónő volt, dolgozhatott volna éppen akár a Belvárosi Vendéglátó Vállalatnál is, a borbélyt, meg a kiskatonát, aki óriási szerencsével túlélte a géppisztoly-sorozatot.
Ott volt Mező Imre neve is, aki Kádár barátja volt, és akinek sorsa miatt – többek között - Kádár az lett, aki, amit ő úgy fogalmazott meg, hogy „voltam, ahol lennem kellett, tettem, amit tennem kellett.”
Történelmi levegője volt annak az épületnek, jellemző a korra is, merthogy ez a Budapesti Pártbizottság székháza volt, a rendszerváltás után tette meg központjává a Szocialista Párt, vállalva ezzel a gesztussal a politikai örökség egy részét, magát a baloldaliságot, melyet ma olyan vadul keres mindenki, mert menet közben valahogy eltűnt.
Érteni vélem én Gyurcsányt, ő egy korszerű, áramvonalas párttá akarta formálni a szocialisták pártját, és miután saját legnagyobb erénye és hibája is egyúttal az érzelemvezérelt gondolkodás, így az átalakítást is – ha már a gyakorlati lépéseket nem volt képes átverni a döntéshozókon, hát legalább szimbolikus tettekkel akart lépni egyet a megoldás felé.
Az MSZMP a múlt, dobjuk hát ki, és bizonyítsuk be, hogy az MSZP már egy másmilyen párt, melynek s legfeljebb szavakban van köze a múlthoz, és azok a szavak is inkább az elhatárolódást szolgálják, mint a történelmi folyamatosság fenntartását.
Ehhez a szemlélethez a vértehetségtelen politikus Nagy Imre a megfelelő történelmi személyiség, nem Kádár, és a párt székháza ehhez útban van, hiszen előtte ott volt a halomra lőtt kiskatonák szobra, a vérfürdő és a csőcselék emléke, a Tuskólábú és a cábár kurvák hada.
Némelyikük finnyás orrát sértheti a Köztársaság térnek még a neve is, ott, a parlamenti padban.
Költözik a pártapparátus, első lépésként mennek a képviselői irodaházba, aztán, ha így folytatják, a következő választás után továbbmennek.
Nézni is rossz, de egyrészt legyünk optimisták, másrészt meg maradjunk a témánál, a pártszékháznál.
A Jókai utcai pártszékház létrehozása a szocialisták megújulási törekvéseinek jegyében Gyurcsány Ferenc nevéhez kötődik.
Már amikor az ötlettel előállt, akkor sem kaptam röhögőgörcsöt, sőt, úgy éreztem, hogy baloldali elkötelezettségem onnan kapott egy sallert, ahonnan nem vártam volna.
Két dolognak tulajdonítottam az új székház iránti igényt, az egyik az volt, hogy Gyurcsány feltehetőleg nem olvasta Parkinson székházakra vonatkozó törvényét, mely szerint a tökéletes tervrajzú épületig csupán az összeomlás szélén álló intézmények jutnak el.
Nem kétséges, a Köztársaság téri hajdani pártközpont messze nem volt tökéletes alaprajzú, ráfért volna egy kis renoválás is, de használhatónak azért használható volt.
Jómagam Medgyessy megválasztásának napján jártam ott utoljára, és el kell, hogy mondjam, választási győzelmet ünnepelni remek hely volt.
Egy fikarcnyi negatívumát nem éreztem annak, hogy kissé ütött-kopott volt az épület, sehol semmi korszerű króm, üvegfal, mozgólépcső, helikopter-leszálló, hanem csak egy épület, mely a baloldalhoz ezer szállal kötődött, merthogy ez volt a Köztársaság téri Pártház.
És ez volt a másik ok.
Mikor beléptél a főbejáraton, mindjárt a szemedbe ötlött a márványtábla azoknak a hősi halottaknak a neveivel, akiket 56 csőcseléke vadállati kegyetlenséggel gyilkolt meg, húzott végig drótkötéllel a téren, akit lábánál fogva akasztott fel, majd kitépte a szívét.
Voltak, akiket nem öltek meg, de a tudatunkban minden halott mögött ott álltak ők, a túlélők is.
