2011. március 9., szerda

HITVALLÁS

Mondom én, ha nem is tetszik mindenkinek - ez a szegény Viktor beteg.

Márpedig ha a király tüsszent, akkor udvari népe és vazallusai egyenest ágynak esnek, és ez a mi Miháj királyunk elég sűrűn tüsszent.
A mi boldogságunk éppen úgy viselkedik, mint az új asszony egy válóper után.
Az ilyen asszonyka pedig furcsa szerzet, amikor beköltözködik elődje ráhagyományozott konyhájába, akkor eleinte apró léptekkel kezdi a maga képére és hasonlatosságára formálni a világot, csak a tűzhelyet és az elszívót cseréli ki, csak a tányérokat cseréli le, aztán a lábosokat is.
Mikor látja, hogy megy ez különösebb háttérzene nélkül, akkor aztán belecsap a szappanhabba és kezdődnek a nagyobb lélegzetű reformok, - először is kicseréli a berendezést, az ülőgarnitúrát, a függönyöket, meg mindent, ami nincs lecsavarozva
Aztán ami itt volt azt oda tesszük, ami meg ott volt, azt részben idehúzzuk, részben meg a kilomtalanítjuk, majd nekilátunk a falak kiverésének.
Ha megússza, hogy nem szakad a fejére a tető, akkor jöhet a fürdőszoba, ha kád volt, akkor most legyen zuhany, ha zuhany volt, akkor kád, aztán amikor már úgy érzi mindenki, hogy na, akkor végre nyugton marad, akkor még mindig marad egy-két ötlete.
Találkoztam már olyannal is, aki felveretett vagy százhúsz négyzetméter kifogástalan padlólapot, hogy helyette vagyonokért rakasson le másikat, amivel aztán kényszerpályára is állította magát szépen, merthogy a színes felülethez alkalmazkodni kell, és ki tudja mindig divat lesz-e a padlizsánlila – például…
Hogy aztán libasülthöz szokott embere lassan-lassan megszokja a Lukrezia-salátát nadragulya-öntettel, az már csak természetes, de nem szól, - első gyereknek, második asszonynak aranyos a segge, mint ez köztudott…
Az eredményről most ne is beszéljünk, csak az indítékról.
Az pedig a bizonytalanság – meg tudok e küzdeni az előd emlékével?
Egy magabiztos ember nem azzal foglalkozik, hogy mit kell sürgősen leverni, szétverni, kidobni meg kicserélni, hanem érdemi dolgokkal - mit tud jobbá, szebbé, hatékonyabbá tenni úgy, hogy azért élni is lehessen cseppet, merthogy az élet szalad….
A környezetét pedig igyekszik lakályossá és barátságossá tenni – ki a franc szeret a teljességgel idiótákon kívül egy harcmező közepén élni, folyamatos pergőtűzben, állandó támadás vagy visszavonulás közepette?
Még rosszabb a helyzet, ha a változtatásnak sok értelme nem is látszik.
Itt van ez a Köztársaság is, amit el kell törölni, hiszen Gyurcsány vagy háromszor szép zengzetesen megöblögette a kifejezést a beszédeiben, és ez egy gyenge embernek éppen elég indok - nagy kár, hogy a gyűlölt előd összes szavát nem lehet egyszer és mindenkorra eltörölni.
A Köztársaság szónak önmagának is értéke van, és ha valakiről azt mondjuk, hogy a Köztársaság ellenségeként viselkedik, akkor arról a kisgyerek is tudja, hogy az ilyen csak egy csúnyabácsi lehet.
Nem kell ez nekünk, elég annyi, hogy Magyarország, attól magyarabbak leszünk.
Merthogy a túlmagyarság is a bizonytalan önértékelés következménye, és azt bizony kompenzálni kell, főleg, ha van bennünk egy tányér sztrapacska, puliszka, tafelspitz, gefillte fisch - oder egy-két vonóhúzás.
Érdekes, de nekem még soha nem jutott eszembe, hogy címert tűzzek magamra, én csak úgy egyszerű parlagi módon vagyok magyar, olyan természetesen, ahogy levegőt vesz valaki.
Nekem nincs belső indíttatásom magyarságom bizonygatására, merthogy tőlem aztán mindenki azt mond vagy gondol, amit akar, nálam jobban úgysem tudja senki, hogy én milyen náció vagyok…
A múltat végleg eltörölni, ez a szent bolsevik cél vezérli a mi gyenge idegrendszerű, tán még önmagára is gyanakvó bajnokunkat, aki leginkább egy sziámi harcos halra emlékeztet, amelyiket nem lehet összezárni más halakkal, mert akkor aztán jön a csihipuhi, ha pedig egy hozzá hasonló domináns egyed jelenik meg az akváriumban, akkor aztán végképpen vérnek kell folynia.
Taszító ez az állandó spannoltság, a permanens harci láz is, habár matyómintás szóvirágain meg a székellyé átdizájnolt zsidó viccein jókat lehet röhögni, írjuk azért ezt a javára...
Mondják, a Vezér fejében időnként a külhoni gyógyászok csinálnak nagytakarítást.
Úgy tűnik, már megint eljött ennek az ideje, az autót sem akkor visszük olajcserére, mikor már beállt a főtengelye…
Most éppen hitvallást praeambulálgat, ahelyett, hogy őt ambulálgatnák valamelyik erre alkalmas klinikán, még mielőtt teljesen elhatalmasodna rajta a mánia és fehér lován be akarna léptetni a történelembe, mint Hitvalló Miháj…
Nagyhatalmú embernek lenni azért is kockázatos, mert a környezete fél tőle.
Sztálinon is már teljesen elhatalmasodott a paranoia, de még mindig rettegtek tőle.
Orbánnak sincs senkinek bátorsága megmondani, hogy te Viktor, vagy kedves Miniszterelnök Úr, ami itt folyik, annak jó vége nemigen lesz.
A benzin ára az egekben, a liszt is drágul, drágulni fog a kenyér, a plakátunkon egymillió új munkahely szerepelt, most meg máról-holnapra vagy hetvenezer új munkanélkülit regisztráltunk, valóban jól lehet lakatni majd az éhezőket kenetes dumákkal?
Nem lenne jobb, ha bevallanád, hogy elkúrtad?
És hogy nem kicsit – nagyon?
Merthogy Gyurcsány a kormányt egy kormányzati ciklus második felében vette át és mégis önkritikus volt, mikor azt mondta, hogy tulajdonképpen nem csináltak semmit.
Te vajon mit mondasz, - hogy elvettünk a szegényektől és odaadtuk a gazdagoknak?
Hogy a nyomorgók rovására emelték a jövedelmed havi félmillióval?
Te majd kiállsz az éhes emberek elé és azt mondod nekik, hogy adtál nekik kenyér helyett Alkotmányt?
Meg hogy jöjjenek veled hitvallani?
Még Rómában sem úgy tették fel a kérdést, hogy kenyeret vagy cirkuszt, - hanem úgy, hogy kenyeret és cirkuszt.
Beszélgessél el anyáddal, ő gyógypedagógus, talán meg tudja értetni veled, hogy Kádár azért tudta megkötni a maga kiegyezését a társadalommal, mert kenyeret és nyugalmat adott a népnek.
Talán ez lenne a követendő módszer, mégha hozzád inkább a megtorlások időszaka áll is lelkileg közelebb – látod, megmondtam én, hogy nem vezet jóra kitépkedni a legyek lábát…
Nem lehet jó ilyen békétlen lélekkel élni, tele kisebbségi érzésekkel, bizonyítási kényszerekkel, megfelelni akarással – na nem az országnak - saját magának…
Ez az ország már annyi mindent túlélt – túl fogja élni az ő uralmát is…

