2015. április 11., szombat

A KÖLTÉSZET NAPJA

A kultúra hazai bástyája, Balog Zoltán miniszter átadta József Attila felújított emlékhelyét a ferencvárosi Gát utcában.
A költő születésének száztizedik évfordulója ez a mai nap, mely Magyarországon a Költészet Napja is egyben.
Ötvenegyedszer ünnepeltük idén.
Az ötvenediket is megünnepeltük, azt azzal, hogy József Attila szobrát kitessékelte a kormányzat a Parlament mellől.
Először a rakparton akarta elhelyezni, hadd nézze a költő, hogy úszik el a forgalom, de aztán a tömegfelháborodás hatására finomított valamelyest a dolgon.
Mindenesetre új helyének egy pozitív tulajdonsága van: ha a Vezér kinéz a Nándorfehérvári terem ablakán, nem kell szembenéznie a költővel, ami azért nagy könnyebbség lehet egy nyomorból kivakarózott család feledékeny gyermekének.

A szobor áthelyezését azzal indokolták, hogy kell a hely egy elfeledett miniszter feledhető szobrának másolatához - Andrássy Gyula lovasszobrához, mely leginkább a Habsburgoknak állít majd' félmilliárdért emléket, Andrássy sógorára gondolván elsősorban.
Nem kell ide Ferenc József szobor, mint nemrég javasolták, aki erre ránéz, annak bátran eszébe juthat a császár, sőt, még az agancsai is...

De az is lehet, hogy a szobor lego-rendszerű lesz.
Csak a ló lesz konstans, a lovas pedig cserélhető - ez egyébként Magyarországon teljesen rendben is lenne - első a takarékosság.
Amikor elolvastam, hogy Vityka Sümegen a huszárokat látogatta, azt hittem, azért lépked terpesztett lábbal, mert még benne van a veszprémi seggberúgás, de most elspekulálgattam:  lehet, hogy a szereplés előtt modellt állt a cseredarabhoz.

Amúgy az egész Kossuth téri szoborpark egy vicc.
Egyik oldalán ott az egész magyar balsors, Kossuth pendelyben, miniszterei talpig búban, nem messze Tisza István gróf (úrnak, magyarnak egyként rongy...- copyright by Ady), akire bánatospofájú mellékalakjai rá sem tudnak már nézni - amúgy érthetően.
Ha lenne befektetni való tőkém, nem a Quaestorra bíznám, hanem megvenném a tétényi szoborparkkal szomszédos területeket, hogy legyen helye ennek a tenger szarnak, melyeket mostanában szobor címen felállítanak, ha majd egyszer megint érdekes lesz az ízlésnevelés.
Ott emelgetheti majd a labdát Puskás Öcsi megszoborva, Columbo földszintes ebe meg nézegetheti bánatos kutya-tekintettel, hová jutott a kultúra.
De el kell a két területet különíteni, nehogy megsértődjenek a Szoborpark szobrai, hogy összeeresztik őket az utcabútorokkal meg a politikai installációkkal...

Jelzem, Balog miniszter tehetséges stábja a József Attila  emlékhely kialakítását azzal kezdte, hogy porig rombolta a költő születésének valószínű színhelyét, aztán, mikor már leült a por, akkor megkérdezték a múzeumi szakmát is, majd kihalásztak a sittből egy ajtókeretet és beépítették az új installációba, mint Krisztus keresztjének szilánkját egy ősi bazilikába.
Balog miniszter egyébként ráébredt, hogy József Attila mindenié, de főleg az övék.
Merthogy ha valakik, hát Balog miniszter és csapata rengeteget tett a proletariátusért, a szegényekért, olyannyira, hogy utóbbiak számát jelentősen szaporította is, nyilvánvaló, hogy a költő immáron nekik is írt.
Merthogy a szegényeknek írt, az nem vitatható, meg írt a gazdagoknak is, csak ezeket a verseket utóbbiak nem nagyon szeretik olvasni, mert a tükör, melyet nekik tart, nem túl szép képet mutat.