Oda képzeltük az emléktáblára az alkalmazottat, akit nő létére a bátrak ott rugdaltak, pedig csak egyszerű gépírónő volt, dolgozhatott volna éppen akár a Belvárosi Vendéglátó Vállalatnál is, a borbélyt, meg a kiskatonát, aki óriási szerencsével túlélte a géppisztoly-sorozatot.
Ott volt Mező Imre neve is, aki Kádár barátja volt, és akinek sorsa miatt – többek között - Kádár az lett, aki, amit ő úgy fogalmazott meg, hogy „voltam, ahol lennem kellett, tettem, amit tennem kellett.”
Történelmi levegője volt annak az épületnek, jellemző a korra is, merthogy ez a Budapesti Pártbizottság székháza volt, a rendszerváltás után tette meg központjává a Szocialista Párt, vállalva ezzel a gesztussal a politikai örökség egy részét, magát a baloldaliságot, melyet ma olyan vadul keres mindenki, mert menet közben valahogy eltűnt.
Érteni vélem én Gyurcsányt, ő egy korszerű, áramvonalas párttá akarta formálni a szocialisták pártját, és miután saját legnagyobb erénye és hibája is egyúttal az érzelemvezérelt gondolkodás, így az átalakítást is – ha már a gyakorlati lépéseket nem volt képes átverni a döntéshozókon, hát legalább szimbolikus tettekkel akart lépni egyet a megoldás felé.
Az MSZMP a múlt, dobjuk hát ki, és bizonyítsuk be, hogy az MSZP már egy másmilyen párt, melynek s legfeljebb szavakban van köze a múlthoz, és azok a szavak is inkább az elhatárolódást szolgálják, mint a történelmi folyamatosság fenntartását.
Ehhez a szemlélethez a vértehetségtelen politikus Nagy Imre a megfelelő történelmi személyiség, nem Kádár, és a párt székháza ehhez útban van, hiszen előtte ott volt a halomra lőtt kiskatonák szobra, a vérfürdő és a csőcselék emléke, a Tuskólábú és a cábár kurvák hada.
Némelyikük finnyás orrát sértheti a Köztársaság térnek még a neve is, ott, a parlamenti padban.
Pedig múlt nélkül nincs jövő, baloldali politikát nem
lehet baloldali hagyományok, eszmék és idolok nélkül csinálni, mert a
nemzedékek egymásra építkeznek, alap nélkül meg csak légvárat lehet építeni –
akár a Jókai utcába is, adott esetben.
Érdekes, ezt a jobboldal pontosan tudja, csak a mi oldalunk ilyen szerencsétlen ebben a kérdésben, pedig olyan helyzeti előnye van, mely szinte behozhatatlan lenne, hiszen a rendszerváltás előtti harminc év bármelyik történelmi előddel bírja az összevetést, Ferenc Józseftől Horthyn és Szálasin, Rákosin át a mai rablóbandáig.
Mégis, a baloldal ma tetszhalott állapotban van, senki sem mer tisztességesen beszélni a múltról, ami nem is csoda, hiszen Gyurcsány már elnavigálta magát és híveit a baloldalról, csak a hívek még nem tudják, hogy megszűntek baloldalinak lenni.
Ő egy erős szociális érzékkel rendelkező centrumpártot szervezett, mely éppen azért, mert mindenkit képviselni akar, nem fog képviselni senkit.
A szocialisták meg megpróbálnak egy lyukból fújni hideget is meg meleget is, szóban vissza akarnak térni a baloldalai gyökereikhez, de ha lehet, akkor a baloldali elvek nélkül – olyan zsenánt ezzel a sok büdös szegénnyel egy követ fújni, akkor inkább politizáljunk a parlamenti büfében.
Ezzel együtt saját libatolvajaikat is meg szeretnék tartani, mert a pénzt a mai napig tőlük várják, mindegy, mi a forrása.
Érdekes, ezt a jobboldal pontosan tudja, csak a mi oldalunk ilyen szerencsétlen ebben a kérdésben, pedig olyan helyzeti előnye van, mely szinte behozhatatlan lenne, hiszen a rendszerváltás előtti harminc év bármelyik történelmi előddel bírja az összevetést, Ferenc Józseftől Horthyn és Szálasin, Rákosin át a mai rablóbandáig.
