2015. április 23., csütörtök

BIRKA-E VAGY?

Felettébb csodálkozik a demokrata érzelmű ember azon, hogy az ország még mindig tűri ennek a mocskos, tolvaj bandának az ámokfutását.
Álmélkodva nézik, hogy olyan emberek irányítják a társadalom mára meglehetősen ütött-kopott szekerét, akik boldogabb országokban szurkolói klubot sem vezethetnének, itt meg – ahol emberek fagynak meg telente és gyerekek ezrei éheznek – manifeszt elmebetegek milliárdokat áldozhatnak minden kézzelfogható eredmény nélkül a hobbijukra, a köz pénzéből.
Csodálkoznak, hogy az a nép, amelynek tagjai a kocsmákban még ép erkölcsi érzékkel olyat vernek a pofájába annak, aki becsapja őket, és még ki is röhögi a szerencsétlenkedésüket, hogy seggreesik, mint liba a jégen, ezektől mindent eltűr.
És ilyenkor jön az ultima ráció: a birka nép.

Sokat törtem a fejem ezen – valóban birkák gyülekezete lennénk, akit a beszívott számadó és a néhány szarcsimbókos szőrű terelőpuli oda hajt, ahova akar?
Arra jutottam, hogy aki ezt gondolja, az téved.
Még akkor is, ha a nép látszólag beletörődve a dolgok menetébe engedelmeskedik a sok csahosnak, és megy engedelmesen akár a szakadék felé is.
Így volt ez a magyar történekem folyamán mindig, az lenne a csoda, ha most másként menne.
Magyarember szó nélkül követte urai vallását, tűrte a kizsigerelést és ritkán ellenkezett.
És ha ellenkezett is, addigi urai helyett olyanokat választott, akik a nép zsírján a saját pecsenyéjüket akarták sütögetni, majd magára hagyták, és ha nem tudta megkötni személyenként a maga kis kompromisszumait a lázadást leverő hatalommal, akkor abba akár bele is pusztulhatott.

Ha végignézünk történelmünkön, kényszerű megalkuvások sorozatával találkozunk.
Legnagyobb királyunk keresztényi szeretettől vezérelve kiirtotta azokat, akik nem fogadták el szent kezéből a szeretet vallását.
Koppányt például felnégyeltette és az imígyen megtöbbszörözött médiafelületet az ország négy várának kapujára szegeztette, hadd okosodjanak a népek.
Akit meggyőzött, abból keresztény lett, akit nem, abból halott.
A tatárjárás során a magyar uralkodó osztály magára hagyta a népet, királya elnyargalt az Adria irányába, nemessége eltűnt, mint a büdösség, és ha nem hal meg a nagykán, akkor ma már mi is ferde szemmel pislognánk a világra.
Hogy életben maradjunk meg kellett kötni a szükséges kompromisszumokat, a nőknek hanyatt kellett vágniuk magukat, ha a tatár harcos feléjük fordította világot legyőző dárdáját, a férfiaknak pedig kuss volt, mert ha pofáztak, asszonyaikon-lányaikon végigment az egész tatár sereg, aztán a levágott fejekből csodás halmokat emeltek.

Saját uraik is kiélték népnevelő hajlamaikat, például Dózsa parasztjai a szabadság röpke mámorát vezérük testének marcangolásával és örökös röghözkötéssel fizették mag.
A török elnyomást már rutinosan viselték, asszonyoknak bugyi le, férfiaknak kuss, az adófizetés meg hazaárulás.
Vezérei a maradék országért torzsalkodtak, ki a török ülepén végzett nyelvtani gyakorlatokat, ki meg a Habsburgokén, aztán tapsra csere.
Ellenállás, mint olyan nem volt, a végvárak népe Habsburg zsoldos volt, Budát sem mi vettük vissza a töröktől, ami azt illeti, olyanok voltunk ott, mint most a NATO-ban, nem mehettünk közel a harchoz, nem zavarhattuk meg a harcoló feleket, legfeljebb jelképes szerepünk volt.

