ÜGYNÖKLISTÁK...

Ismét terítékre került a gumicsont, folyik a polémia, nyilvánosságra kerülnek e az ügynöklisták?

Mármint, ha a Fidesz nyeri a választásokat.

Simicskó szakpolitikus - biztos, ami biztos - leszögezte, hogy ezidáig semmi sem történt ebben az ügyben, ha pedig mégis, akkor annyi, hogy a liberális oldal saját szája íze szerint piszkálgatta az ügynöklistákat, ezért hát messze nem megbízható, amit kiderítenek.

Állítólag Kövér szakpolitikusé a vélemény, miszerint nem érdemes a múltat bolygatni, most már a jövőre kell koncentrálni.

Sem ők, sem Demeter szakpolitikus nem beszéltek egy szót sem a Fidesz felelősségéről az ügyben, szó sem esett arról, hogy Gyurcsány kétszer is nekifutott az ügynek és mindkétszer elbukott, - másodszor az Alkotmánybíróság dobta vissza a törvényjavaslatot.

Pedig gyakorlati akadálya nincs a megismerhetőségnek, hiszen számítógépes adathordozón rendelkezésre áll a teljes anyag, ezt a Kenedi bizottság már megállapította, - innen már csak döntés kérdése lenne, hogy kerüljenek-e nyilvánosságra az adatok, vagy maradjon örökre titok a lista, melyből aztán a mindenkori hatalom kedvére és aktuális érdekeinek megfelelően  csemegézhet, mint tette ezt hajdan Antall József Torgyán esetében például.

Nehéz probléma ez, hiszen a kb. kétszázezer ügynök és leszármazottaik számára egzisztenciális problémát is okozhat a nyilvánosság, és jóllehet Pokorni és EsterházyPéter esete is bizonyítja, hogy az apák bűne nem vet árnyékot fiaikra, ennek azért Bauer Tamás helyzete némileg ellentmond.

A baj a rendszerváltáskor kezdődött, amikor is bár de facto elfogadta az ellenzék, hogy a Magyar Köztársaság  minden tekintetben a Magyar Népköztársaság jogutódja, utólag mégis, azóta is berzenkedik a nyilvánvaló tény ellen.

A mai napig sem lenyelni, sem kiköpni nem képesek ezt a helyzetet, ebből adódik aztán a sok ál és pótmegoldás, melyek legszebbike a hajdani III/III. csoportfőnökség személyi állományának odahajítása prédaként a rendszerváltó hőbörgőknek.