Mégis, a baloldal ma tetszhalott állapotban van, senki sem mer tisztességesen beszélni a múltról, ami nem is csoda, hiszen Gyurcsány már elnavigálta magát és híveit a baloldalról, csak a hívek még nem tudják, hogy megszűntek baloldalinak lenni.
Ő egy erős szociális érzékkel rendelkező centrumpártot szervezett, mely éppen azért, mert mindenkit képviselni akar, nem fog képviselni senkit.
A szocialisták meg megpróbálnak egy lyukból fújni hideget is meg meleget is, szóban vissza akarnak térni a baloldalai gyökereikhez, de ha lehet, akkor a baloldali elvek nélkül – olyan zsenánt ezzel a sok büdös szegénnyel egy követ fújni, akkor inkább politizáljunk a parlamenti büfében.
Ezzel együtt saját libatolvajaikat is meg szeretnék tartani, mert a pénzt a mai napig tőlük várják, mindegy, mi a forrása.
A Jókai utca a szalagcímek dacára már régen nem a Szocialista Párté, hanem a hajdani pártpénztárnok Puch László érdekkörében van, a szocialistáké a hitel visszafizetésének kötelezettsége.
A párt képviselői elüldögélnek a Parlamentben, Gyurcsány elcseveg a belvárosi liberálisokkal, ha olyanja támad, akkor a nyakunkra szabadítja a világ legkártékonyabb megélhetési liberálisát, Fodor Gábort.
A nagypofájú Szanyi, akiben benne volt egy Marosán lehetősége, Brüsszelben baxxa a rezet, hadd ne cizelláljam legutóbbi idétlenkedéseit, mindenesetre, ha a hülye meggondolatlanság fájna, hát hangosan sikoltozna.
Közben támadt az országban három-négymillió koldusszegény ember, akiknek az érdekeit nem képviseli senki, akiket a jobboldal otthagyott és otthagy az árokszélen, és amikor feléjük tipeg a baloldal, hát elfordítja a fejét és befogja az orrát.
A Jókai utcai székházra meg majd kiírják, hogy KIPSZER, de még lehet belőle KÖZGÉP székház is, majd lepacsizzák egymással a szilárd elvi alapon politizáló Baranya megyei pártelnök, meg a Fidesz veszprémi képviselőjelöltje.
Bejáratott utak vannak, semmit nem kell újra kitalálni, ők legalább becsülik a tradíciókat.
Te meg csóró, szomorkodjál, annyit érsz te, amennyid van.
:O)))
25 megjegyzés:
Tetszik a posztod PuPu!
De, hogy a "vértehetségtelen Nagy Imréért" mit fogsz kapni "Névtelenektől"!
Arra kíváncsi leszek...
Pupu, remek, olyan jo, hogy hanyni lenne kedvem .S meg egy sort sem irtal a Jokay utca elott parkolo Audikrol.
" Gyurcsány ... egy erős szociális érzékkel rendelkező centrumpártot szervezett, mely éppen azért, mert mindenkit képviselni akar, nem fog képviselni senkit."
Jaja. Hát, pedig valami ilyesmire lenne szükség. De hát ez egy ilyen ország. Mint a zsidók. (Nyugi. A zsidók is várták a messiást évezredek óta, azóta is várják, közben volt egy kis krucifixió.)
A történelem másik arca, mely olyannyira igaz, mint az, amiről nap-mint nap beszélünk, beszélni illik és szabad.
Valóban van egy másik igazság is, mely nélkül nem teljes a történet, hamis a történelemünkről alkotott képünk.
Elsős gimnazista voltam '56-ban, az az időszak volt, amikor a legfogékonyabb az ember mindenre, de még nem értettem meg igazán a történések lényegét,jelentőségét.
Akkoriban aki már ifjúként eszmélt, emlékezhetett egy "Fehér könyv" című kiadványra, amelyben a forradalom másik arca nagyon plasztikus módon tárult elénk.
Nem tudom elfelejteni!!! Szörnyű volt, emberhez méltatlan.
Valahányszor szóbakerül a forradalom, nekem mindig hiányérzetem van. Miért nem beszélünk a teljes igazságról?
Miért nem vagyunk kiváncsiak az embertelenül meggyilkolt, ártatlan sorköteles kiskatonák történetére is? A kenyérért sorbanálló fiatal lányról, akit egy felelőtlen, felnőttek által megszédített fiatal fiú golyója ölt meg? Iskolatársunk volt a kislány. 96 éves édesanyja mai napig élő sebként siratja.
