2014. július 22., kedd

KÁDÁR CIPŐFŰZŐJE

Olvasgatom az Élet és Irodalomban Bruck András érdekes és okos publicisztikáját (A keletnek megfelel), szeretem az olyan írásokat, melyek nem csak visszaböfögik az aktuális mantrát, de új gondolatokat is hoznak.
Ez az írás ilyen. 

Élvezem is az olvasását, míg csak oda nem érek a megállapításhoz: Itt van Orbán, a visszaállított kádárista rendszerével.
Nagyon ki tudok ezen akadni, mert egyszerűen el nem vagyok képes képzelni, hogy egyébként nagyon okos emberek hogyan tehetnek ilyen megállapításokat.
Gondolom, azt képzelik, hogy ezzel Orbán rendszerét sértik, de az igazság az, hogy Kádár rendszerét gyalázzák meg az ilyen megállapításokkal, aki igencsak kikérné – és joggal ki is kérhetné - magának, hogy egy lapon említsék egy szociopata maffiózóval.
Igaza is lenne.

Kezdjük talán azzal, hogy Kádár rendszere vállaltan diktatúra volt, a korabeli szóhasználattal a munkások, parasztok - ma munkavállalóknak, gazdáknak mondanánk őket, (a kisparaszt, a zsellér meg a cseléd átmenetileg még ciki), és a velük szövetséges értelmiség diktatúrája.
Bár személyhez kötődött – hálistennek Kádárhoz – nem személyi diktatúra volt, hanem a társadalom többségének diktatúrája.
Még akkor is, ha ez a többség akkor is apolitikus volt, ha akkor is csak a rántott libacomb érdekelte, még akkor is, ha a rendszer előnyeivel ugyan élt, de sokra nem becsülte azokat.

Orbán diktatúrája nem nyíltan vállalt, hanem sunyi diktatúra, mely azzal hülyíti az évek során inkább csak elbutult, mint okosodott népet, hogy az a rendszer, melyet képvisel, az demokrácia.
Hát lószart Mama, diktatúra ez a javából, sőt, diktatúrább Kádár társadalmánál is, mely legalább megkísérelte azt, hogy egy lyukból fújjon hideget és meleget, és megvalósítsa a kor fából vaskarikáját, a diktatúrán belüli demokráciát - a fogalom képtelenségéhez képest kiemelkedően jó eredménnyel.
Természetesen az Orbán féle diktatúra is osztálydiktatúra, a nagytőke diktatúrája, mely az ország lakosságának elenyésző részét képviseli, ám az ország vagyonának nagyon tekintélyes hányadát tudhatja magáénak.

Hivatalosan háromszáz főre teszik a számukat, de a valóságban talán kétszer annyian is lehetnek, hiszen nem minden vagyon jelenik meg a maga teljességében.
Hogy mindjárt kézenfekvő példát is említsek, az Orbán vagyon, mely mára feltehetően a legnagyobb Magyarországon, strómanok nevén, külföldön és névtelen értékpapírokban, részvényekben bújik el a nyilvánosság elől.

Orbánt ez a réteg juttatta hatalomra, ez a társaság tartotta lélegeztetőgépen a szocialisták regnálása alatt, ők pénzelték, és ők mozgattak a háttérből olyan politikai szálakat, melyek megakadályozták, hogy a Gyurcsány-típusú idealista népboldogítók sikeresek legyenek.
Elmentek egészen a puccskísérletig, és biztos vagyok benne, hogy csak a NATO fenyegető réme akadályozta meg őket egy kis vérontásban…
Persze, a technikák még nem voltak kifinomultak, a szereplők még lotyogtak, Orbán is kifejtette, hogy a nemzeti nagytőkés réteget kell preferálni, ha hatalomra akar kerülni.
Joggal nem szereti a multikat, azok kézbentarthatatlan népek, megbokrosodhatnak – lásd RTL-Klub - az pedig nem kívánatos.

Csányi is lebukott a politikába való közvetlen belekotnyeleskedésével, aki pedig keresztbe akart tenni nekik, az hamar a bíróság előtt találta magát, fülig bekenve szarral, melyet mire levakart magáról, már nem volt többé senki, mehetett MLM hálózatot szervezni és seggenfütyülő kínai gumikutyákat árulni.

A demokráciásdi remekül elfedte a pártokon átívelő összefonódásokat, érdekkapcsolatokat, melyeknek csak halványan felsejlő kontúrját mutatta meg a Simicska-Puch tengely, meg a hetven-harminc százalékos mutyi a beruházási összegek felosztása során, vagy Bajnai pénzügyminiszterének remek állása az OTP egyik érdekeltségénél.
Szóval bonyolultak itt a kapcsolatok kérem, és aki naivan azt kérdezi, hogy a szocialistákhoz közeli nagytőkések miért nem támogatják a baloldali médiát, ideje, hogy megtudják: a gazdasági összefonódás az oka. 

Hatszáz ember, kontra tízmillió – remek arány.
Kádár rendszerében ez az arány fordított volt, még ha a rendszer ellenfelei ezt vitatják is, bár meg kell jegyezzem, nagyon csendesen teszik, mert a valóság roppant nyilvánvaló.
A gazdag ma egyre gazdagabb, a szegény egyre szegényebb, a középosztály tíz körömmel kapaszkodik, hogy biztosítsa társadalmi státuszát, vagy legalább annak látszatának fenntartását, miközben látnia kell, az ő gyereke ebben a csodálatos új világban már csak csicskása lehet a leggazdagabbak gyerekeinek.