Az állambiztonság védelme komplex  műfaj, - egyszerűen nem igaz, hogy az állambiztonsági szervezetből ki lehet emelni bármelyik elemét is, mely szerint az volt, amelyik felelt az elnyomás fenntartásáért.
Aki ezt elhiszi, az forduljon inkább a Grimm testvérekhez vagy Andersenhez, esetleg Pósa bácsi mai utódaihoz, vagy nézzen Harry Pottert.
Mellesleg jegyezném meg, hogy a világon minden állam elnyomó, mindegyik védi a saját társadalmi berendezkedését és az ezt támadó ellenszegülőket büntetőjogilag szankcionálja.
Ötven évvel ezelőtt meg méginkább így volt ez.
Az állambiztonsági szervek különféle részlegei  között - nevezzük őket bármiként is - a hatékony működés alapfeltétele az együttműködés, az információk megosztása, egyeztetése, ellenőrzése.
James Bondok csak a filmeken léteznek, a valódi munka során a valóságos állambiztonsági helyzetet tükröző képet aprólékos munkával, rengeteg - különféle helyről és módszerekkel beszerzett - információ,  és igen, ügynöki hálózatok tagjainak jelentéseiből is állítják össze.
Ha a Kádár-rendszer ügynökeiről beszélünk, azok között éppúgy ott van Pokorni édesapja, mint a katonaként a III/IV megbízásából társait figyelő mai sztárpolitikus, az USA hadsereg őrmestereként beszervezett Conrad és ott vannak a szigorú fedésben dolgozó hivatásos tisztek, mint Medgyessy vagy Boros, esetleg a III/II-nek jelentéseket írogató Járai.
És ott vannak a szolgálat vezetői, akiket  mai magyar szóhasználatot tekintve nevetséges lenne ügynököknek nevezni.
Az is nevetséges, ahogy némelyek a korabeli szovjet befolyásról beszélnek, - az együttműködés a szövetségi rendszereken belül akkor is és ma is létfeltétele volt a hatékony munkának, - akkor is és ma is súlyunknak megfelelően veszünk részt hírszerzésben-elhárításban, és aki azt gondolja, hogy manapság nem osztunk meg információkat a NATO keretében pl. az amerikaiakkal, az felettébb ostoba szegény...
Minden állam védi területét, gazdaságát, politikai berendezkedését külső és belső ellenségeivel szemben egyaránt, ezt a jogot elvitatni a hajdani Magyar Népköztársaságtól korlátolt butaság lenne.
Hogy valakiknek ma nem tetszenek az akkori elvek és a védendő értékek, az a saját baja, reklamáljon a történelemnél - ha kicsit belegondolna, akkor tudná, hogy ma is folyik ilyen munka.
Még a módszerek sem változtak és valószínűleg a ügynöki  állomány egy része is aktív még.
Szóval alapkérdések eldöntésével kellene kezdeni a dolgot: aki anno a Kádár-rendszerben a munkáját végezve építette a szocializmusnak nevezett kis magyar utópiánkat, az akkor most bűnös, vagy nem?
Aki azidőtájt katona, rendőr vagy börtönőr volt, az bűnös vagy nem?
És ne tessék szétkenni a dolgot, - az, hogy sorkatona volt valaki, objektíve mindegy, - a fegyver a lényeg a kézben és a parancsok végrehajtása.
És aki ma ügynökhálózatot működtet a szélsőjobboldali szervezetek soraiban, az vajon bűnös, vagy nem?
Vagy egyszer esetleg bűnös lehet?
A Kádár rendszer része-e Magyarország múltjának, vagy ki kell radíroznunk a történelemkönyvekből?
Akik felépítették a mai Magyarországot, de abban a korban éltek, azoknak tilos lett volna tenni a dolgukat?
Ha valaki azt gondolta, hogy a hazáját védi a korabeli állambiztonsági szervek kötelékében, akkor az biztos, hogy tévedett?
Na, ha ezeket a kérdéseket kellene eldönteni, de erre ma esély sincs.
A mai bátrak az akkori időkre általában igen szelektíven emlékeznek, némelyek hősi ellenállása a párttitkárral szemben (Kovács elvtárs, de szépen teccik gondolni...) az idők során fegyveres ellenállásba csapott át, és mára többnyire már elfelejtették azt a sok fínom kis jutalmat, melyeket az április 4.-i ünnepségeken tettek zsebre, - a fiatalok meg egy általuk felfestett mesevilágot vízionálnak maguknak.
Szóval dönteni kellene.
Vagy megismerhetővé tenni a teljes állományt és a teljes hálózatot visszamenőleg ötven évre, kitéve ezzel a ma is dolgozó ügynökeinket különféle atrocitásoknak, vagy kimondani, hogy a Magyar Köztársaságnak nem érdeke az állambiztonsági adatok nyilvánosságrahozatala, mert az ezzel okozható kár messze meghaladja azt a hasznot, amely egyes húsz-ötven évvel ezelőtt megfigyelt személyeknek megfigyelőik személyének megismeréséhez fűzödik.
De dönteni kellene, mert a mai sz*rmaszatolás és egymásramutogatás egyeseket zsarolhatóvá tehet és csak tovább mérgezi a mai, egyébként sem túl kellemes légkört...
:O)))