2012. március 20., kedd

POLITIKAMENTESEN.

Nagyon tetszenek nekem az apolitikus emberek.
Körülbelül azokkal vannak nálam egy kategóriában, akik nem néznek televíziót, meg akik nem használnak netet, mobiltelefont, mert az igazán vájtagyú értelmiségit vagy az annak látszó embert nem az minősíti, hogy lépést tud-e tartani a világgal, hanem az arisztokratikus távolságtartás a világ hívságaitól.
Nem az a példás értelmiségi, aki meg tud szerkeszteni egy szöveget, hanem az, aki grafitceruzával, jobb esetben töltőtollal, pedáns sorokban veti papírra magvas gondolatait, mert ugye a tartalom és forma dialektikus egységének érvényesülnie kell, avítt gondolatokhoz avítt eszközök dukálnak.
Meg hát, ugye, adunk az előkelőségre is, merthogy a politika világa oly mocskos, hogy megérinteni is csak csipkekesztyűben lehet, ezért aztán jól teszi az ember, ha van a készleten néhány pár, fekete is meg fehér is, merthogy ezek az embereknek az árnyalatokhoz sincs sok érzékük – fehér és fekete a választék, elég is az!
Nagy dolog a sznobizmus, a mi értelmiségünk pedig mindig hajlamos volt a sznob viselkedésre, de a főcsapás iránya azért koronként változott.
Volt, amikor a sznob ifjúság operába járt, ma sikk nem szeretni a komolyzenét, volt, amikor a sznob nem olvasott krimit, legalábbis nyilvánosan nem, szóval nem volt mindig az apolitikus magatartás a sznob jellemzője - például rendszerváltás idején az összes sznob pártoskodott, alapított, csatlakozott, szót emelt, meg jelvényeket tűzött a hasára, hadd tudja meg a világ, hogy ki a komcsik elleni harc igazi hőse.
Azt mondják az okosok, hogy az ember viszonyaiban az - aki, tehát bárki hiába is hordana egy lakatlan szigeten Rolex órát, a kutyát nem érdekelné, ellenben aki nem mászna fel a pálmafára kókuszdióért, vagy nem vadászna libára kavicsokkal, az éhenveszne.
A civilizált társadalomban az embert környezete teszi azzá, aki, és ha a környezet azt mondja, hogy idén a sárga alsónadrághoz lila zakót visel az előkelő és társadalmilag jelentős ember, akkor bizony lila zakóért fog rohangálni a fél ország értelmiségi fele - már az a fele, amelyiket még nem hajigáltak ki az állásából, mert azért az ilyen események tudják ám formálni a gondolkodást nagyon!
Ha a véleményformáló elit azt mondja, hogy igaz értelmiségi rovásírással ír, akkor nem marad vessző széles e hazában megfaragatlanul, ha például azt, hogy a politika mocskos dolog és a politikai állásfoglalás - egyáltalán a politika maga - tisztátalan, mint Allah gyermekének az eb húsa, akkor a lakosság undorodva fordul el a pártoktól és rettenetesen civil lesz.
Meg borzasztóan apolitikus, ebbéli véleménye pedig megszilárdul, mint birkagané a napon: a politikus mind csibész, tolvaj, hazug állat, ellentétben vele, aki maga a hamvas ártatlanság, az önzetlen segítőkészség, a megtestesült jóemberség, állatot ment, szemetet szed, felkarol egy embert, aki vagy megérdemli, vagy nem.
Esténként pedig büszkén néz a tükörbe: valamit tettem embertársaimért.
De szavazni például nem megy el, mert az ő jóembersége odáig nem terjed, hogy szembenézzen vele: az ő szavazatának hiánya is közrejátszik abban, hogy a viszonyok olyanok legyenek, hogy az egyéni jótékonykodásnak szükségét érezze.
