NYAKIG KAMPÁNYCSENDBEN...

Ülünk és hálatelt szívvel gondolunk arra, aki kitalálta ezt az intézményt.

Csend van, - legalábbis viszonylagos csend, - csak a legtrükkösebb médiabajnokok és kampányvitézek vágnak még egy-egy megkésett tőrt az ellenfél hátába kulturális vagy bűnügyi hírnek álcázva, de velük sem törődik nagyon már senki.
Holnap elmegy szavazni a pártkatona, a pártja iránt elkötelezett szavazó, elmennek a még talpon maradt jelöltek rokonai és ismerősei, elmennek azok, akik ebből elvi kérdést csinálnak maguknak és elmegy néhány olyan ember is, aki tisztában van vele, hogy mi a tétje a holnapi napnak.

Meglátjuk, - holnap estére ha okosabbak nem is, de mindenképpen tájékozottabbak leszünk, - tudni fogjuk, hogy milyen összetételű parlamentet nézegethetünk a következő években...

Hát akkor most valami közömbös téma kellene, - legyen talán ez a média.
Elszörnyedek, mikor megnézem, elolvasom, hogy mit művel a mai magyar médiamunkások túltengő többsége szegény jó Daróczi Dávid halála körül.

Hogy belegyalogolnak a halott és szerelme  legtisztább érzelmeibe, tekintet nélkül arra, hogy kettejük közül az egyik még közöttünk van, rá se hederítve a magánszféra szentségére, fikarcnyi mértéktartást sem tanusítva, - ez már fel se tűnik.

Nem ez az első eset, nincs az ügynek precedensjellege, százszor és ezerszer megtörtént már ez a "szabad sajtó" nagyobb dicsőségére, - szinte már el is felejtette az ember az empátia vagy az etika kifejezéseket a sajtó szóval konnotációban, - húsz év elég volt ahhoz, hogy megértsük: első az eladott példányszám, a nézettség, a kattintás, - a többi még másodlagos szempont sem lehet.

A tömeg izléséhez kell igazodni, azt pedig a tömeg legostobább és leggusztustalanabb tagjainak ízlése determinálja.

Olyasmit, hogy az írott szó vagy a bemutatott kép nevelni, vagy szépre, jóra tudna orientálni, már régen elfelejtették vagy meg sem tanulták azok, akik ma a média irányítói.

A sajtó robotosai pedig skrupulusok nélkül kiszolgálják őket.

Ha ez csak a bulvár-médiára lenne igaz, szemem se rebbenne, hiszen aki szexshopba megy vásárolni, az ne csodálkozzon, ha méretes műpéniszt nyomnak a kezébe, de sajnos ma már a politikai sajtótól kezdve a közszolgálati csatornákig minden elbulvárosodik, ha úgy tetszik, a teljes magyar média lemegy kutyába.

Bizonyára nagy a verseny, bizonyára fontos benne a helytállás, de lassacskán ott tartunk, hogy alig van olvasható újság, nézhető műsor meg tán nincs is.

Aztán itt van a netes portálok egykaptafára készült sora, melyek újságírói - ha ugyan megérdemli egyikük-másikuk ez a megnevezést - szintúgy ugyanarra a kaptafára készítik ugyanazokat a manírokat alkalmazó, jópifiskodó írásaikat, felületességükkel ráverve egy kört még a bulvármédia virtuózaira is.

Félreértés ne legyen, pontosan tudom, hogy olyan lapot kell csinálni, amelyiket olvasnak és olyan televízióműsort, amit néznek a nézők, de azt hiszem, most éppen a ló túloldalán tartózkodik a magyar média. Lassan olyan étteremhez kezd hasonlítani, ahol az étlapon bár százféle étel van, de  bármelyiket rendeli, csak ugyanazt az előregyártott moslékot  kapja a vendég, legyen bármi is az adott étel megnevezése.

Persze a média ma átmeneti állapotban van, - ballagunk az interaktivitás felé, - a néző, olvasó bele fog pofázni a tartalomba, sőt talán ő fogja szolgáltatni is a tartalmat és az újságíró mint foglalkozás elfoglalja méltó helyét a múzeumban, közvetlenül a gépírónő mellett.

Elgondolkodtam ezen a blog-dolgon is, - lehet, hogy valamilyen formában ez vezet a jövő médiája felé?

Lehetséges lesz, hogy felnő egy generáció, amelynek tagjait majd jobban érdekli az, amit saját maga választ  ki a tengernyi kínálatból, mint amit központilag elézúdítanak?

Vagy elkényelmesedik és megelégszik azokkal az információkkal, melyeket különféle manipulatív technikákk alkalmazásával a fejükbe tömnek?
Hová vezet a mai helyzet és mi ma például az én felelősségem?

Vagy a felelősséget áthárítottam az olvasóra, mondván - te választottad, akkor most viseld is a következményeit, ha ostobaságok magvait hintettem el a lelkedben?

Érdekes kérdések ezek és jó lenne a jövőbe látni, mert egy alapelv azért soha nem fog megváltozni, - nevezetesen az, hogy az információ hatalom.
Ki lesz a birtokában, ki fogja befolyásolni a hozzáférést, hogy lehet biztosítani ebben mindenki számára a demokratikusan egyenlő esélyeket?

Nehéz kérdések ezek már ma is, mikor pl. egy hírportál főszerkesztője lazán kihúzza újságírója cikkéből néhány helyiérdekű oligarcha nevét, isten tudja milyen megfontolásból.

Vagy utasításra?
Sok múlik persze rajtunk is, - mit tűrünk el?
Ma még az internet ad némi lehetőséget ennek behatárolására.
De vajon meddig?
Tudhat erre ma valaki választ adni?
Nemigen hiszem...
:O)))