A féligazságok, vagy ferdítések sokasága végigvonul egész történelmünkön.
Az idealizált, sőt gyakran elferdített tények, történések akadályozzák az igaz szó kimondását napjainkban is.
Ezért képtelenek vagyunk szembenézni azzal, kik vagyunk, honnan jöttünk, hova tartunk.
Hát most sajnos ITT tartunk, nyomorba masírozva tűrjük jelen korunk gyalázatos, erkölcstelen, hazug szemléletét,bárdolatlan kiskirályok élősködését.
Hazug lózungok által megtévesztett országunk népe, mikor térsz magadhoz? Mikor veszed észre, mi történik velünk?? Mikor ébred fel a felelősségünk gyermekeinkért, unokáinkért, akiknek sorsa előre elrendeltetett ha rossz helyre születtek?
Ennek a gátlástalan, tolvaj bandának regnálása mikor kelti már fel az emberi élethez való jogunk megkövetelését?
Kicsit eltértem az eredeti tárgytól, de a "vadállati kegyetlenséggel gyilkoló csőcselék" említése ismét felszínre hozta a bennem élő iszonyatos emlékeimet.
Mikor jön el az az idő, amikor történelmünkben ki merjük mondani az Igazságot, nem ferdítjük el a valóságot, hanem nevén nevezzük a történéseket?
Ne legyünk szégyenlősek bevallani tévedéseinket sem: akár '56 tekintetében sem. Mert '56 egy napig igenis forradalom volt. De amikor a mult levitézlett szellemei átvették az utcán a hatalmat és nyíltan vissza akarták állítani a háború előtti rendszert, megdönteni akarták a fennálló rendszert, ami ugyan sok hibával működött és kinevelt egy "vörös diktatúrát" rákosi személyében diktátorostól, de még így is jobb életet teremtett az eddigi elnyomottaknak, akkor ez már másnap ELLENFORRADALOM VOLT!
Amiben a hazatérő nyilas bandák és Mindszenti bíboros ténykedése kulcsszereoet játszott.
Kapat kiegészítésével teljes mértékben egyetértek: Az ártatlanok vére igazolja, mire ment ki ez a játék.
A Köztársaság téri Pártház még tényleg kötődött a baloldalisághoz: A Jókai utcában viszont már új szelek fújtak: Leginkább Puch László izlésének megfelelően.
De hogy ebbe milyen alapon került be Gyurcsány Ferenc? Azt talán még PuPu sem tudná megmondani. Talán Pilátus igen: Úgy, mint Ő a Crédóba..
Nem lehet es nem is kell mindenkitol elhatarolodni, ahogy az MSZP csinalta az elmult 25 evben, vegul mars senki nem maradt nekik, csak a Bibo Istvan, aki a negy fal kozott irta az okossagait, Kadarhoz kepest nullat etev az orszagert. Meg valahogy mindig azoktol hatarolodtak el, akire az ellensegeik ugattak, aztan mire mentek vele, meg ma is vigan kommunistazzak oket. En baloldaliken akkor ereztem pofancsapva magam, mikor a Kadar-sirt meggyalaztak, es nem tom jol megfogalmazni, de valahogy az MSZP terfelen pattogott a labda, mihez kezd ezzel a helyzettel, vartam, hogyan reagal. Es mit csinaltak: sunyin, ejjel, mit ahogy Orbanek felallitottak a nemet megszallas emlekmuvet, gyorsan elkapartak. Basszus, ha en vagyok a helyukban, hetorszagra szolo ujratemetest rendeztem volna, meg ha kicsit izlestelen is a fogalmazas :)
Tévedsz Szilárd, az új székház kimondottan Gyurcsány ötlete volt, egy a - szerintem - rossz döntései közül.
De persze lehet, hogy én tévedek, de ha nem, elég büntetés lehet neki a mai helyzet...
:O)))
Kedves Szilárd!
Hogy hogyan kerül itt a képbe Gyurcsány a székházcsere kapcsán azt Pupu korhűen rögzíti.
Bizony, ha tetszik, ha nem "A Jókai utcai pártszékház létrehozása a szocialisták megújulási törekvéseinek jegyében Gyurcsány Ferenc nevéhez kötődik."
