BEFAGYASZTOTT TÁMOGATÁS

Úgy kellett ez Orbánnak, mint üveges tótnak a hanyattesés.

Mert ezután nehéz lesz azt kommunikálni, hogy az Unió csak ijesztget bennünket, de mi nem félünk – ennyi erővel ezt egy krokodil szájában is kiabálhatná a Vezér, és abból akkor még az ország is profitálna, főleg, ha az a krokodil éppen fázna és vacognának a fogai.

Nagyon érdekes dolog, hogy a jobboldal mennyire képtelen felmérni saját valós helyzetét, mennyire foglya saját ostoba retorikájának, nem először a rendszerváltás óta.

Vagy a magyar állam létrejötte óta?

De nézzük csak a rendszerváltás óta eltelt időszakot.

Először akkor került szopóágra – és sajnos vele együtt ez a boldogtalan ország is – mikor a szlovákok nem tűrték el, hogy a közös beruházásból 98%-ban kész szlovák részt a magyar jobboldal feláldozza politikai céljai oltárán, szokás szerint ügyet sem vetve sem az ország, sem üzleti partnereinek jogos érdekeire.

Akkor a szlovákok bejelentették, hogy a bősi erőművet akár önállóan is befejezik, mire is a magyar kormány gúnyos mosolyra húzva a száját papírtigrisnek nyilvánította Szlovákiát.

Mi sem természetesebb, minthogy a szlovákok ennek utána akkor is bebizonyították volna, hogy képesek ígéretük beváltására, ha a vizet az új mederbe kávéskanállal kell hordaniuk, míg csak tele nem lesz.

Még mikor kiderült a szomorú valóság, akkor sem volt képes a harcias magyar jobboldal korrigálni, helyette le akarta győzni a természetet.

Valódi környezetvédelmi megoldást talált a probléma megoldására: dízelmotoros szivattyúkkal próbálta megemelni a Duna vízszintjét, ami aztán arra a nemkívánatos eredményre vezetett, hogy az egész világ rajtunk röhögött.

A történelem ismétli önmagát, a jobboldal mostanában ismét döntési helyzetbe került, most éppen az ország finanszírozása volt a tét.

Hiába volt a kormányzás átvételekor az ország konszolidált pénzügyi helyzetben, hiába jósolták azt a londoni elemzők, hogy ha nem változik a pénzügyi és a gazdaságpolitika, akkor világválság egyik nyertese lehet az ország, hiszen a Gyurcsány és a Bajnai kormány már rengeteg olyan dolgot végrehajtott, melyeket a többi országnak még most kell majd elkezdenie, ez semmit sem számított.

Első lépésként a minden arra illetékes által elfogadott adatokat hamisították meg, utána ezt el szerették volna fogadtatni az Unióval is, hogy legyen miből a vazallusoknak hálásnak lenni és visszafizetni a nyolcévi jóltartás árát, majd amikor ez nem jött össze, sikerült néhány unortodox megoldással padlóra küldték Magyarországot.

Mikor az Unió jelezte, hogy ennek nem lesz jó vége, akkor a mi Gigászunk gúnyos mosollyal csóválgatta a fejét - ez csak üres fenyegetőzés.

Éppen csak azt nem mondta, hogy az Unió is papírtigris, de lehet, hogy mondta is, csak valamelyik ottfelejtett karrierdiplomata kihúzta a beszédvázlatból, mondván, ezt talán azért mégse!

Mellesleg a legprimitívebb mucsai tahó modorában oktatgatta az Unió döntéshozóit, akik most bebizonyították, hogy nem minden üres duma.

Akár jókat lehetne röhigcsélni is a kuszaszeműn és kusza gondolatvilágú főnökén, de – sajnos - ez a játék a mi bürkénkre megy.

Amikor a Lánglelkű Vezér semmibe veszi a nemzetközi diplomáciában évszázadok óta kialakult konvenciókat, akkor a mi képviseletünkben teszi ezt, mikor az Európai Parlamentben kinevezi magát megmondóembernek, és demokráciára oktatgatja azon nemzetek képviselőit demokráciára, melyek ezt már évszázadok óta gyakorolgatják.

