2015. január 22., csütörtök

ÓVA INTJÜK AMERIKÁT



Az új magyar nagykövet megkapta az elfogadó nyilatkozatot az amerikai kormánytól.
Az agreement megadását Amerika nem kapkodta el, a magyar külügy - már, ha még van ilyen egyáltalán - a körmét rágta nagy idegességében, merthogy ez az új amerikai nagykövet sem akart megérkezni, a Jóbarát meg folyvást csak idegesítette a viktoriánus hivatalnoki kart.
De most végre itt van a nagykövet, akit a jobboldali média nem győzött leszappanopera-producerezni, amin nem csodálkoztam.

Ezek ugyanis annyira ostobák, hogy nem törődnek vele, hogy egy diplomáciai képviselet minden nap megkapja az adott ország sajtóanyagának összefoglalóját, ahol az ilyen megnyilatkozásokat természetesen politikai irányzathoz, párthoz kötik.
Ha a kormányzó párt házatájáról érkeznek ilyen megjegyzések, hát az bizony nem tesz jót a kapcsolatoknak.
Nem mintha film-producernek lenni dehonesztáló lenne, hiszen a mi Andy Vajnánk is ezt a mesterséget űzte, oszt milyen sikeres üzletember, nemde?
Nem is szólva a nőiről, akik közül kettő is országos hírnévre tett szert - az egyik szép volt, a másik meg okos.



Az új nagykövet személyéhez nagy reményeket fűz a magyar diplomácia, szerintem már kidolgozták a kapcsolattartás főbb irányelveit.
Ennek megfelelően már a repülőtéren körbenyálazták, ott smúzoltak neki ezerrel, és ez a mai napig folytatódik, persze hátra van még számára a feketeleves.
A magyar protokoll elmaradhatatlan részét képezi Süsü mutatványa, a Nagy Pucsítás.
Ez az az eljárás, melyet nőnemű politikussal vagy diplomatával való találkozás alkalmából a Legelső Magyarember beosztásra való tekintet nélkül alkalmazni szokott.
Elengedhetetlen fogalmi elemei a tompor hátradüllesztése, az úgynevezett rucasegg-póz felvétele, továbbá a hangos cuppogás, valamint elszánt ábrázat: Ne ráncigáld, úgyis leharapom!
A Pucsítás nagy sikereket szokott hozni.
Emlékezetes például a Sonia Gandhival való huzakodás, mikoris az indiai kormányfő rémülten elhúzta kezét a veszedelmesen csattogó fogak elől.
Kínos volt, főként így, hogy távoli rokonnépről van szó.
De volt már olyan amerikai nagykövet-asszony is, akinek az ellenállhatatlan sármőr, Mr. Felcsút végigcuppogta a karját, csak akkor állt meg, mikor az előző nap beretvált hónalj szúrni kezdte az orrát.




Sajnos, attól tartok, hogy minden igyekezetünk kárbavész, hiába hívja majd külügyminiszterünk futsal-mérkőzésre a nagykövet-asszonyt, szinte kizárt, hogy ezzel sikert érjen el, jóllehet így messziről a misszióvezető amerikai diplomata nem is tűnik botlábúnak.
Viszont már első hivatalos megjelenésein is ott kísérgette Mr. Jóbarát, kinek láttán a hősök terén megejtett koszorúzáskor honvédeink puskáján lekonyult a cső, a koszorúkon elhervadt a virág, Süsü homloka meg még ráncosabb lett a gondoktól.
Ő tudja, amit a propaganda nem hangoztat, nevezetesen, hogy Goodfriend nem attól olyan barátságos velünk, mert egyszer elrontotta a gyomrát a vöröskáposztával körített libasülttel, hanem azért, mert diplomataként erre kapott utasítást.
Ha azt adták volna utasításba, hát nyelvespuszit ad a Legelső Magyarnak, ha meg azt, akkor nagyrabecsülésének kifejezésével párhuzamosan leköpi - ő ugyanis karrierdiplomata, és a karrierjének az tesz jót, ha azt teszi, amire utasították.
Ha itt akárki azt gondolja, hogy önmagában csak a nagykövet megérkezése változtat az ország megítélésén, az rettenetesen nagyot téved.