Falun a helyzet még durvább, és ha eszembe jut a rendszerváltás korának zöldbárózása, mikor a magyar falut felvirágoztató termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetőit kellett eltenni az útból, hát nevetni vagy sírni támad kedvem.
Nem azért, mert akiknek a termelőszövetkezetek szétverése érdeke volt, ezt tették, hanem azért, mert a magyar paraszt annyira ostoba volt és ostoba ma is, hogy azokat isteníti, akik a huszonegyedik század hajnalán visszatuszkolták őt első kanyarban a ló segge mögé, hogy aztán úgy rántsák ki alóla a földet, mint cirkuszi bohóc alól a szőnyeget szokták.
Most ott ülnek a padlón és méltatlankodnak, hogy nem ők kapják a földbérletet, hanem az oligarchának nevezett bűnöző pereputtya, a műkörmös meg a tanítónéni.

Kádár idejében a falu működött, a mezőgazdaság nettó költségvetési befizető volt - két ország volt ilyen a világon, a másik Új-Zéland.
Ma nincs mezőgazdaság, csak földalapú alamizsna, a falvak vergődnek, a lakosság nyomorog, a hegyoldalakból ellopják a fát – és nem csak a cigányok, hogy félreértés ne essék – a talajerózió miatt bekövetkező árvizek hullámain meg ott tutajozik a Nemzet Esze, a Haza Megmentője, a Mi Maffiózónk.

Jogállam?
Ugyan kérem, illúzió.
Kádár rendszere rigorózusan betartotta saját törvényeit, melyek nem egyéni képviselői indítványra születtek, hanem nagy többségükben minimálisan is az érintettekkel és a szakmai szervezetekkel való egyeztetések és konzultáció után.
A fontosabb törvényekről társadalmi vita folyt, és egyetlen esetre sem emlékszem, hogy Kádár törvényt módosíttatott volna azért, hogy személyes akaratát érvényre juttassa.
A törvények pedig a többség érdekeit képviselték, elejét vették a hatalmaskodásoknak, a dogoknak szabályozott rendje volt, elő sem fordulhatott volna, hogy Kádár Keresztelő Szent Jánosnak álcázott szobrát felállítsák Budapesten, Kádár személyes ízlésére szabva.
A felállítandó köztéri alkotásokat zsűrizték, a szoborparkban elhelyezett Kádár-kori alkotások mindegyike magasabb esztétikai értéket képvisel a jelenlegi remekműveknél.
Hogy ne is menjünk tovább a Szabadság térnél, ott van mindjárt Ronald Reagan szobra, amelyiknél sokkal különbet láthatunk Madame Tussaud panoptikumában, és a viasz is mennyivel olcsóbb, mint a bronz…

A közoktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer mind-mind jobban működött.
És akkor még nem beszéltünk a társadalmi mobilitásról, melynek felszámolása javában folyik, építgetik a hivatásrendi kasztokat, ahonnan nem lesz kitörés az alsóbb néposztályok számára.

A személyek közötti differencia is óriási, és nem Orbán javára.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy Kádár nem volt egy ócska, enyveskezű maffiózó, magának nem gyűjtögetett, mint ez a Hibbant Hörcsög, politikusként pedig komoly nemzetközi tekintélye volt – nem csak a szocialista táborban.
Szerette a nép, de nem voltak imádói, ő maga a személyi kultuszt gyűlölte, nem is engedett teret neki.


Orbán emberileg nulla, éppen olyan ő a nagytőkének, mint neki Farkas Flórián.
Ha tartanak is tőle, de lenézik mélységesen – joggal egyébként, habár mára már egy közülük ő is.
Politikusként az országra ezidáig csak szégyent hozott, a nép fele nyomorszinten él, gyermekek tízezrei éheznek.
Ha visszagondolok a hajdani úttörőtáborokra, melyekben a gyerekek százezrei tudtak nyáron szórakozni, a vállalati és szakszervezeti üdülőkre, ahol a családok együtt örülhettek a nyárnak, hát elkeseredek.


Azt mondják néhányan, hogy hát igen, de most négyévenként új vezetőket választhatsz.
Aki beleles a legutóbbi választás megszervezésébe, ezen csak mosolyogni tud, különben is, Orbán már nem sokáig lesz miniszterelnök, szerintem két év múlva már a Sándor-palotában fog ülni, mint kormányzó, vagy a Nemzet Mozdonyának Vezetője, vagy valami ilyesmi – hat vagy kilenc évre választva, háromszori újraválaszthatósággal, trónörökös Gáspár. Demokratikusan, természetesen.


Szóval – félreértés ne essék – nem akarok én semmiféle kádárista restaurációt, hiszen a világ megváltozott, nem élek illúziókban.
De azt állítom, hogy Kádár társadalma jobban szolgálta az átlagember érdekeit, mint a mai politikai berendezkedés.
Ezért is méltánytalan a hajdani pártfőtitkár összehasonlítása ezzel a maffiózóval.


A politikust az minősíti, hogy tud-e adekvát válaszokat adni kora kihívásaira, népe érdekében.
Kádár tudott, a rendelkezésére álló lehetőségekből kihozta a maximumot, emellett ő komolyan is gondolta a munkásosztály hatalmát, neki ez nem csak üres lózung volt.
Mai utódai a cipőfűzőjéig sem érnek fel.
Kádár adott ennek az országnak huszonöt boldog, békés, nyugodt évet, mai utódai szétverték a nemzetet, állandó harcban állnak - leginkább saját megbomlott elméjükkel.