Persze az ilyen emberek nem társadalmi szinten kívánnak megoldani problémákat, nem a koszos és kissé delikát illatú cigánycsaládon segítenek szívesen, hanem a kellőképpen alázatos, csendes, konfliktusmentes elesett emberen.
Emberi dolog ez, de a társadalomnak a nagyhangú, koszos páriáit is fel kellene tudni emelni.
Nem kétséges, az alamizsnálkodás is segítség, de a hatása társadalmi szinten nulla, emellett szerintem nem is egészséges egy társadalmat egyéni alamizsnálkodásra felépíteni, még akkor sem, ha az állam a vörösiszap-katasztrófa kapcsán végképp eljátszotta a maradék kis bizalmat is, és ma már senki sem szívesen adja támogatását állami kezekbe - tudja, igen hamar magánzsebekben köthet az ki.
Ma civilnek és apolitikusnak illik lenni, pedighát láthatjuk, hogy mire vezet az, ha a politikát amatőrök kívánják csinálni, apolitikusan.
Egy eredménye lesz, hogy a viszonyok még zavarosabbá válnak, és éppenhogy azt a rendszert erősítik, mely ellen a civilnek nevezett csoportok fel szeretnének lépni.
Merthogy szervezett erővel szembe csak szervezett erőt lehet állítani, minden más törekvés illúzió és néphülyítés, legyenek bármennyire is szépek a tömegszórakoztatásra szánt szívmelengető szólamok. szólamok.
Párttal szemben csak párt tud fellépni, mert a párt víziót ad és a fennálló rendszer kritikáját, társadalmi csoportot vagy osztályt képvisel, nézeteket képes ütköztetni, ellentétben a civil szervezetek kissé anarchisztikus világával, ahol soha nem lehet tudni, hogy egy első pillantásra rokonszenves vezetőben mikor szabadul el a kis zöld agyevő bogár és áll be gazdája Gárdistának, például.
Fontosak persze a civil szervezetek is, de csak az olyanok, melyek folyamatosan dolgoznak, leginkább a társadalom valamelyik speciális szegmensében – védik az emberi jogokat, az információszabadságot, dolgoznak a tájékoztatás szabadságáért, vagy felkarolják például a cukorbetegek ügyét, mikor éppen meg akarják gyilkolni azokat, amikor idióta hivatalnokok el akarják venni tőlük az ártámogatott inzulint.
Vagy itt az ingyensör ügye, ugye…
A civil mozgalmak terepe az a rés, melyet az állam vagy a pártok nem képesek, vagy nem akarnak betölteni.
Politikai szerepük pedig abban állna, hogy választások idején azt a politikai formációt támogatják, melyről feltételezhető, hogy az általuk képviselt elveket juttatják érvényre azon a területen, melynek jobbátételéért dolgoznak.
Szóval ne utáljuk helyből a politikát és ne utáljuk a politikusokat sem, csak azokat, akik közülük korrupt vagy gerinctelen viselkedésükkel rászolgálnak.
De még az ő esetükben se kapkodjunk az ítélkezéssel, mert lehet, csak a politikai ellenfél kívánja ellehetetleníteni őket, - láthatunk erre nem egy példát…
Talán apolitikuséknak el lehetne kezdeni gondolkodni azon, hogy melyik pártot kellene támogatniuk – magánszemélyként és szervezetként egyaránt.
A civileket meg tartsák el a civilek, mert igen könnyen prostituálódik az a szervezet, amelyik az állami ciciken lóg.
Hej, de sok évnek kell itt még eltelni, mire normális viszonyok alakulnak ki majd végre - más országokban is évszázadokra volt szükség, akkor nálunk vajon mennyi kell majd?
Ha így folytatjuk, tán az egész harmadik évezred…