Rákóczi szabadságharcában, melyet a magyar korona megszerzése érdekében folytatott – melyet egyébként felkínált az orosz cárnak is, aki bottal megpiszkálta, aztán elutasította, mondván a magyarokkal való szövetség öl, butít és nyomorba dönt – mi voltunk a kurucok is, meg a labancok is.
Abban viszont hasonlítottunk egymásra, hogy kuruc is, labanc is mások érdekeiért harcolt, de ezt a hasonlóságot a magyar a mai napig nem ismerte fel, mert neki idolok kellenek a valóság helyett.
Viszont aki nem egyezett ki a császári hatalommal. annak befejeződött a pályafutása, mehetett bujdosónak, ami csak tárogatón előadva jó buli, a valóságban éhezés, nélkülözés, nyomor és halál.

1848-ban sem sikerült a saját érdekeinket érvényesíteni, mert a lánglelkű Kossuth - egymásközt szólva – hülye volt a reálpolitikához, pattogott, mint kecskeszar a deszkán, ami szépen összecsengett a nevével, de amikor szorult a hurok, akkor leberetválta gyönyörű szakállát, pendelyt húzott és farokfelcsapva menekült, hóna alatt a pénzesládikával.
Akik itt maradtak, azok mehettek katonának Mailandba meg Lombardiába egy tízesre, ő meg a száműzetésben lelkesedhetett, meg nézegethetett kancsalul a festett egekbe.
Aztán csak ki kellett egyezni a hatalommal, mert a reálpolitika ezt követelte, de Deák ettől még nemigen kapott szobrot, míg ha eldobsz egy féltéglát, száz százalékos találati valószínűséggel ennek a bánatosképű szoknyapecérnek hősi pózban ábrázolt szobrát találod el.

A vörösterror alatt sem járt jól az, aki kiállt vélt igazáért, a fehérterror alatt még kevésbé.
Héjjas Iván, Prónay Pál, Franczia Kiss Mihály, de Cserny József, vagy Szamuely Tibor, Korvin Ottó nevére a ma embere nemigen emlékszik, de – és most tekintsünk el az ideológiai háttértől – a terror emléke a zsigerekbe égett.
Aki hallott a felakasztott festőművésznőről, vagy a böllérbicskával kiherélt, megnyúzott emberekről, az a gyermekét arra nevelte, hogy jobb az ilyesmiből kimaradni, jobb a politikától távoltartania magát.
És ez ment végig a nyilasuralommal kapcsolatban, a nyilasok felelősségrevonása után, amikor az Oktogonon tömegrendezvény keretében akasztották lámpavasra a nyilas pribékeket, ötvenhat pedig erre csak ráerősített, mikor a lábánál felakasztott, még élő katonatiszt szívét kivágták, amikor a megtorlás elérte a tetteseket, és sokszor azokat is, akik nem érdemelték meg a halált, de a történelem forgószele elvitte őket.

Szóval, nincs min csodálkozni a nép kollektív emlékezete és tapasztalata arra inti az egyént, hogy legyen óvatos – és nem mindenki születik forradalmárnak.
De a tömegmozgalmak olyanok, mint a víz, mely amikor akadállyal találkozik, akkor – ha nem talál magának szabad folyást – elkezd duzzadni, miközben a felduzzadt víz felszíne nyugodtnak tűnik.
Egészen addig, míg el nem éri a kritikus szintet, mert akkor átbukik az akadályon és utána elsodor mindent és mindenkit, ami és aki az útjába kerül.
Rengeteg kárt csinál, de amikor elvonul az ár, akkor helyreáll a természet egyensúlya, a föld ismét termékennyé válik és a nép ismét boldogul.