Azt képzelte Gyurcsány, hogyha a kurvákat új kupiba költözteti, akkor jobban megy a bolt. Nem jött össze, ami eleve várható volt!
Igaza van Pupunak!
Gyurcsánynál többször felülírta akkortájt az érzelem az értelmet.
" Kádár, vagy Nagy Imre"
Mi a túróért is kellet ezt a választást erőltetni?
Még igazán morálisan sem lehetett ezt a kényszerű választást a már akkor szegényedő társadalommal megértetni!
Mintha Nagy Imre azon kívül, hogy felvállalta a mártírhalált ( mint sok párttársa akik koncepciós perek áldozatai lettek 56 előtt!)- ami ugyan nem kis dolog- bármit is tett volna gyakorlatban a magyar népért.
Kádárnak és korának elemzés nélküli kidobása pont akkora hiba, mint amilyent a szocik követtek el Gyurcsány kidobásakor.
Pupu! Ezzel a posztoddal legalább annyira egyetértek, mint a nagy vihart kavart Kádár- Nagy Imre posztoddal a DK fórumán! (Valahol még megvan elmentve:-)) )
No amíg én egyújaztam bő nyállal, Te már tömören válaszoltál :DDDD
Itt próbáltam megkeresni. Lehet, hogy ez volt az Pupu?
http://www.pupublogja.hu/2012/05/kadar-janos.html
Az mszp 2007.07. hónapban adta el a régi székházát és vett újat. GyF pedig 2007.02.24-től volt mszp elnök.
Ő a régi ház helyett bérelt irodában kezdett-- és már csak az újba költözött be a hivatalával.A vételről korábban született megállapodás, amikor az mszp még nagy párt volt!
Máskülönben a többi stimmel.
Igen, erre mondtam én már sokszor, hogy 56-ban volt egy forradalom, melyet olyan nevek fémjeleznek, mint Göncz Árpád, Mécs Imre, Déri Tibor, és még lehet folytatni a sort. Aztán pedig jött egy ellenforradalom, amit olyan nevek fémjeleznek, mint Mindszenti, Wittner Mária, Tuskólábú, vagy Potykabácsi. A kettő nem volt azonos, még akkor sem, ha egy időben zajlott is!
Az pedig borzalom, hogy a kettőt összemosva így vagy úgy reagáljunk rájuk. A tényleges elemzés nélkül, pedig ez történik. Az is jellemző erre, hogy ki kit vállal ebből az időből. Göncz Árpádot, Mécs Imrét, vagy Wittner Máriát.
Ugyan ez a helyzet a Kádári időszakkal. A baloldalnak is sikerült kiöntenie a gyereket a fürdővízzel együtt!
Képtelenek vagyunk egy ló közepét megtalálni, vagy a magyar lovak mind kétdimenziósak, és így csak a másik oldalra lehet átesni? Ebbe veszítette el az ország a tényleges baloldaliságát, és maradtak helyette a megélhetésiek.
PuPu teljesen egyet értek a bejegyzéseddel!
Mindig is azt fokom érzeni 1956. kapcsán, amit, amiket leírtál.
Mindig is fájni fog életem nagyobbik részének eltorzítása, az igenis progresszívvá váló 60-as - 70-es - 80-as évek eredményeinek megtagadása. Sosem fogom túllépni a baloldali értékrendem. Nem is akarom.
Számomra az MSZP bizonyos fokig mindig (1989-től) áruló marad.
Fáj Gyurcsány Kádár-ellenessége és nevetséges Nagy Imre szimbólum "imádata".
De: ugyanakkor már rég tudomásul vettem, hogy az államszocializmus bukása -elsősorban- gazdaságilag szükségszerű volt, hogy a proletárdiktatúra igenis diktatúra volt! Még ha lágy is, még ha rengeteget oldódott és puhult is a 40 év alatt. Mert a diktatúra - jó célok érdekében is - rossz dolog. Ezt ma, Orbanisztánban jobban értem, mint akkor, mikor őszinte híveként a szocializmusban éltem.
Racionálisan elfogadom, hogy a fejlődés a modern kapitalizmuson át vezet előre. Ugyanakkor hiszek benne, hogy a világ fejlődése (ha nem írtjuk ki magunkat) egy közösségi társadalom felé vezet.