Szeretem József Attilát, szerintem a három legnagyobb magyar költő közül az egyik, ha a vers szót kimondja valaki, akkor nekem ő jut eszembe azonnal.
Tizenhat éves korom tájt rengeteg versét olvastam, méghozzá igen alaposan, merthogy ő nem a Karinthy-paródia Szabolcskája,  az ő verseiben rengeteg gondolat van, melyeket kincskeresőként lehet kutatni.
Természetesen a kedvenc versem tőle - koromnak megfelelően - egy korántsem konformista, ifjúkori  verse volt .
Azóta persze változott az ízlésem, más versei a kedvenceim, de ma is ugyanolyan érdeklődéssel és csodálkozással olvasom néha, és ugyanolyan lelkesen, mint hajdan.


A nap nekem másért is emlékezetes - elnézést, hogy megemlítem - ezen a napon született a lányom - mondtam is az anyjának, hogy éppen jókor költötte ki...
Örömmel látom, hogy kezd megint divatba jönni a vers, igaz, a régi iskolán nevelkedett népeknek kell némi elszántság, míg napjaink költészetét be tudják fogadni.
Változtak a formák, a rapper például - ha jó - akkor költő, ha rossz, akkor is persze, csak akkor rossz költő.
Változik a világ, változunk mi is, ha nem tudunk változni, az nagy baj, mert a világ nem fog hozzánk alkalmazkodni.
A költészet Magyarországon évszázadokig a férfiak játéka volt, nekem úgy tűnik, éppen most változik ebben is a világ, hálistennek.
Mert a költészet az értelmen túl nagy adag érzelem is, és ebben a nők azért érzékenyebbek, jobbak, lássuk be...


Hát olvassunk el, vagy hallgassunk meg egy verset az ünnep tiszteletére - jó szórakozást hozzá!
:O)))

33 megjegyzés:

H.Marianna írta...

Én is az Óda-val kezdtem a napi posztjaimat! :)
Sok boldogságot a lányodnak, büszke lehet apukájára! :)

Kapat írta...

Ezt a napot ünnepelni csak alázattal szabad.
Mai "kiválóságaink" mentalitása méltatlan erre. Teszik, mert elvárják tőlük.
A költészet a költő és olvasója legszentebb magánügyévé válik abban a pillanatban, amikor a verse úgy érint meg bennünket, hogy saját érzelmeinket, gondolatainkat fejezi ki, gyönyörű formát öltve.
Szerencsés véletlen, ha a vers szeretetét olyan pedagógustól tanulhatjuk, aki teljes szívével, őszinte érzelemmel tudja közvetíteni tanítványai felé a szépséget.
Míg élek, hálás leszek ezért, ilyenkor, a Költészet Napján Rá is szeretettel gondolok. Jelenleg is köztünk él, 89 éves.
Idén lesz az 55. érettségi találkozónk, eddig mindig egy-egy szép vers elmondásával szerzett örömet nekünk. Szeretném, ha még sokáig hallgathatnánk!
Bocsánat, hogy elkanyarodtam kissé a témától, de ez a nap a költészettel együtt Marika nénié is!
Szeretném megosztani Veletek ezt a gyönyörű verset kedvencemtől, (szerintem) minden idők legkíválóbb előadóművészétől, Gáti Józseftől:
https://www.youtube.com/watch?v=1Ep3ebpoOH8

Frank írta...

Ha József Attila csak egyedül A Dunánál című versét írta volna meg, akkor is a legnagyobbak között lenne a helye, de ennél sokkal többet írt, szinte csak olyanokat, amelyekkel nem lehet betelni.
(Pláne, ha Gáti József adja elő "őket", s nem Latinovics.)
******
Ahogy tahósodik ez az ország, nehogy megérjük azt a pillanatot, hogy egyszer csak L.Simon, a fiodesz koszorús költője születésnapját jelölje ki OV a költészet napjának, aki "megajándékozott" bennünket többek között a zsidó kurvák micsodájának gipszlenyomatai készítéséről szóló versnek szánt förmedvényével.

Névtelen írta...

"...mindenié..."

asta írta...

Köszönöm PuPu!

Donáto írta...

Ha Erdős Virág írja, rímbe szedve, hogy - nix ugri-bugri.. - akkor jót nevetek.
De ha ezt Magyarország miniszterelnöke egy nyilvános beszédében ejti el, - akkor sírni lenne kedvem...

Kaskötő István írta...

Sajnos lemaradt az áprilisi Kaláka link a mai Pupu blogról, pedig tudtommal, mi voltunk az egyetlen internetes (és nyomtatott) kiadvány aki terjedelmével és tartalmával méltóan ünnepelte József Attilát és a Költészet ünnepét. Kár.
http://kalaka.com

Promenad írta...