Úgyhogy, megértéssel, empátiával közelítsük a népet, ne várjunk tőle csodát – és legyen türelmünk kivárni, míg a történelem kialakítja azt a helyzetet, melyben az egyéni érdek és a társadalmi szükségszerűség közös utat tör magának.
Jobb, ha nem felejtjük: a népet nem lehet leváltani.
Türelem…


:O)))

15 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csak néhány megjegyzést fűzök PuPu történelem ismertetéséhez: Szent István királyunk - német segítséggel - nem pogányokat térített meg, engedve a kor parancsának, hanem bizánci keresztényeket öletett halomra a római pápa kívánságára. Ha végig gondoljuk az Árpádházi királyok trónra kerülését,trónigényét, csakis rokon, testvérgyilkosságot láthatunk. Büszkén emlegetjük az Aranybullát, ami nem volt más mint a főurak, az oligarchák királlyal szembeni ellenállás chartája, és ma is büszkén ,hazafiúi lélekkel énekeljük Simándy Józseffel: Mint számúzött ki vándorolt ... pedig Bánk bán csupán királynő gyilkos volt. IV.Béla hiába hordatta körbe a véres kardot, derék főuraink fontosabbnak tartották Kötöny király megölését - aki lehetett volna szövetségesünk a tatárok elleni harcban. Említik a történelem könyvek azt a szégyenteljes királypuccsot, hogy V. István IV. Béla király fia hadsereggel támadt apjára Styer birtoklásáért. Most jó hogy nem követeljük vissza Ausztriától ősi jogon. Nem sorolom az összes Árpádházi király minősíthetetlen királyi ocsmányságát, Volt idegen uralkodóházból való királyunk - pl. Zsigmond - akikre büszkék lehetünk.
Ma is áhitattal említjük Mátyást az igazságost, pedig történelmünk leggyilkosabb adózásából tört a Nyugat katonai meghódítására, gondoljunk csodálatos versünkre: Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára ..de kellett neki Breszlau is Borbála asszony, no meg a lengyel korona birtoklásaért. Említik a történelmi könyvek, hogy a Fekete Sereg cseh és morva huszitákból állt? Mátyás kedves felesége Beatrix feleségűl ment a Jagello házi királyhoz, nehogy Mátyás természeres fia király lehessen. Szegény II. Lajos királyunk is hiába hívta táborba főurainkat a véres kard körbe hurcolásával - persze a Dózsa féle lázadás vérbefojtása után magyarázható. Segítséget, katonát a papságtól és Nyugatról kapott annyit, amennyit.Mohácstól kb 40 km-re ott állt Szapolyai - Zápolya János - későbbi király, és végignézte a magyar sereg teljes pusztulását. Az sem közismert, II. Lajos holttestét 6 héttel a csata után találták meg teljes épségben, az oszlás legkisebb jele nélkül.
Lelkesen emlegetjük, hogy a magyarság Nyugat bástyája volt, pedig János király és az Őt követő erdélyi fejedelmek mindegyike a török Porta vazallusa volt. Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákoczi sereget is vezetett Nyugat ellen. A törököket nem mi magyarok, a Habsburg birodalom seregei úzték ki. Mégis nemzeti "hőseinkről" nevezzük el utcáinkat, tereinket. Nem vagyok aulikus érzelmű. de az ország fejlődéséért a magyar "hazafiak" szinte semmit sem tettek, míg az osztrák császárok rendeleteikkel , pl-ul a Ratio Edukationis, az elnéptelenedett területek ujra telepítésével élhető országot termtettek.
Az elmult 25 év ostobaságáról, a dögevő polgárságunk ostobaságáról, a kommunista diktatúráról már említést se tegyünk.

Névtelen írta...

Na tessék? Ti aztán szépen jellemeztétek a magyarságot!Hát ezek lennénk?Nem hiszem,hogy rosszabbak voltunk,vagyunk más népeknél.Mindezek a jellemvonások/ árulás,megalkuvás...stb...stb/ szerte a világon fellelhetők.Nem érzem magam rosszabb embernek a többi civilizációtól.Pedig leveled kedves PuPu és kedves Névtelen ezt sugallja.Mindenesetre elszomorított a bejegyzésetek.No nem racionálisan..mert azzal egyet is értek talán,de érzelmileg mindenképpen.