Tele vagy ellentmondó érzésekkel, értékekkel.
Az egyetlen, amit biztosan nem tudok, az a megoldás.
Szükség van klasszikus baloldali értékekre, a múlt korrekt ismeretére, értékeinek elismerésére épp úgy, mint erős szociális érzékkel rendelkező középpártra, és szükség van liberális, toleráns együttérző gondolkodásra.
Most nem a konkrét pártra gondolok, hanem az eszmére: szükség van demokratikus koalícióra! Ahol sokan elférnek anélkül, hogy az orbánizmus megbuktatása helyett egymást fikáznák és gyilkolásznák!
Bocs, elírtam:
tele vagyok ellentmondó érzésekkel.
magamra értettem, de lemaradt az "ok"
Bocsi, nem ehhez a témához tartozik, de kaptam, és nincs szívem nem megosztani Veletek is:
https://www.facebook.com/video.php?v=827100493977865&set=vb.123956360958952&type=2&theater
Varga Ferenc József- Aradi Tibor:
André Goodfriend a NAV-nál
Nna! Megmozdult végre a "nyugdíjas szekció" :O))
Commune írt, a Kádár sír meggyalázásáról.
Én akkor azt vártam, hogy egy Demján, vagy egy Kapolyi (nyugodjék békében) tesz egy felajánlást, hogy fizet 25 millió forintot, ha valaki feladja a sírrablót, vagy ha a sírrabló jelentkezik, akkor felajánlja, hogy fizeti a legjobb magyar védőügyvédet.
De hiába vártam.
Mindenki néma maradt. Mint a sír...
Gyurcsanynak ilyen " baratai" vannak. Ellensegre mar nem is lenne szuksege.
Joszi: gratulálok, én is ezt érzem. Pupu: már megint azt írod, amit a jövő héten fogok gondolni. Csak tudnám, mit lehetne csinálni...főként olyanoknak, mint én, aki éppen azért léptem ki a DK-ból, mert mikor forszíroztam a múlttal és a jelen "szövetségessel" való viszony tisztázását..az egyetlen valamirevaló mai politikus pártjának két alelnöke közölte velem, hogy fél éve már tisztáztuk..mármint ki és mi miért nem tudtuk, mit tisztáztunk? Szilárd talán emlékszik.....vazze
A Jókai utcai székház 1950-től szakszervezeti székház volt: a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari alkalmazottaké: a
KPVDSZ-é. Rendszerváltáskor 7 külön szakszervezetté váltak, majd 1993-ban közülük az 5 kereskedelmi egyesült KASZ-szá, a bankosok és a vendéglátósok megmaradtak önállóként, de mind együtt továbbra is a Jókai utcai székházban. Persze a privatizáció, az elbocsátások, az új tulajdonosok, no meg főleg az Antall-kormány szakszervezet-ellenessége megtette a hatását: fokozatosan fogyott a tagság és vele a pénz, ez által az ott dolgozók létszáma is a töredékére apadt. Persze, hogy nagy lett a székház a számukra. Az eladása 2007-ben realizálódott, az MSZP vette meg. Én is úgy tudom, Gy.F. döntése alapján.
Pupu azon mondatára utalva, miszerint Parkinson törvénye alapján a tökéletes tervrajzú épülethez jutottak volna hozzá, ez spec. nem így volt, ugyanis olyan szintű belső átépítésbe fogtak, hogy a házra jószerivel csak kívülről lehetett ráismerni.
Na, ez sem lehetett 1:20...
Ez viszont már egyáltalán nem biztos, hogy Gy.F. ízlése szerint történt, márpedig a felhalmozott adósság jó része ebből is származhat.
Azt már sokszor kitárgyaltuk, hogy a vezető- és munkatársai, tanácsadói megválasztásában enyhén szólva nem remekelt. És itt a múlt idő használata nem biztos, hogy helyénvaló...
Csak úgy megjegyzem: a régi székházat valóban kár volt lecserélni. Ahogy írtad Pupu, valóban "ez volt a Köztársaság téri Pártház." A ház és a tér együtt a történelem.
Ám a ház ha megmarad is, a II. János Pál pápa téren sokaknak már csak az MSZP székháza lenne.
Hát ez az oxenos!