Lányos apukaként sok boldogságot kívánok a születésnapos lányodnak. Büszke lehet az apjára,most is nagyot alkotott !

egy generációs szántás, két generációs vetés, három generációs aratás írta...

Donáto 10:08
Ne sírjál, hoztam egy gyönyörű verset!

Emily Dickinson: 1755
A prérihez elég lóhere és darázs,
Egy lóhere, egy darázs,
És kábulás.
A kábulás mindenek fölötti,
Ha nincs a többi.

Fordította G. István László

Kapat írta...

Donato 10:08, szíves figyelmedbe ajánlom! Ráadásul még ez is! Siralmas!

http://fullank.com/index.php/napiparaszt/1661-orban-moldovatol-lopta-a-nix-ugribugrit

Kapat írta...

Még egy kis kiegészítés:
Moldova György : A pénz szaga c. könyvéből a teljes idézet:
"Nicht ugribugri, aber langsam spazieren." :-)

Kaskötő István írta...

A Moldova csak aktualizált egy ősrégi viccet. Megbocsájtja ha elvitatom tőle az eredetiséget, de ötven évvel ezelőtt, már Torontóban Mucsi Károly festőművész barátom kedvenc vicce volt. Ő még arrol is nevezetes volt, hogy a poénokat mindig elröhögte. Nem baj, már milliószor hallottuk.Orbán csak egy a sorban. Bocsássuk meg neki.Moldova meg pukkadjon meg, nem vélaszolt a levelemre.

Kapat írta...

Kaskötő István 14:46

Valójában a mondás eredete nem is annyira érdekes, inkább csak annak kapcsán, hogy Orbán, szokásos szerénységével, sajátjaként mondta el.
Kutakodásom során viszont rátaláltam a "Kaláka" website-ra, melyhez szívből gratulálok!
Nagyszerű, igényes kiadvány, melyben nagy örömömre megtaláltam kedvelt és általam nagyrabecsült Baranyi Ferenc "Tudod -e mit teszel?" c., eddig számomra ismeretlen remek költeményét.
Köszönöm és még egyszer gratulálok!

hello írta...

Hogy jobb kedvetek legyen, elmondom, hogy van Bp.-en egy eredetileg csak szakmunkásképző iskola - az évtizedek alatt már kibővült profillal is -, ahol TÖBB MINT 40 ÉVE FOLYAMATOSAN minden áprilisban a budapesti és Pest megyei társ-iskolák meghívásával versmondó versenyeket rendeznek!
Az iskola igazgatói közben változtak, a hagyomány azonban él és működik! Idén épp április 11-ére esett a rendezvény, ezért a kiírás szerint a jelentkezők József Attila versei közül választhatták ki, mivel akarnak részt venni.
Igaz, Kései siratót több előadásban is hallhattunk, viszont több kevéssé ismert és nem egy ún. "nehéz" vers értő, átélt tolmácsolásának is tanúi lehettünk.
Minden évben egy nagyon tartalmas, értékes szombat délelőtt élményével gazdagodunk.

Névtelen írta...

PuPu, boldog életet, jó egészséget kívánok a lányod születésnapjára - de amúgy ugyanezeket az egész családodnak, mindnyájatoknak!

hello írta...

Bocs, ez az előző "névtelen" én voltam: a program valamitől nem vette be a nevemet! :-((

hello írta...

Kaskötő Istvánnak:

Azért kerestem rá, mert elképzelhetetlennek tartottam, hogy Baranyi Ferenc ne tett volna vesszőt a vers címében a "Tudod-e" után!
De ha már, idehozom a verset:

Baranyi Ferenc:
Tudod-e, mit teszel?

Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e mit teszel?
Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e mit teszel?
Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.

De én nem.

Kaskötő István írta...

Hello.

Valóban a tartalomjegyzékben egy elírás hiba van, de ha vette volna a fáradtságot, hogy tovább "kutasson",eljutott volna
vershez, ahol hibátlanul jelenik meg. Hogy van a régi mondás,"ha halgattál volna, okos maradtál volna".
http://kalaka14december.homestead.com/page2.html

Kaskötő István írta...

Hoppá! Csak most látom, a nagy igyekezetben, hogy megszégyenítsen, kedves Hallo,HIBÁSAN GÉPELTE BE a verset, végig vessző nélkül.

tudod-e mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?