Névtelen írta...

SZG
Kedves Pupu!
Köszönöm az április 20-i posztodhoz írt bejegyzésemre (kérdésemre) adott válaszod. Ja, nincs mit köszönnöm.
Üdv.: SZG

panelproli írta...

Ez bizony szóról szóra igaz.

Hozzá a következőket ajánlom az érdeklődőknek, hogy legyen valami jövőképünk. Itt nézni:

http://www.atv.hu/videok/video-20150423-friderikusz-2015-04-22

Itt meg el is lehet olvasni:

http://www.szilagyiakos.hu/dokuments/a%20sivatag%20t%C3%B6rv%C3%A9ny%2001Szilagyi.pdf

PuPu írta...

Kedves SZG, beteg voltam, vagyok is még, örültem, hogy élek, de a fő ok, hogy nem tudtam eldönteni, hogy van-e értelme meghallgatni egy vitát, melyhez ha hozzá is lehet szólni, hát nem biztos, hogy népszerűsíti magát az ember.
A résztvevők közül Gulyás Balázst láttam akcióban DK rendezvényen, mikor az oltárterítőt hímezgető öreglányok meg akarták lincselni, a hivatásos elemzőkkel kapcsolatban pedig szkeptikus vagyok...
Namindegy, igyekszem ott lenni - regisztrálni kell ott?
És külön köszönöm a kedvességed, elnézésed kérem a bunkóságom miatt...
:O)

PuPu írta...

Kedves Névtelenek, adjatok már magatoknak nevet, olyan egyszerű...
Az írás egyébként nem más népekkel összevetésben mond véleményt a helyzetről, hanem csak arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyénnek bőven van mi miatt óvatosnak lenni, ezért talán lehetnénk kicsit megértőbbek is a nép viselkedésével kapcsolatban...
:O)

Naphosszat Henyélő Nagyember írta...

Pupu!
Írod, hogy türelem, de meddig???
Ez a nép szellemi,anyagi, erkölcsi nihilben él.Ez nem fog fellázadni.Megérett a pusztulásra.
Más.
Van arról statisztikád, hogy hányan olvassák a blogodat?
Attól tartok nem sokan..

PuPu írta...

Igen, egy részéről van statisztikám, a facebookról meg egyéb helyekről nincs.
Hát nem vagyok egy Blikk, de ahhoz képest, hogy politikáról írok, elégedett vagyok.
Van egy tájékozottsági szint amely alatt ez nem ad semmit az olvasónak, de eddig még senki nem kért fel, hogy írjak jelszavakat a hat osztályt végzett népességnek...
:O)

hello írta...

Érdemes lenne alternatív történelemtanításként ezekkel is megismertetni a diákságot - elég fejbeverős kontrasztként a most dívó, mindent nemzeti, a heroikus nagyszerűség mázával bevonó szisztematikus agymosáshoz képest.
De erre nincs esély, ez egyetlen hatalomnak se áll érdekében,

Donáto írta...

Kedves Pupu!
Kérdésedre a válaszom, igen!

A napokban, hogy a lakóházunk szemetes konténerét "rendeztem..." (kukáztam...) kezembe került egy kézzel írott napló. A teljesség igénye nélkül néhány lapot ide másolok.

Január 6. Ma nagyon hideg volt, a hátsó udvar felöli ajtónál a lakók találtak egy borostás arcú férfit, aki ott aludt. Kiderült, hogy nem alszik, hanem halott. Kihült.

Január 31. Csupa jó hírt mondtak be a tv-ben, hogy a Nemzeti Galériát a Városligetbe költöztetik, ott építenek egy új múzeumot.

Február 19. A második emeleten lakó nyugdíjas orvos haza felé tartott és a házunktól vagy 30 méterre összeesett. A kiérkező mentők már nem tudtak segíteni rajta, szegény ott halt meg.