Az a minimum, hogy ha a ma problémáiról írunk, ne mossuk össze a huszadik század – de talán az egész magyar történelem egyik legsikeresebb politikusának személyét a ma harácsoló, erőszakos és gátlástalan bűnözőinek ócska figuráival, mert méltánytalan.
Ha azon sopánkodunk, hogy a magyar nép nem képes szembenézni a múltjával, akkor 
talán elvárható lenne, hogy a magyar értelmiség nézzen szembe legalább a közelmúlttal. 
Bruck András írása – ettől eltekintve -  remek, ajánlom elolvasásra mindenkinek…

:O)))

38 megjegyzés:

Miklós írta...

PuPu, kiválót írtál megint! Ez annyira igaz, hogy már fáj, veszélyes is, de ne izgulj, hallgatnak is, mind! Erre választ írni nincs bátorságuk, perelni, lecsukni sem. Ez, az ő demokráciájuk, elhallgatni, eltitkolni, megmásítani, hazudni a múltat…

Kovács Erzsébet írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
vándor írta...

Kiegészítésként a témához... https://www.facebook.com/notes/v%C3%A1ndor-andrea/v%C3%A1lj%C3%A9k-eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCkre-jegyzet-/657828577620345

civilhuszár írta...

Orbán a Kádári jobb idők nosztalgiájára épít, de a Horthy
úr-cseléd világát alakítja, amely világban a saját rendőrségével csap oda, mint annó a hatalom csendőrei.
A különbség viszont az, hogy az egyszemélyes vezetők regnálása alatt volt mindig sajátosan munka.
Viktor uralkodása alatt viszont sűrűn értesülünk a stratégiaegyezmény ellenére a munkáltatók kivonulásáról.A közmunkára sem lesz elég pénz, és valószínű, hogy ingó vagyonukkal nemsokára irhamentés céljából menekülhetnek a hatalmat megkaparintott sötétben bujkáló gazemberek.

Anikó írta...

Pupu megint minden szavaddal tökéletesen egyetértek.
A Kádár rendszerben majd minden rétegnek jobb volt, nyugodtan és kiszámíthatóan élt,nevelhette a gyerekeit, akiknek esélye volt bármivé fejlődnie és tanulhatott...
az értelmiségen belül volt egy kisszámú réteg akik nem vagy épphogy boldogulhattak, viszont kimehettek külföldre...

Most egy igen kisszámú rétegnek nagyon jó, a többi meg mehet amerre akar, amerre lát, esélytelenül, fejlődési és tanulási lehetőség nélkül, cselédnek az urak mellé...

Undorító és szégyenletes amit orbán ezzel az országgal tett, de az ország is megérdemli, mert hagyta, hogy ezt tegyék vele...
Ostobák vagyunk a végtelenségig.

talalom írta...

Eltűnt az előző hsz, ha mégis megjelenik bocs. Szóval. Annak idején comboskodtam Mihályi Péterrel, mert olyan hülyeséget írt, hogy "a bilincseitől megszabadult lélek"...
Nálam kevesen szeretik jobban a szabadságot, még a kedvenc állatom is az örök fürkész, pimasz macsak, bár a kutyámat is szeretem.
A gond az, hogy ha Kádár esetleg még 100 évig él, testi-lelki egészségben, a helyzet akkor is megváltozott. Nyugaton is romlott az életszínvonal, nőttek a különbségek. Bár igaz, nem mindegy, hogy éhezem, vagy a spanyol nyaralómat kell eladnom, mert a gyerek évek óta nem talál munkát.
Kádárék ott tévedtek, hogy nem verték szét az oktatást, én pl. az MSZMP főiskoláján gondolkodtam el először azon, hogy miféle rendszer az, ahol a szerencse kérdése, hogy az országnak nem egy Honecker (Csau nevét nem tudom leírni) a vezetője.
Már a nyolcvanas években lehetett látni, hogy lépést kell váltanunk, mert különben hasra esünk. 20 évig botladoztunk, aztán jött egy Bolseviktor és jól hátbavert, hogy biztos legyen a pofatörés.
Az eszemmel tudom, hogy lépnünk kellett, de szívből örülök, hogy életem nagy részét a Kádár rendszerben élhettem le. A temetőbe mindig 4 szál virágot viszek: Apámnak, Anyámnak, Kádárnak és Hornnak. (Ja, a szüleim nem a Pantheonban vannak, hanem a szóróparcellában, mert télen másutt nincs szórásos temetés, csak templomban, azt azért meg mégse.)

Unknown írta...

Ezeket a sorokat antidemokratikus módon a fejébe kellene verni mindenkinek. Addig nyomni beléjük az értelmet, amíg meg nem világosodnak. Hosszú izzadságos munka lenne, de a jövőnk, a tisztességes jövőnk szempontjából muszáj lenne.

Gratulálok PuPu!!


Egy szíve mélyén vörös.

pleinair írta...

Ha egy elismert értelmiségi véleményvezér publicisztikájában új és okos gondolatok közé visszaböfögött mantrákat vegyít, akkor veszélyesebb lehet az olvasó számára, mint egy egyértelműen hazug és ostoba publicisztika. A hatásos, jó írásban megbújt hazugság éppúgy magára ölti a hitelesség látszatát, mint az igaz gondolatok. Ezért veszélyes és félrevezető. Hatása segítheti, hogy a társadalomban gyökeret verjen a torz történelemszemlélet.

Fontos, hogy az értelmiség gyakorolja a önkontroll erényét, és ne menjen el szótlanul egymás slampossága, felületessége, 'meg nem gondolt gondolatai' mellett se.