Az embernek sírni támad kedve, hiszen a mi Vezérünk, olyan, mint a kis besurranó a gyerekzsúron.

Ugyan az ezüstkanál tetszik neki, - jó lenne elemelni és hazavinni - de a mocskos kezeit megmosni és jó étvágyat kívánni a többieknek már nem annyira, viszont a terítő igen alkalmatosnak látszik arra, hogy belefújja az orrát.

A baj persze elég nagy, hiszen az Unió bár rosszallhatja a Magyarországon fennálló politikai viszonyokat, konkrétan mégis csak azokat a lépéseket kifogásolhatja, melyeket az uniós alapszerződés és az uniós jogszabályok tiltanak.

Az életviszonyok teljességéről viszont nem lehet jogszabályokban rendelkezni.

Elő lehet írni ugyan az illedelmes viselkedést, de ha valaki az asztalnál öblöseket böffent, szellent, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, főként, ha a delikvens nemzetközi példákra hivatkozik, miszerint van olyan kultúra, ahol egyenesen a háziasszony iránti udvariasság követeli meg a böfögést, és nem egy európai uralkodó az egészséghez feltétlenül hozzátartozónak tartotta a nyilvános szellentéseket.

Így aztán sokszor csak indirekt módon lehet érzékeltetni a rosszallást, igaz, ez akár hatékonyabb is lehet, mint a politikai nyilatkozatok tucatjai.

Viszont a problémát, melyet Orbán Viktornak hívnak, nekünk kell majd eltakarítani, ami nem lesz egy egyszerű feladat.

Most kezdenek mozgolódni a gazdák, hogy az állami földalapból pályázható bérleti földeket nem a helybéli földművelők, hanem távoli vidékekről származó ismeretlenek kapják meg, akikről ha utánanéznek, hamar kiderül, hogy az orbánista vazallusok pereputtya vált őstermelővé.

Ezektől visszaszerezni a zsákmányt olyan lenne, mint pitbull szájából kitépni a libát - abból már mostanában nem lesz ludaskása…

Március 15.-re jönnek a lengyel vendégek, akik együtt kívánnak majd ünnepelni a magyar jobboldallal, állampénzen.

Ez utóbbit ugyan a hivatalos propaganda tagadja, de már többszörösen lebuktak a szervezők, lesz ingyenvonat, ingyenkaja, és ha nem vigyázunk, lesz ingyencirkusz is.

Nekik kicsi a kockázat, hiszen legfeljebb őrizetbe veszik őket, majd másnap kitoloncolják isten áldásával a rendbontókat, ha lesznek.

Reméljük, nem lesznek.

Elég nekünk a Betyársereg is, mellyel minden demokratikus megmozdulást  rendszeresen fenyeget a jobboldal, hadd menjen el a kedve az ünnepléstől annak, aki mondjuk az ünnep kapcsán a mai helyzetről is szeretne hallani néhány igaz szót.

Apropó Betyársereg.

Talán Budaházy ügyét is át kellene tenni valamelyik kevésbé leterhelt bírósághoz, hogy végre döntés születhessen arról, hogy lehet e Magyarországon politikai merényleteket büntetlenül előkészíteni és végrehajtani.

Elképzelem, mi lenne, ha a delikvens mondjuk, az Áder-Szíjjártó-Kósalali vonalnak készítgette volna elő a robbanóanyaggal megtöltött focilabdákat – szerintem kissé nagyobb lenne a médiavisszhang és gyorsabb lenne az ítélet is, mint ahogy akkor is, ha négy-öt cigány összefogna és elkezdenének a többségi nemzet tagjaira vadászni.

Még szerencse, hogy egy betiltott szervezet fenyegető nyilatkozatára csak egyetlen válasz létezhet: a nyilatkozat közreadóinak őrizetbevétele és bíróság elé állítása.

Gondolom, Pintér belügyminiszter nemigen tud aludni amiatt, hogy ez az esemény még nem következett be.

Vagy rosszul gondolom, - az is lehet…

:O))))