Egyrészt a Jókai utcai székház szintén nem nélkülözi a baloldali történelmiséget ... korábban szakszervezetek működtek benne. Azt gondolom, hogy a szakszervezeti múlt közelebb áll a szociáldemokráciához, mint a rákosista előzményeket követő '56-os elhalálozottak listája. Mindenképpen vitathatóbb. Mert addig, amíg elítélem az '56-os wittneres tombolást, addig nem tudok azonosulni azzal a rákosista diktatúrávasl sem, ami ellen a tisztességes baloldaliak népfölkelést kezdtek ... úgyhogy mindenképpen vitathatóbb jelkép, mint egy korábbi szakszervezeti székház. A Köztársaság teret magam is sajnálom .... ugyanakkor ... mint látjuk, mára János Pápa tér lett belőle ... ez meg már nem annyira jó ... Végül, de nem utolsó sorban, a költözés már a Gyurcsányt megelőző elnök, Hiller irányítása alatt dőlt el ... Gyurcsány maximum a a célzott épületen változtatott, as költözés már tény volt, amikor elnök lett.
(http://www.origo.hu/itthon/20070711-a-jokai-utcaban-lesz-az-mszp-uj-szekhaza.html)
Kedves Géza, a Köztársaság téren nem elhaláloztak emberek, hanem meggyilkolták őket, méghozzá nem akármilyen kegyetlenséggel.
Ha szerinted a Jókai utca szakszervezeti bürokratái, akik a rendszerváltáskor szétszaladtak, mint a tyúkok, mikor közéjük vágnak egy követ, közelebb állnak a baloldalhoz, mint mondjuk az a kommunista katonatiszt, akinek a szívét kivágta lábánál felakasztott testéből a pártházat támadó csőcselék, hát az a te dolgod, én nem akarlak az ellenkezőjéről meggyőzni.
És hát, igen - a Köztársaság tér jelkép volt, - mellesleg soha nem volt a Rákosi-diktatúra jelképe - míg a Jókai utca valóban csak egy épület.
De mostmár erre sincs legalább gond...
:O)))
Van a románoknak egy közmondásuk: "A ház és, és a vénasszny fésülködik a tükör előtt". Forrong az egész ország, cicilek, szakszervezetek, és eközben a pártnak nincs más aktuális gondja, mint a 2018 évi közvetlen elnökválasztás és egyéb ilyen agyrémek. Megindult a párt megállíthatatlanul a pártok temetőjébe, oda a Kisgazdapárt, MDF, SZDSZ, és a többiek mellé. Kár, pedig volt lehetőség, hogy a párt megint erős legyen, de ennek most már vége. Nem első, és nem utolsó az ilyen események sorában. Lengyelországban is a baloldal elcseszte, majd eltűntek. Görögországban is. Sok helyen megjelentek új, valós baloldali pártok, akinek vezetése nem a bebetonozott kamarillából kerül ki, hanem a tagok választják (lásd a Shiriza Görögországban), és nem szégyellik elénekelni az Internacionálét kongresszus után, ahogy pl. a német szocdem párt vagy a francia szocialista párt teszi.
Elnézést, mikor dühös vagyok elrepül a helyesírásom. Megismétlem kijavítva:
Van a románoknak egy közmondásuk: "Ég a ház és, és a vénasszony fésülködik a tükör előtt". Forrong az egész ország, civilek, szakszervezetek, és eközben a pártnak nincs más aktuális gondja, mint a 2018 évi közvetlen elnökválasztás és egyéb ilyen agyrémek. Megindult a párt megállíthatatlanul a pártok temetőjébe, oda a Kisgazdapárt, MDF, SZDSZ, és a többiek mellé. Kár, pedig volt lehetőség, hogy a párt megint erős legyen, de ennek most már vége. Nem első, és nem utolsó az ilyen események sorában. Lengyelországban is a baloldal elcseszte, majd eltűntek. Görögországban is. Sok helyen megjelentek új, valós baloldali pártok, akinek vezetése nem a bebetonozott kamarillából kerül ki, hanem a tagok választják (lásd a Shiriza Görögországban), és nem szégyellik elénekelni az Internacionálét kongresszus után, ahogy pl. a német szocdem párt vagy a francia szocialista párt teszi
Megjegyzés küldése