Köszönet Pupunak ezért a blogért is. Minden szava igaz, és felelősségérzetről tanúskodik!
++++++++++++++++

Kibic37 írta...

talalom,

most a körülöttünk levő országok polgárai gondolkodhatnak el azon, hogy miféle rendszer az, ahol szerencse kérdése, hogy nem egy Orbán Viktor a vezetőjük.

Bizony, a szerencse forgandó ...

csakafidesz? írta...

T.PuPu!
Az írásod talán a legjobb esszé amit az utóbbi hónapokban megfogalmaztál.
Összeszedett, tényszerű, logikus, lebilincselő és még sorolhatnám a pozitív jelzőket.
Egyetlen dolog azonban hiányzik belőle nevezetesen, hogy egyáltalán nem foglalkozik a diktatúrához vezető út magyarázatával.
Orbán túlhatalma végigkiséri a teljes mondanivalót, de arról, hogy mi tette ezt a hatalmat számára lehetővé, szinte egyetlen mondat sem foglalkozik.
Pedig lenne miről beszélni.
Van egy olyan reklámmondat ami úgy kezdődik, hogy: - "ez a ... nem jöhetett volna létre, ha..."

Vegyünk egy pofonegyszerű példát.
Adott egy férfi és egy nő. A nő a férfit a férfi a nőt akarja megszerezni magának.
A későbbi frigy nem azzal a szándékkal jön közöttük létre, hogy ha már elértük azt, amit akartunk, akkor azonnal elválunk, hanem a szokásos séma szerint család, közös élet, felhőtlen boldogság a cél.
Megteremtődik az otthon, megszületik a gyerek majd elkezd cseperedni és egyszer csak "beüt a ménkű". Valami miatt a fiatalok közötti viszony megromlik.
Ki a hibás? Természetesen a nő a férfit, a férfi a nőt hibáztatja. Nem tartanak önvizsgálatot, mert a bűnbakot már önmagában mindegyik megnevezte és a jövőben követendő stratégiát előre kidolgozta. Ezért aztán a dologból még a vita sem keletkezik.
A szülők, rokonok is megtudják, hogy mi történt és mindannyian véleményt alkotnak a történtekről. Persze mindenki a rokoni hovatartozása szerint.
A fiatalok persze a közöttük lévő konfliktusok közül csak arról beszélnek, ami őket családjuk előtt kedvező színben tünteti fel. A nő a férfit szidja, a férfi pedig a nőt.
Ki tehet ebben igazságot. Abszolút igazság létezhet ilyen kérdésekben?

Visszatérve az eredeti témához. Mi azt mondjuk, hogy a történtekért egyedül Orbánt lehet kárhoztatni, mert élve a 2/3-os lehetőségével megteremtette egy szűk kisebbség diktatúráját.
Arról miért nem esik szó, hogy mi mindannyian hol voltunk akkor, választott vezetőink akár kormányon voltak akár ellenzékben miért nem vették fel a kesztyűt és még folytathatnám.
A tegnapi hozzászólásomban leírtam ennek az ok-okozati összefüggéseit, de azt biztosan nem olvasta el senki.
Ahogy a fent említett fiatal házaspár is önmaga idézte elő a saját családi válságát a jelenlegi uralkodó rezsimet is mi mindannyian alakítottuk ki.
Persze nem akartuk, hogy így legyen, de vezetőink kiválasztásával, a szavazófülkétől való távolmaradásunkkal, a tétlen szemlélődésünkkel mindannyian ehhez járultunk hozzá.
Lehet itt nosztalgiázni, gondolatban visszahozni azokat az időket amikor még mi is fiatalok voltunk de értelmetlen.
Egység kell, fiatalok kellenek, közös akarat kellene, ami nincs.

Közhely, de gyakran elhangzik: - "Minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyent megérdemel!"

Mi közös tehetetlenségünkkel elértük, hogy Orbán legyen a teljhatalmú vezér, ezért hát mi mindannyian, ezt érdemeljük!
A mi pártjainkat és a mi vezetőinket ez nem tettekre, összefogásra hanem egymással való versengésre "tüzeli".
Lelke legyen rajta azoknak, akik ebben őket támogatják.
Osz't jónapot!

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

A történelemtanár nyugdíjból visszaszól(na) PuPunak

>...Kádár rendszere vállaltan diktatúra volt, ...a munkások, parasztok (...) és a velük szövetséges értelmiség diktatúrája.
Bár személyhez kötődött – hálistennek Kádárhoz – nem személyi diktatúra volt, hanem a társadalom többségének diktatúrája.<

1/ Helyes, diktatúra volt. Azonban AZT HAZUDTA, hogy a munkások-parasztok-értelmiségiek diktatúrája, holott A VALÓSÁGBAN a pártbürokrata uralkodó osztály (kollektíven magántulajdonos osztály) és a hatalomba általa beengedett személyek/csoportok/rétegek uralmát jelentette. Annyiban volt a proletariátus diktatúrája, majd össznépi diktatúra, amennyiben Kádár János - foglalkozása szerint, miként a választásokon a nevéhez jegyezték - tényleg munkás volt.

2/ Az államszocializmusban az uralkodó termelési viszonya a tőkeviszony, a tőke és a bérmunka viszonya. (Ez magyarázza a fent 1/-be foglaltakat.)

3/ Jogos a szerző utalása, miszerint szerencsésen jártunk, hogy a hazai államszocializmus paternalista szakaszában Kádár János volt a csúcsvezető.

A bejegyzés összes többi megállapítását (az Orbán-rendszerre vonatkozóakat) osztom.

Megjegyzésemet postként fölhelyeztem a Facebookra:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=772119262838121&set=a.469423086441075.124781.100001201620145&type=1&theater

hello írta...