Süsü tudja is ezt, és belekezdett a pávatánc egy speciális változatába, mely a szokásos lépéseken túl magában foglalja az európai - konkrétan a német - és az amerikai külpolitika szembefordítását.
Merkel asszony még itt sincs, de már sikoltozik a fájdalomtól, melyet a gigász érdes nyelve okoz neki, de ez se tévesszen meg senkit.
Németország és Amerika nem a magyar ellenzék, ezeknek az országoknak eszük is van, de legfőképpen érdekeik vannak, melyek között előkelő helyen szerepel a szövetségesi kapcsolatok fenntartása.
Ezt nem fogják kockáztatni egy pszichiátriai kihívásokkal küzdő diktátorocska idétlenkedései miatt, a vitáikat házon belül fogják rendezni és nem fognak tanácsot kérni Orbántól a rendezés módját illetőleg.




Hogy Putyin látogatása Merkel látogatása után esedékes, az azt bizonyítja, hogy Törpokos nem hagyott fel a próbálkozásaival, ami nekünk csak jó, mert így előbb-utóbb csak seggberúgják a nagyok.
A nagyeszű valószínűleg úgy spekulál, hogy Merkel majd megijed, mert tudja, hogy ha nem Orbán szájíze szerint alakulnak a dolgok, akkor jön majd Putyin, akivel akár meg is lehet egyezni ebben-abban.
Nem hiszem, hogy ez bejönne, egyrészt nem tud mit igérni Putyinnak, akinek ő csak addig értékes, míg belül van az Unión, másrészt meg a politikusok is utálják, ha zsarolják őket.
Orbán azt mondta, hogy a Mercedes-gyár tett vissza bennünket az európai térképre, de ugyanez le is vehet bennünket onnan.
Érdekes dolgok jönnek, pedig ez még csak a külpolitika.
És akkor még hol vannak a Fodor Gábor által képviselt fenyegetések?

:O)))



2 megjegyzés:

Kibic37 írta...

Lehet, hogy az új nagykövet asszony kap egy kis laufot, hogy ne mindjárt a sűrűjéből kelljen hörpintenie egyet? A kitiltási ügy hibernálása (mindkét fél részéről) mintha ebbe az irányba mutatna. De van olyan érzésem, hogy az ügy még tartogat számunkra érdekes fejleményeket.

Mint minden szentnek, az amerikai szenteknek keze is maguk felé hajlik. Ők megtanulták, hogy ebben a globalizált világban sokkal nagyobb gondot kell fordítani a saját érdekeik megvédésére, mint korábban. Tesznek is érte, és cseppet sem szívbajosak.

Érdekes cikket közöl a Galamus (forrás: Le Monde), amely az Alstom elleni korrupciós üggyel foglalkozik, de szembeszökő a párhuzam a francia és a magyar hatóságok amerikai részről történő megítélése szempontjából:
" Az Egyesült Államok azért sújt le olyan erőteljesen a francia vállalatokra, mert a francia igazságszolgáltatás ezt nem teszi meg. "
Vagyis rohadtul védik érdekeiket a világ bármely pontján. Lehet, hogy erre a Csüngőhasú is rájött?

http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=439140:le-monde-korrumpalni-annyi-mint-megtenni-az-elso-lepest-a-bukas-fele-korrupcioellenes-toervenyek-nyugaton&catid=79&Itemid=164

Wolk írta...

Azért a helyzet megítéléséhez némi segítséggel szolgál a Magyar Nemzet cikke az Amerikai játszma Ukrajnában Tóth Gy. László politológus tollából.

Érdemes elolvasni mert teljesen más aspektust mutat mint amit hivatalos nyugati sajtó szajkóz. Nem könnyű itt külpolitikai platformot kialakítani.

http://mno.hu/jegyzet/amerikai-jatszma-ukrajnaban-1266539