Na, most ki a ....?

Névtelen írta...

A "nicht ugri-bugri" a századfordulóra megy vissza, "A magyar huszár Bécs városában" vicc gyűjteményben olvastam valaha. Az is onnan dotálódik,amire még emlékszem, a huszár kilép az örömök házából, dolga végesztével, a fraulein kétsébe esve kiabál utánna: "huszár, huszár a pénz"
mire a jómagyar buszkén rávágja: "Magyar huszár ilyen szolgálatért nem vár fizetséget."

pleinair írta...

Én is gratulálok a lányodhoz kedves Pupu, Elmondhatod, hogy jó mulatság, férfimunka volt, mint azt az eredmény is mutatja. :-))

pleinair írta...

Remélem, nincs halál utáni értelemmel bíró élet, mert ha lenne, szegény József Attila, látva hova züllött az ország, a kínok kínját állná ki.
Hitte, hogy "Majd a szabadság békessége is eljön" és "finomul a kín". Ehelyett visszazuhantunk a huszadik század elejének nyomorába.

góbé írta...

Érdekes visszaemlékezést keltenek bennem soraitok. Nem volt kötelező, nem kellett megtanulni, de van egy verse,- A Lebukott - ha jól emlékszem ez a cime. "... Megvallattak, hogy vérzett húsunk. Elvtársunk, ki még sétálsz mint a fény, gondolj reánk kik le-fel futkosunk s messze nézünk cellánk szögletén..." tovább nem tudom, nem emlékszem. Gyönyörü az Óda, felejthetetlen a "Dunánál", nekem mégis valahogy ez maradt meg.
Köszönet PuPunak hogy segitett belefeledkezni...

pappbea írta...

Amióta olvasni tudok, József Attila a kedvenc költőm.
Róla elnevezett iskolába jártam. Annak idején a IX. kerület büszke volt rá.

A legnagyobb hatással rám ez a vers volt:
http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00443/cim00457.htm

pappbea írta...

Iszonyat
A szobakonyhán félhomály van.
Az alkóv mögött szendereg
csücsörgő szájjal, rongy pólyában
s fölnyög néha egy kisgyerek.
Rezeg, rándul, mint őszi szélben
tócsa a rideg köveken.
Egy kislány, gondolkodva mélyen,
ül a sarokban félszegen.
Csak ketten élnek az alkóvban,
kiket vágy éltet s gyűlölet.
Bundás kutyával, megkopottan,
Rákóczi-árny az ágy felett.
A kislány hétéves. Kiszökne
s itt benn ugrálni sem lehet.
A mama lelkére kötötte
ezt a dögöt, a gyermeket.
Futna!… Ám oly nagyon tünődik,
hogy majdnem elalszik bele.
Erőt is érez, hogy a földig
egy várost lerontson vele.
…Ám dagadt szemét nyitja s menten
fölsír a csöpp fiúgyerek.
A lányka végigméri; csendben
megmelegíti a tejet.
A kékülő arcú gyerekre
mereven néz és hallgatag.
Fakó haján, mint halott lepke,
lógatja szárnyát a szalag.
Majd az ordító szájba tolja
a tejes üveg cucliját.
A fiú köhög fuldokolva
s mint bot, ha törik, úgy kiált.
Mint tenger, ráng az apró termet;
a cucli csöpög, mint a csap;
a lány elveszi és a gyermek
nyel, vonít és utánakap.
Majd ismét a szájába nyomja,
mert már csak tátog és feszül
s mire az szopva megnyugodna,
kiveszi ajkai közül.
A gyermek nem tudja, örüljön,
vagy sírjon véghetetlenül;
haragja rázza. A tej följön
kis gyomrából s ajkára ül.
Akárha most született volna,
oly vörös; fején az erek,
mint pondrók, másznak vonagolva;
lába nagyujja megmered.
Üvölt és hápog; szopna s retteg.
Inyével a homályba kap.
Csak mikor istenek születtek,
szülőkben kélt ily iszonyat.
A gyermek irtózattól nyirkos, –
ha adja, miért veszi el?
A leány hideg, mint a gyilkos.
Az udvaron vak énekel.
Így játszik egy félóra hosszat,
némán és mosolytalanul.
Mikor egy szomszéd nő kopogtat,
megrezzen, mégis válaszul
lágyan szól ki a hasadékon:
„Tán most kap szegényke fogat!”
Aztán az alkóvba ül s vékony
tíz kis ujjával játszogat.
Az anya este – hetek óta
így van ez – ölébe veszi
fiát, az őt marokra fogja
s az édes tejet nem eszi.
Az üveg láttán sírni kezd el;
csak az öl erős melegét
kéri s mint roskadt öregember,
reszketve húnyja le szemét.
Az anya nem tudja, mi lelte,
(kendőjét ekkor veti le).
A kisleánynak perg a nyelve:
„Időben adtam ennie.”
„Mama, engedjen főzni engem!”
Már frissen, vidoran nyafog.
A mama fáradtan, esetten
érzi, aludni volna jobb…
Éjjel a csillagok nem égnek,
évszakok sírnak és egek.
Álmában sír az anya s ébred
azt hiszi, sír a kisgyerek.
Azon néma vinnyogás dermed.
Az anya ágyából kikel –
úgy látja, mosolyog a gyermek,
és megnyugodva alszik el…
Mikor munkába siet reggel,
készít egy kis tízórait
s indul. A kisleány is felkel
s míg ruhát ölt, fogadkozik.
De nyomja nagy magánya itt benn,
kín löki – játsszék odakint.
Ismét fölsír a gyermek s minden
előlről kezdődik megint.
1934. nov.