Igen, PuPu, akik az életünk tekintélyes részét a Kádár-rendszerben éltük - akkor is tárgyilagosan gondolkozva, és vagyunk jó páran, akiket erről azóta sem sikerült Orbánéknak leszoktatniuk - senki nem tudja telebeszélni a fejünket azzal, hogy micsoda szörnyűséges diktatúrában sínylődtünk! Pedig ugyancsak tepernek ennek érdekében az ideológusaik.

Kádár puritanizmusa legendás volt - és nem kirakat-kamuként, hanem a lényéből zsigerileg fakadóan.

Még élt a Gyurcsány-blog, amikor először ott kértem ki magunknak, hogy BÁRKI nem 1 napon, de 1 évszázadban merészelje emlegetni Kádárt és Orbánt! Merthogy amit ő művel, az Horthy-éra restauráció!

Gy.F.-től sem fogom soha elfogadni a Kádár-ellenességét, hiába bizonygatja lassan 1 évtizede, mitől Nagy imre-párti a kettejük összevetésében.

Volt akkor is sok életveszélyesen bornírt pártfunkci. Szerencsés, aki a munkahelyén nem futott bele 1-1 díszpéldányukba. Meg tudták keseríteni az ember napját, de ezek eltörpültek az alapvető, nagy dolgok menetéhez képest: munkalehetőség, és ez által létbiztonság, lakáshoz jutás, úgy, hogy senkinek nem kellett attól rettegnie, hogy másnap az utcára kerül, és miből fogja tovább fizetni a részleteket, továbbtanulás akár társadalmi ösztöndíjjal is, munkahelyi támogatással, de mindenképpen tanulmányi szabadsággal, a pihenéshez való jog mellé a lehetősége is, össze lehetett gyűjteni a pénzt egy hétvégi telekre, egy Trabira is stb.

Persze, tudjuk, hogy annak az életszínvonalnak a fedezetét egészében nem mi termeltük meg - ettől nem is volt fenntartható a végtelenségig.

Nosztalgiázni lehet - még nem adóköteles -, de a történelem kereke előre forog. Ezért reménykedem, hogy tán a Horthy + a Szálasi-éra restaurációja sem fog sikeredni!

Hogy most mi van, azt éljük nap mint nap. :-((

Kibic37 írta...


Csatlakoznék Fekete György hozzászólásához.

Nem vitatva PuPu írásának nagyszerűségét, kitűnő összeszedettségét, történelmi igazságát és lényeglátó logikus tárgyalását, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kérdést, hogy vajon a Kádár rendszerből hozott össztársadalmi mentalitás mennyiben járult hozzá az orbáni 2/3-hoz.
Nem vitatható, hogy a paternalista állam igen vonzó dolog tud lenni, de sajnos elaltat egy sereg önvédelmi reflexet és kialakít helyette egy sereg igencsak károsat. Ez a mentalitás képtelen helyén kezelni nemhogy egy világválságot, de egy főiskolai tandíjat, vagy egészségügyi vizitdíjat sem. (Az ingyen sör, az igen, az jöhet!) A paternalista államban "megszerzett jogok" neki JÁRNAK, és ha azokat valaki elveszi tőlük, akkor duzzogva elfordul attól a kormánytól, amelyik elvette.
"Akkor már inkább a Jobbik! Igaz, ingyen sört az sem ígér, de legalább üti a zsidót meg a cigányt".
Elnézést az erősen sarkított fogalmazásért, de ne mondja senki, hogy ezek a jelenségek nem lelhetők fel a mai közgondolkozásban.

PuPu írta...

Hát ki a franc termelte volna ki, kedves hello?
És, ha belegondolsz, hogy mennyi volt akkor az államadósság meg mennyi most, akkor is biztos vagy benne, hogy nem lett volna fenntartható az a modell?
Dehogynem, a kínaiak is egészen jól bírják, pedig ide jártak tanulmányútra...
Nem erről volt itt szó, ez csak a duma.
Ez a világ békés újrafelosztása volt, a fatökű Gorbacsov és Reagan által, mi meg így jártunk,.
Aztán Viktor kiverte az oroszait, úgyhogy most visszaléphettünk a kezdő négyzetbe - rengeteg ilyet játszottunk gyermekkorunkban, azt hiszem az volt a neve, hogy "Ki nevet a végén?"
:)

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

Mondjuk, a Szovjetunió belerokkant a fegyverkezési versenybe, no de a tényt söpörjük félre, mert ha nem tesszük, a szerző ránk szól, hogy nem kategória...

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

Az államszocializmus - létrehozó szándékától függetlenül - továbbörökítette a megelőző formációváltozatból, a feudálkapitalizmusból mind a feudális sajátosságokat, mind kapitalizmus jellemzőit (a magántulajdon kivételével). Bízom benne, hogy e fogalmazással megfelelek a szerző kategóriaigényének.

Kibic37-tel mélységesen egyet értek.

pleinair írta...

Igen, hatalmas gyáraink voltak, mindegyik többezer embert foglalkoztatott. Pl az Ikarusz, Kistext, Vöröscsillag traktorgyár, Tsz-ek, állami gazdaságok, stb és volt piac, amire termeltetünk.
Valóban volt 8 óra munka, és 8 óra pihenés, lehetett nyaralni szakszervezeti, vállalati üdülőkben. Volt kulturális- és közösségi élet, a falvakban művelődési házak épültek, mozik működtek. És voltak világirodalmi sorozatok 3 Ft volt darabja.

PuPu írta...