:O)))

2 megjegyzés:

OXITOCIN írta...

az ország biztosan túléli, de ő a saját hülyeségeit nem biztos, hogy túléli...kicsi a határ a még éppen normális és a már menthetetlenül őrült között...
könnyebb lenne az ország 7o százalékának kivárni, hogy viktor teljesen beboruljon a marhaságaiba, ha legalább az alapvető élelmiszerek feleannyiba kerülnének, mint most...a jól lakott népnek annyit bolondozhatna a szerencsétlen , amennyit csak akarna, úgy sem fogják betartani a törvényeit, ő ezt tudja és ettől kerül gyakran bécsreszorult állapotb... aminek a vége remélhetően nem a szószerinti köztársaság eltörlése lesz...de nem lehet őt be és kiszámítani.bármi megtörténhet.
pupu, gondolkodtam azon, amit arról írtál, hogy 1o év alatt a gyerekek akár szakmához is juthatnának az általános iskolában 15 éves korukra...ez nem rossz ötlet, de csak akkor lehetséges, ha 3 éves kortól 8 éves korig járnának oviba a gyerekek és a gyerekek már az óvodában megtanulnának írni-olvasni és elkezdenének ott számítógépet kezelni és nyelvet tanulni, persze osztályozás nélkül, játékosan. az óvodapedagógusokra több teher hárulna, de megérné, így könnyebb lenne az iskolákban elkezdeni a szakoktatást...a 15 éves korhatár akkor is túlzás, a 16 lehetne az inkább elfogadható, és a bukott gyerekeknek külön osztályokat kellene indítani, mert az valóban nem jó, hogy a 1o-11 évesekkel együtt tanulnak a 14-15 éves agresszív gyerekek, akik már koruknál fogva is hatalmaskodnak a kicsiken...erre számtalan példa van, és a pedagógusok tehetetlenségére is...
mondd gyurcsány miért árulta el, hogy nem csináltak semmit? senki sem vette észre, hogy nem csináltak semmit, mert, ha észrevehető lett volna, nem lett volna akkora felháborodás az öszödi beszéd után...egy politikusnak tudnia kell hallgatni. te +én +mások dumálhatnak, de egy vezetőpolitikus jobb, ha gyakran befogja a pofáját, mert kétharmados büntetés jár érte...
na, mindegy. azt hiszem nem fogjuk megúszni az utcai harcokat, amikből majd egyesek újra hasznot fognak húzni...és pupu, a kispéter is gondolkodóba ejtett. a személye. gyurcsány őrült nagy hatalmat adott a kezébe, most meg kussol.tehát semmi szüksége nem volt rá az mszp kormánynak valójában. ha valakire szükség van, arra akkor is szükség van, ha nincs hatalmon, nemde?ilyenkor mit csinál mivel foglalkozik egy kispéter? hálálkodó leveleket ír gyurcsánynak, és köszöni a lehetőséget?vagy felajánlja a szolgálatait? vagy mi? sosem értettem, hogy a hatalomból kiesettek mi a fasszal foglalkoznak! viktor a bosszúval foglalkozott ez szépen kiderül...azt hiszem végünk van...már papcsák a fideszes gazdasági inkvizítor sem tiszta, ránk szakad a jó bús magyar ég:))de a nemzeti bank soha!

bió-lógós írta...

pupu,a képen látható halnak melyik a fej része? csak, hogy tudjam hol kell résen lennem...azonkívül, hogy szép hazámban...