hello írta...

Kedves Kaskötő István!

Tudtommal nem ismerjük egymást, fel nem fogom, mitől akarnám "megszégyeníteni", pláne emiatt hibásan bemásolni egy Baranyi-verset!

Innen vettem ki
Tudod-e, mit teszel?
az ide idézett verset.
A weboldalon sajnos hibásan szerepel, amit nem ellenőriztem, örömömben, hogy megtaláltam, már hoztam is ide.
De hogy én, szándékosan, hibásan gépeltem volna be? Ez elég sajátos paranoia. Milyen más fórumokon szerzett "élmények" válthatnak ki ilyesmit?

pleinair írta...

Pappbea, köszönöm, hogy idehoztad ezt a verset.
Ebben is izzik az az érzelmi intenzitás, ami József Attilában acélhideg racionalitással párosul.
Minden emberi érzelmet a legmagasabb hőfokon élt át, együtt érzett a testben lélekben elnyomorodott, "iszonyodó kis szegényekkel".
Szerintem Latinovits azonosult legtökéletesebben József Attilával, ő tudott értelmi és főleg érzelmi szempontból teljesen eggyé válni vele.



Sicc írta...

hello!
Ez a vita kicsinyesebb, mint a "homo usion" és "homo iusion" ellentét. Ott egy i betű, itt csak egy vessző miatt fajul el a vita. Igen a tartalomjegyzékben hiányzott egy vessző, de a vers a Kaláka 2. oldalán hibátlan. Megnéztem.
Egy hibás változatot idehozni szerintem is sértő volt, mert úgy hoztad, mintha Kaskötő lapján szerepelt volna így.
...de tekintsünk el ettől az egésztől. A Jobbik győzött Tapolcán. Ezt kellene értékelni és nem 1 vesszőt.

egy generációs szántás, két generációs vetés, három generációs aratás írta...

Hello 22:02
A vita nagyon-nagyon fontos!
Csak kevesen alkalmasak rá!

hello írta...

Akkor ezt a legutóbbi megjegyzést tekintsem bóknak?

hello írta...

Végezetül Siccnek:

Van olyan ismerősöm, akinek a napi komfortérzete úgy teljes, ha BÁRMI ürüggyel jól megsértődhet. Hogy ez mitől lelki szükséglet valakinek, arra pszichológus biztos tudja a választ, én csupán újra és újra rácsodálkozom a jelenségre.

egy generációs szántás, két generációs vetés, három generációs aratás írta...

Hello 10:31
Tulajdonképpen tekintheted bóknak, ha úgy tetszik.
Nyalizásnak semmiképpen ne, mert nagyon nem vagyok nyalizós típus és már nem is leszek.

Szerintem biztos van bennünk közös női vonás, például az, hogy Neked is Kevin Costner az eseted :-))) Ugye?
Milyen jó lenne megtudni, vajon a Farkastáncosnak milyen típusú vitatkozás lehet az esete :-)))

góbé írta...

Kevin Attila ?!? Kosztner József ???
Ugyan hová kalandoztok el? Megéri? Megérdemlitek?...