Március 12. Ma hallottam a rádióban, hogy a Néprajzi Múzeumnak is új épületet építenek a Ligetben.

Március 27. A földszinti idős nénit egy hete nem látta senki. Bejelentették és a rendőrök rátörték az ajtót. A néni és a macskája meghalt. A kiérkező orvos csak annyit mondott a közös képviselőnknek, hogy éhenhaltak.

Április 1. Ez nem vicc! a XV.kerület új, műfüves pályát fog kapni.
.....................................

Hát nem igazam van Pupu?

bubo írta...

Sajnos most nem nagyon van esély a gátszakadásra, mert elszivárog az elégedettlen része a tömegnek. A kipusztulásra, a magyarság megszűnésére van esély mivel a nyitott határok nem teremtenek sarokba szorult helyzetet a nép számára.

Névtelen írta...

SZG
Kedves Pupu!
Köszönöm a válaszod, elnézést, ha pimasz voltam (az voltam), de zokon vettem a nemválaszodat.:):)
Most annál jobb érzés, hogy írtál, meg AMIT írtál. Egyáltalán nem kell regisztrálni. Van nekem nevem, a 444-en pl. saját néven kommentelek, megalakulása óta. (Jó sokat írtam-írok.)
Viszont a technikai részhez elég béna vagyok. Látod, azt se tudom, hogyan kellett volna ott válaszolnom, ahol a Te beírásod van. Majd lesz nevem. Örülök, ha meggyógyultál, igen, tudom, olvastam, hogy "kivettél egy nap szabadságot".
Szóval: gyere el, ha javasolhatom. Ha kérhetem. Legfeljebb csalódunk. (Nem egymásban, hanem a rendezvényben. Csalódtunk már elég sokat ebben az egész szarban.)
További minden jót!
Szabados Gábor (Hócipő)

pleinair írta...

Nekem nem megy a megértő türelem.
Tudom, hogy nem lehet mindenki bőrét vásárra vivő forradalmár. A többség létének értelme, hogy túléljen, és biztosítsa fajának fennmaradását.
Hősiesség etért nem várható el a néptől, de az igen, hogy ne legyen szennyben röfögő disznó, legyen emberhez méltó morális igénye, és ezért hozzon legalább némi, jelzésértékű áldozatot is.
Nem értem meg, és nem tudom beletörődve elfogadni, hogy ez az ország - ahová "bölcs"őseim 1793-ban menekültek - szégyenletes történelmi hagyományait folytassa a 21. században is.
A tehetetlenségbe nehéz beletörődni. És nem is lehet.

Kapat írta...

Kedves "hello"!
Nem alternatív történelemtanítás, hanem az egyéni értelmezéseket mellőző,valós történelmünk tanítására lenne szükség.
Ugyanis a megtörtént dolgok már valóságnak tekinthetők. Nem kell magyarázgatni, értelmezgetni, csak egyszerűen tanítani kellene, azt ami történt.
A történészeink kutassák a tényeket, ne pedig hamisítsák!Manapság nagy hajlandóság van bennük erre. Erősebb a megfelelési kényszer, mint a szakmai tisztesség.(az utóbbi, jelen állapotainkban nem kifizetődő!)
Miért kell a történelemkönyveinket állandóan újra írni, kiadni?
Ez egy fideszközeli csoport anyagi érdekeit szolgáló, egyszerű pénzlenyúlás.
Az már csak ráadás, hogy összekötik egy alapos agymosással is, saját ideológiájuk népszerűsítésére. A tankönypiac uralása egy biztos és állandó tőkealap. Sajnos a történelemhamisítás és népbutítás eszközeivé tették tankönyveinket.(nem csak a történelemkönyveket)

PuPu írta...

Kedves Gábor, ott voltam a rendezvényen, nem fértem be, viszont ezt előkelő társaságban tettem, mert Kovács László szintén így járt...
Így jártam...
Azért köszönöm a szíves invitálást!

:O)))