:O))))

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mindegy. Úgyis fogyik a magyar. :)))

Altair írta...

Megint annyira a szívemből szóltál! :o)

Amikor azt hallom, hogy nem nézünk tévét, meg kidobtuk a tévét és tartalmasan töltjük el az esténket, akkor azt szoktam gondolni: Na, te is nagy hülye vagy, komám. Kidobtad a híradót is, meg a reggeli magazinműsorokat is, ami néha az agyunkra megy (babaklub), de valakinek fontos lehet, meg a beszélgetős műsorokat, amiben a kiskedvencedet (pl. Ákos, ugye?) hallgathatnád.

Hangosan nem mondok erre semmit, csak bután nézek.

Amikor meg valaki azzal dicsekszik, hogy nem politizál, meg is szoktam dicsérni: Igazad van, majd mások, akik értelmesebbek, eldöntik helyetted, hogy mennyit adózz, mennyibe kerüljön a kenyér (áfa, ugye?) meg a benzin (mindenféle adók), és ha elmaradsz az adóval, akkor milyen büntetés járjon érte (kerékbehúzás, teszem azt), és kifizettetik veled mások devizahitelét, mert az menő...

Hát, erre aztán nem szokott válasz jönni.

irkomirko írta...

A politikamentes civilek vajon hogyan képzelik a jogalkotást, jogalkalmazást, intézmények működtetését, stb...? Nagy szükség lenne hazánkban az államigazgatási alapismeretek oktatására. Vagy a hittan és erkölcstan szépen átsegíti majd a politikamentes civileket is a napi működés problémáin?

Voltak, akik civil mozgalmárként kezdték, és a politika sűrűjében végezték.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ki indította polgári köreivel és gerjeszti ma is a párton kívüli politizálást, utcai akciózást stb...

A vélemény-nyilvánítás, véleményformálás jelenlegi módját azért értékelem a Millások és Szolidaritás tevékenységében. Úgy van, ahogy írásodat zárod, a tanulási folyamat végén a fehér és fekete helyét felváltják az igazi színek.

pretty írta...

Sajnos nagyon sokan gondolják úgy,hogy homokba dugják a fejüket és majd lesz valahogy.Az egyik közösségi oldalra föltett valaki egy távhő csekk másolatot ötvenezer forint feletti összegről.A hozzászólók mindenkit ócsárolnak de a lényeg:"eddig sem mentem el szavazni és ezután sem fogok"Nem tudom az ilyen egyének mitől,vagy kitől várják sorsuk jobbra fordulását ha a leg alapvetőbb jogukkal sem élnek,meg is érdemlik,hogy ez a rablóbanda élősködjön rajtuk,csak az a baj ilyen lusta ,buta emberek miatt szenvedünk mi is.Az én bátyám Amerikában élt, még 80 éves korában is el ment szavazni.

éva írta...

Pupu, a civil mozgalmak politikai téren annyit érnek, mint az apró kavics és a cementpor. Külön azzal lehet ugyan dobálózni, de nem sok eredményt lehet vele elérni. De ha hozzáadjuk a politikát, mint a vizet - szép nagy, jelentős eredmények elérésére is alkalmas betonná fog összeállni. Csak éppen az általad is leírt lilaködös értelmiségi fanyalgás egyelőre még nem engedi közel a vizet.
Azért nem reménytelen a helyzet: minél több értelmiségit rúgnak ki a munkahelyéről - annál több idejük marad ezen a hozzáálláson elmélázni.És az tényleg érdekesen meg tudja változtatni a nézőpontot.
Mennyivel több esze volt (ebben IS) Kádárnak, a kapun belüli munkanélküliséggel, és a KMK-val.
A szabadon csatangolóknak így nem maradt energiája az ellenzékiségre (tisztelet a maroknyi kivételnek)

anya írta...