Utálom a parttalan vitákat.
Ez a poszt nem a kapitalizmusról és nem a szocializtmus valamelyik válfajáról szól, hanem arról, hogy Kádár rendszerét Orbánéval összemosni hiba.
Namármost igyekezzen - ha lehet - mindenki ebben a témakörben mozogni, a történelemtanarak meg fogalmazzanak precízen, ha kérhetem...
:O))))

PuPu írta...

Utálom a parttalan vitákat.
Ez a poszt nem a kapitalizmusról és nem a szocializtmus valamelyik válfajáról szól, hanem arról, hogy Kádár rendszerét Orbánéval összemosni hiba.
Namármost igyekezzen - ha lehet - mindenki ebben a témakörben mozogni, a történelemtanarak meg fogalmazzanak precízen, ha kérhetem...
:O))))

Unknown írta...

igen PuPu, nem is szabadna megjegyzéseket fűzni az elemi dolgokat leíró blogokhoz, mert mindenki elkezd másról beszélni. Senki nem állítja itt a kommentelők között, hogy Kádár vagy orbán a jobb, "demokratikusabb", hanem minden más szóba kerül. Még azt várom, hogy a szibériai vasút késéseinek imperialista okai is előkerülnek.

grund írta...

Mostanság nem sűrűn lehet a Kádár érára vonatkozóan ilyen tárgyilagos írással találkozni, mint amilyen PuPu ezen cikke.
Azoknak, akik Kádár rendszerét okolják egy az egyben a demokratikus kultúra napjainkban tapasztalt igen alacsony színvonaláért, javaslom tanulmányozásra Nyugat-Európa nálunk szerencsésebb országainak történelmét, hogy nekik mennyi idejük is volt erre...

Geza írta...

A "Gorbachev-Regen paktum" (ha valaki igy akarja nevezni) a legjobb dolog, ami az emberiseggel tortent. Gyakorlatilag senki nem serult, es szabadok lettunk (meg velunk egyutt meg sok millioan masok is). Az, hogy az ostoba magyarja igy elbaltazta, mint ahogy az utobbi ket valasztason tette, azert nem az ingyen kapott szabadsagot kell okozni. Meg kell egyebkent nezni, hogy a Kelet Europaban talalhato regi szocialista orszagok, azert mind meg tudtak talalni a fejlodeshez vezeto utat, csak a magyarok voltak ennyire toketlenek. Abban termeszetesen egyetertek, hogy ez az undorito mai allapot sokkal roszabb, mint a szocializmus idoszakaban fellelheto pozitiv vonasok osszessege, bar azert nem aart emlekezni, hogy a szabadsag hianya azert kisse tobb ember szamara letompitotta ezeket az ertekeket. Osszessegeben, most egy kicsi hezitalas utan, a "nem tetszik" gombot nyomtam meg (mondjuk Gorbachov "toktelenitese" nagyban hozzajarult ehhez a ritka ejjeli aktushoz:)

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

A blog ténylegesen az államszocializmust értékeli, persze plebejus módon, ami itt műfajilag megengedhető. Tehát a probléma nem ez. Hanem az, hogy szerzője elzárkózik belátni, hogy Orbán és rendszere - különben nagyon is indokolt kritikáját igencsak lerontja a pártállam indoktrinációjával való azonosulása. Dacára, hogy ez utóbbi - egyébként - a mai időkben morálisan bátor megszólalás.

PuPu írta...

A blog ténylegesen nem értékeli az államszocializmust, kedvenc történelemtanaram, a blog tényegesen azt a kérdést csócsálja, hogy igaza van-e annak, aki azt mondja, hogy Orbán királysága lényegét tekintve olyan, mint Kádár Magyarországa volt.
Minél többet írsz, annál kevésbé kérdéses, hogy miért olyan silányak a nép történelmi ismeretei, hogy mentális állapotáról ne is szóljunk...
Elengedhetetlen neked itt okosnak lenni?
Család, szomszédasszony?
Ha viszont a tárgyhoz kívánsz hozzászólni, úgy bátran tedd meg, hiszen ismered a témát - te is Kádár rendszerének szekértolója voltál, ha jól sejtem, csak aztán megvilágosodtál...
:O))))))

PuPu írta...

Gorbacsov az öregebbik Bush-al paktált Gézám, Máltán - Máltán ért véget Jalta...
Ha én orosz lennék, lehánynám a majomhiúságú ex-pártfőtitkárt, aki egy világhatalmat odadobott a káosznak, kiszolgáltatva ellenfeleinek, akik 1920 óta azon mesterkednek, hogy Oroszországot karanténba zárják - jelzem, ma sem folyik más, csak Putyin nem Gorbacsov.
Bevallom neked, én ennek örülök, nem jó az egypólusú világ, a nagyhatalmaknak is kellenek fékek és ellensúlyok.
Namindegy, nem akarok én itten hittéríteni, szíved joga, hogy milyennek lásd a világot...
:)

csakafidesz? írta...

T.Géza!
Elismerem, hogy jóval fentebb kicsit eltértem a témától, de én szeretem az összes körülményt együtt látni és láttatni.
Nem tartom jónak, ha külön tárgyaljuk a Kádár diktatúráját összehasonlítva Orbán diktatúrájával és nem foglalkozunk azzal, hogy milyen okok és körülmények játszottak abban közre, hogy a "kis emberből" egy ilyen óriási hatalmasság lett. Kádár diktatúrája közismert - PuPu is hosszan foglalkozott vele - de az orbáni diktatúra kialakulása körül ma is szemérmes csend uralkodik. Ez a nem szeretnék megbántani senkit elv, egyre jobban elhomályosítja a tisztánlátást.
Ettől függetlenül a kitérőért mégegyszer elnézést kérek.

