2009. november 3., kedd

BUDAHÁZY, MALÉV, SZALÁMI...

       Budaházy tárgyalásán cirkuszt rendezett a jobboldal.
A vádlott mellett és a bíró ellen tüntettek, - a bírót vérbírónak nevezve.
Eltekintve attól, hogy a hangoskodóknak fogalmuk nincs arról, mit is jelent a vérbíró kifejezés, ez az ügy ismét egy szánalmas adalék a bíróságok tekintélyének lejáratásáról szóló történethez.

A bíróságok tekintélye a Zobák-akna legaljáról les fel a bányászbéka messze felette himbált fenekére, a bíró pedig a kilóra megvehető kacsával van egy kategóriában a nép presztizs-ranglistáján.
Ezért a sajnálatos helyzetért elsősorban maguk a bíróságok felelősek.
A bíróságok, amelyek eladták magukat a politikának, amelyek képtelenek ésszerű időn belül a társadalmi igazságérzettel egybeeső döntéseket hozni, amelyek félnek szembemenni a csőcselékkel, gőgösek ahhoz, hogy emberi nyelven elmagyarázzák döntéseik indítékait, amelyek képtelenek a tisztességes munkára, saját munkájuk megszervezésére meg aztán végképp.
Olvasom: a Kulcsár per aktái a mai napig nem érkeztek még meg a fellebbviteli bíróságra, és közismert, hogy vannak büntetőperek, melyek éveken át húzódnak, holott a büntetésnek csak akkor van nevelő hatása, ha a bűncselekmény elkövetése után nagyon gyorsan kiszabják.
A bírói pálya elnőiesedett, a tárgyalótermek rendjét nem biztosítja megfelelően az erre rendelt személyzet, a bíró sok esetben fizikai félelmet kell érezzen, személyi biztonságát senki sem garantálja..
Persze ez nem magyarázat semmire, - Kéthly Anna fogalmazott úgy, hogy aki fél, az menjen cukrász-kisasszonynak...
A demokrácia sírját Magyarországon az Alkotmánybírósággal az élen a  bíróságok ásták meg politikára sandító ítélkezésükkel, felemás döntéseikkel, minden ésszerűségnek ellentmondó jogértelmezéseikkel, egész szánalmas tevékenységükkel.
És a helyzet várhatóan csak romlani fog, - percnyi kétségem sincs, hogy partnerek lesznek akár koncepciós perekhez is.
Ha azt mondom, hogy a diktatúra évei alatt a bíróságok jobban, demokratikusabban és következetesebben dolgoztak, szakszerűbben alkalmazták a jogot, nem sokat tévedhetek, - akkortájt  ítéletek helyett nem élettől elrugaszkodott jogelméleti eszmefuttatásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt...

      Az állam ismét beszáll a Malévbe.
Mint utas elég sokat repültem már velük, a szolgáltatás jó átlagosnak mondható, a járatai pontosak, a kiszolgálás korrekt, a repülők megfelelő műszaki színvonalúak.
Mindössze elég utasa nincs, és ebben sincsenek rendkívüli helyzetben Európában.
Aztán ugye a fapadosok is betettek a cégnek rendesen, viszik a fizetőképes keresletet folyamatosan.
A nemzeti légitársaság fenntartása presztizskérdés, felszámolását nehezen merné felvállalni kormány,  regnáljon akármilyen színekben is, - most sem fog a cég megszünni, hányjuk bele ismét a pénzt szívlapáttal.
Ezzel önmagában persze nem oldunk meg semmit, - folytatni kell a cég átépítését, jöhetnek az új üzletpolitikához igazodó új gépek, az új partnerek.
Most viszont, hogy az állam lesz a többségi tulajdonos, végre ismét diadalmaskodhatnak az ősi magyar hagyományok, - hamarosan kiderülhet, hogy melyik légügyi dinasztia sarja kapja majd hitbizományba a hányatott sorsú céget...

      Csányi Sándoré lesz a Pick után a Herz szalámigyár is.
Ő vette meg ugyanis az amúgy nyereséges gyár eszközállományát, márkanevét, szabadalmait és védett eljárásait, egyszóval a Herz szalámit tokkal-vonóval.
A gyár évek óta görget maga előtt egy jelentős adósságállományt, melyet a cég bankja, a CIB most nem volt hajlandó tovább finanszírozni, ez tette lehetővé a cég felszámolását és megvásárlását a konkurencia által.
Jó az néha, ha a befektető széles ismeretségi körrel rendelkezik a bankvilágban, - kis szívesség barátomnak...
Felszámolásból aztán igen olcsón is lehet vásárolni, és habár a pályázati kiírás szép számokat tartalmazott, a valóságos vételárat üzleti titokra való hivatkozással nem kötik az orrunkra.
Csányi szépen építgeti élelmiszeripari portfólióját, - a szalámigyárakkal komoly export-lehetőségekre tett szert.
A Herz 120 éve gyárt téliszalámit, és a tavalyi árbevétele vagy 7 milliárd forint volt.
Nem szólva arról, hogy szerepel a magyar irodalomban is, Karinthynak köszönhetően:
A Herz féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó nyájas olvasó!
:O)))

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Pupu,
Talán annyiban jobb, hogy Csányi vette meg - és pl. nem a szlovákok vagy a franciák -, hogy nem fogja 2-3-4 év múlva bezárni.