Én már sok éve nem nézek tv-t, és 3 éve készülékem sincs. Még eddig nem éreztem a hiányát. Sőt, a napi kötelező katasztrófa, tragédia, borzalom és bosszantóan bugyuta,alpári un. szórakoztató műsorok nélkül amik időnként megszakítják a folyamatosan sugárzott reklámokat, köszönöm szépen, jól vagyok. Igen, tudom, a tv akár értéket is közvetíthetne, de ha az az érték, ami a magyar köz és kereskedelmi tv-kből folyik, arról azt hiszem nagyobb lelki károsodás nélkül le tudok mondani. Ettől függetlenül tájékozottnak tartom magam a köz dolgaiban. Szerencsére a mai korban már nem egyetlen forrása van a hírnek, és egyelőre még választhatunk, hogy melyik forrásból merítünk. A közéletben való részvétel az más dolog.Most éppen hogy olyan kort élünk, amikor sokkal de sokkal nagyobb aktivitásra lenne szükség.A két réteg (mármint aki nem néz tv-t, meg aki nem politizál) sem számszerűen, sem összetételében nem összehasonlítható egymással, bár biztosan vannak átfedések.
Abban maximálisan egyetértek, szervezett erővel szemben csak szervezett erő jelent alternatívát. És abban is, hogy civilnek nem nevezhető az a szervezet, amelyiknek a puszta léte is az állami pénzek megkapásától vagy megvonásától függ.

Mrs. mamó írta...

Nehéz egyébként minden idióta politikust és pártot annyira komolyan venni, hogy az ember nekirugaszkodjon ötödszörre, hatodszorra, bizonyosan tudván azt, hogy megint fából vaskarika lesz az egész nagy cécó. Ja, és még fizetünk is érte. Szóval nem vagyok lila értelmiségi, de kedvetlen igen, és becsülöm (nagyon!!) azokat, akik újra és újra felveszik a kesztyűt. Ezeréves mókuskerék? Hát ez való a magyarnak, pláne, ha maga fabrikálja. (kölcsönfából)

PuPu írta...

Kedves Anya!
Ha valaki televízióról beszél, nem okvetlen a magyar kereskedelmi televíziókra gondol, azokat én sem nagyon nézem.
Ellenben a Spektrum, a National Geographic, a History és a többi, hasonló adó remek dolgokkal szórakoztat.
Ha azt akarták volna a televízió fejlesztői, hogy ezeket ne nézd, akkor két gomb lenne a távirányírtódon...
:O)))

Ninetynine Percent írta...

Aki a társadalom részének tekinti magát ill. elfogad bármiféle juttatást az adófizetők pénzéből, az bizony "politizál". Kár hogy sokan nem igy gondolják mert igy fognak a zorbánék megint választást "nyerni". Nem azért, mert rájuk szavaznak, hanem azért, mert nem volt aki ellenük szavazzon. De bizony majd rögvest elkezdenek "politizálni" a zemberek ha megcsapolják a nyugdijakat, eltünik a gyes, stb. stb. És ahogy most a dolgok mennek ez mind sorban be fog következni (sajnos).

anya írta...

Kedves Pupu,

Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene, miért választottam a tv mentes lakást. Mint ahogy azért sem, hogy a lakásom miért füstmentes övezet. Azért, mert nekem így jó. És ez épp elég ok. Szerintem. Mint ahogy másnak épp elég ok, hogy azt válassza, ami neki jó. A tv-t, a cigit. Én nem hiszem, hogy mindenkinek úgy kellene élnie és gondolkodnia, ahogy én teszem. És azt sem, hogy nekem meg úgy kellene feltétlenül, amilyen a közízlés, már ha egyáltalán van olyan.

PuPu írta...

Kedves anya, én sem azért írtam, hogy téged megtérítselek, mindössze nem hiszek abban, hogy a baltát száműzni kellene az életemből, mert egyszer Józsi bácsi azzal verte fejbe Mari nénit.
Egyébként természetesen mindenki éljen a saját ízlése szerint.
Nem kellene ezt a beszélgetést a személyed vagy az életviteled elleni támadásnak venni, mindössze nekem más a véleményem a televízió szerepéről a XXI. század emberének életében.
Azt hiszem, nincs is a véleményünk között sok eltérés, csak te a készülék hiányával védekezel az ellen, ami ellen én a csatornaválasztó vagy kikapcsoló gombbal.
:O))))