Ami pedig az általad megemlített "szabadságot" illeti, hát arról különvéleményem van.
A szabadság a gazdagság és a jólét szinonímája. A szegény az nem sem lehet lehet szabad!
Akinek tartósan nincs munkája, a gyerekét nem képes taníttatni, a lakását és szinte minden ingóságát elveszítette, kilátástalan a jövője, állandó életveszély veszi körül - télen nincs fűtés, világítás, víz és mellette még éhezik
is, nem képes kiváltani a gyógyszerét és az is lehet, hogy temetetlen marad, mert nem lesz aki elintézze a szociális temetését. És ez még nem minden, lehetne ezt még hosszasan sorolni.
Őt azzal nem lehet megvígasztalni, hogy 4 évente megválaszthatja a saját képviselőit, szabadon végig utazhatja a fél világot.
Míbúl- mondaná a legendás Benedek Tibor.
És ebből az emberfajtából nemhogy kevesebb hanem egyre több lesz.
Ezek után aztán üdvözölni a Gorbacsov-Reageen paktumot enyhén szólva is arcpirító.
Az, hogy mi miért jutottunk idáig.
Azt kell erre mondani, hogy mi sajnos egy ilyen (meg)vezethető népség voltunk és vagyunk ma is.
És ehhez nem kell több, mint 1 db óriás törpe.
PuPu-val egyetértve a világpolitikában is szükség van a fékek és ellensúlyok rendszerére.
Ennek hiánya mindannyiunk békéjét kicsiben és nagyban egyaránt veszélyezteti.

Góbé írta...

Jó a téma, a felvetés, látszik a kommenteken is !

Kezdem hátulról: Mentáltörténészkém ! Te tényleg azt hiszed hogy ha közlöd velünk a magadra aggatott cimeket, komolyabban vesszük azt a sok butaságot amit leirtál ?
Ugye nem gondolod komolyan, hogy Kovács 12. Jánosnak kellett volna 8 óra esztergálás után az iparügyi minisztériumot elvezetni.
Persze hogy kiemeltek arra alkalmasnak itélt személyeket. Hogy ezt éppen párt-, és nem gittegylet, vagy vagy bármi egyéb elnevezésü szerveződés alapján tették, az részletkérdés. ( Marx, Engels, de még Frankel Leó sem volt kétkezi munkás...- ne fanyalogj, Nyugat-Európában szobraik vannak, utcák, terek viseli a nevüket. Arrafelé kevéssé finnyásak a népek...)

Ne azt figyeld hogy annó az ország irányitói pártbürokraták voltak e, hanem azt hogy mi valósult meg ténylegesen.
Ha akkortájt éltél és rendesen odafigyeltél volna, azt is látnod kellett volna hogy létezett és meg is valósult a munkához,a
lakhatáshoz való jog, megteremtődött egyfajta létbiztonság, jogbiztonság. TERVEZHETŐ volt az élet, s mindez a "nagy testvér árnyékában" amiért külön piros pont jár. Kádár gyakorlatilag megvalósitotta azokat a törekvéseket mely OSE-t ( Októberi Sajnálatos Eseményeket - Moldova nyomán ) elinditotta. - Csak-hát közben elfajultak akkor a dolgok.
Ma hatalmas szabadságban élünk, csak sokmillió honfitársunk képtelen élni vele mert a szabadságért sem ételt sem mást nem kap.
Az is tény hogy a hatalomhoz közelebb álló személyek nagyobb, zsirosabb falatokat csiptek le az TÁRDASALMI TULAJDONBÓL mint az átlag melós, de azt állitani hogy a pártbüro. MADÁNTULAJDONA volt a Magyar Népköztársaság, olyan eszement dolog, hogy nem is keresek rá megfelelő jelzőt. Nem kenyerem a gorombaság, sokáig tartana olyant találni, ami nem bántja tudományos lelkedet.

Nincs 100 éve hogy azért sirtak eleink, elvették a hegyeinket, városainkat, földeket, a 2/3 országot. Most meg valahogy nem veszik észre, hogy mi magunk el... kótyvetyéltük gyárainkat, mezőgazdaságunkat, elvették lét,- jog-, meg mindenféle biztonságunkat. Ez Pedig ez felér egy trianonnal. Ha a csúnya multik egyet gondolva kivonulnak innen, mi meg au Eu-ból , itt maradunk magunkban pucér s.ggel s nosztalgiázhatunk Kádár apánkról, mi lenne ha feltámadna..

Góbé írta...

Bocs, a lényeg lemaradt !

Pu-pu !

Ha lenne belőled 3-4000, kellő média-háttérrel, komoly vetélytása lennétek a fidesznek. Ha effélére vetemedsz, értesits !

Névtelen írta...

A blogíró gondolataihoz ajánlom minden hozzászólónak a facebookról egyik kedvencemet: A kommunizmus védelmében.

https://m.facebook.com/notes/both-g%C3%A1bor-fot%C3%B3s-filmes/a-kommunizmus-v%C3%A9delm%C3%A9ben/555707291122444?comment_id=6514453&offset=0&total_comments=12

Névtelen írta...

http://vimeo.com/54841181

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

Góbékám, összevissza csúsztatsz, mert semmi ilyet nem állítottam: "Ugye nem gondolod komolyan, Kovács 12. Jánosnak kellett volna 8 óra esztergálás után az iparügyi minisztériumot elvezetni.
Persze hogy kiemeltek arra alkalmasnak itélt személyeket. Hogy ezt éppen párt-, és nem gittegylet, vagy vagy bármi egyéb elnevezésü szerveződés alapján tették, az részletkérdés. ( Marx, Engels, de még Frankel Leó sem volt kétkezi munkás...- ne fanyalogj, Nyugat-Európában szobraik vannak, utcák, terek viseli a nevüket. Arrafelé kevéssé finnyásak a népek...)"

Nekem tulajdonítasz olyan nézetet, amelyet nem vallok, majd "megcáfolsz"...

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

Pupukám, ezt írtad? Nem hiszek a szememnek, mert ilyet tényleg csak faragatlan, neveletlen emberek tesznek (idézem, amit nekem adresszáltál): "Család, szomszédasszony?"

Fekete György mentálpedagógus történelemtanár írta...

Az államszocializmus (közkeletűen a hazai nép nyelvén: Rákosi apánk uralma, Kádár-rendszer...) apologéta elvtikéinek szíves figyelmébe, kiindulásul:

Államszocializmus. Értelmezések - viták - tanulságok. Szerkesztette Krausz Tamás, Szigeti Péter. Eszmélet Alapítvány. Budapest, 2007.

Csók, pá, tiszteltetem mindenki naccságáját, boldog nyaralást és Karácsonyt. Ennyi elég volt belőletek, cimborák. Élvezzétek a Jani bácsi alatt összenyelt telkeiteket, nyaralóstul - amíg éltek. 56 vére csöpög rólatok. Pardon, de kölcsönkenyér visszajár. Sztárotok, pupuka stílusában köszöntem el. Mert nem nagy szám, amit produkál. Pupuka föladtam neked a lasztit, szórakoztathatod magad.

wolk írta...

Hogy Fekete hol lehetett történelemmadár? Arról pedig végképp nincs fogalma az olvasónak milyen labdát adott fel. Az a szerencse, hogy elege lett belőlünk.

ajeney írta...

Osztom PuPu véleményét. "csakafidesz? írta..." hozzászólása is tartalmaz igazságot, ám rámutat gyengeségünkre.: Firtatni valamit- ok-okozat -szerint akkor lehet(érdemes), ha a fejlődéstörténet egészében vizsgálunk valamit. A " népi diktatúrák " nem lettek volna, ha gazdagodás nem az elszegényedés következménye. Másképpen: baloldal a jobb oldal következménye. Vagy nem?

Névtelen írta...

@Fekete György@ Micsoda otromba polgári gőg!

"Élvezzétek az összenyelt telkeiteket" stb... Erre azt mondom: az értelmiség pedig élvezze az árulása jutalmát, az életpálya modellt, meg a többi kiváltságot, amelyeket a tisztességes emberektől már a 90-es évek legelején elvettek.

Kiváltságokat amelyeket a szocializmus, a dolgozó nép elárulásáért kapott.

Azt is írja "ötvenhat vére csöpög rólatok". Tudtommal vér a puccsisták kezén és bakancsán száradt 56-ban, akik fejjel lefelé akasztották a kommunistákat, hogy ki tudják rugdosni a fogukat. A Fekete úr szerű bráhminok fejére száll még fagyhalottak tízreinek, és az 1989 óta, idő előtt eltávozottak százreinek csonthalma is. Amiért a burzsoázia hazugságait, ocsmány államvallását bégetik, sulykolják a fiatal fejekbe.

Teljesen érthető, hogy egy értelmiségi undorodik a proletariátus diktatúrától - az ő ideája az osztálytársadalom, a zsarnokság, ahol pitizhetik a még tőle is polgárabb burzsoának és farkát csóválva remélheti a koncot. Amelyet gazdái a kifosztott, fekete munkára kényszerített, agyonadóztatott és közműdíjakkal elárasztott tömegből tapostak ki.

Anno, a 89 előtti rendszert minden józan ember néphatalomnak nevezte. Még Fekete György úr nyomorult, tőke nélküli tőkés rendszere törvényszerűen a bús ezer év folytatása. POlgári demokrácia -fából vaskarika. Másfél millió, Fekete úr formátumú polgár tobzódása. A burzsoázia diktatúrája - a kapitalizmus alatt nem is lehet más. Ezt Fekete úrnál lényegesen nagyobb hatású és elkötelezettebb emberek réges-régen kimutatták.

Zoltán írta...

Érdekes volt ez a hosszú eszmecsere. Az indító esszé tetszett és alapvetően egyetértek a tartalmával. A hozzászólások-válaszok sok a gondolkodó társadalmi rétegeket foglalkoztató kérdést érintettek. Nagyon sajnálom, hogy alig esett szó arról a külpolitikai környezetről, amelyben ez a kis ország létezni volt kénytelen és még sok egyébről, ami determinálta a létezés módját - na és az sem lényegtelen, hogy az egy másik történelmi kor volt. -És végül: nagyon rosszul érzem magam, amikor az indulatok elfeledtetik a hozzászólókkal a kultúrált eszmecsere szabályait. A másik tegezése, lekezelő sértegetése csak arra jó, hogy elhallgattassuk, megerősítse bennünk azt a hamis hitet, hogy győztünk. Megjegyzem, amikor a Fidesz 2006-ban az utcára vitte a politikát, éppen erre a gyarló emberi tulajdonságra alapozta - és ma is erre alapozza - taktikáját. Amikor ezt átvette, akkor tévedett a legnagyobbat Gy.F.

PuPu írta...

Kedves Zoltán,
Köszönöm az értékelést!
Természetesen egy poszt nem nyújt módot arra, hogy minden területre kiterjedjen a kor elemzése - sajnos.
Ami a tegeződést illeti, a netikett szerint itt a magázódás a sértés...
:O)))