2015. március 12., csütörtök

SLAPAJOK, BLOGGEREK, FIRKÁSZOK

Már megint azokkal van baj, akik megtanultak három, egymással összefüggő mondatot leírni egy üres papírra.
Merthogy a kormány igényeihez képest egyrészt túl sokan vannak, másrészt meg akik vannak, azok nem minden esetben ismerik fel a helyes irányvonalat, némelyikük meg még gondolkodni sem átall.


Talán ezért is, de szerintem legalább ugyanennyire azért, mert azt még az írástudatlanok is felismerték a Parlamentben, hogy a negyedik hatalmi ágról - a médiáról - szóló fejtegetésekben lehet valami, tehát itt a pénzről van szó..
A kormány hát elhatározta, hogy kitakarítja Augiász eme honi istállóját, és olyan rendet vág, mint amilyet még nem látott a világ, legfeljebb Phenjanban.
Első lépésként - az eduline.hu értesülése szerint - megszüntetnék az egyetemi kommunikációs szakokat, talán egy-két szak fizetősen működhetne.
A kommunikáció szakról azonban egybehangzóan azt nyilatkozták az egyetemek képviselői a kormány képviselőivel való egyeztetések után, hogy ezek teljes megszüntetése a cél, tehát már önköltséges módon sem lehet majd ilyen alapképzésre jelentkezni.
Mindezt a túltermeléssel magyarázták, az egyik egyetemi vezető pedig úgy tudja, a kormány tervei szerint kizárólagosan a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen indítanának kommunikációs képzést.
Ügyes.


Tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint bárhol másutt az országban, az állam, mely jelen esetben egyet jelent a szervezett bűnözéssel, meg akarja szállni a közélet eme területét is.
Persze döglött lovat verünk, merthogy az elektronikus médiát, a rádiót és a televíziót már megszállta, a nyomtatott sajtóban sem teng túl a szabad gondolat, most hát a lelkeken a sor, az írástudók lelkén.
Némelyik médiumot a hatalom megvette, némelyiknek csak a tulajdonosát, mint a libát, kilóra, a maradék elől elhúzta a piacot, éhhalálra ítélte a az irányított állami reklámozással, a reklámadóval a frekvenciakiosztással.
Úgyhogy azt azért bátran állíthatjuk, hogy a mai Magyarországon szabad rádió és televízió csak elméletben létezik.
Meg is látszik a tájékoztatás állapotán.
Nem akarom most az RTL példáját cizellálgatni, és a választók tájékoztatásának fontosságát sem szeretném lefordítani támogatottsági adatokra.
Mindenesetre Mari néni a közszolgálatból csak remek kül és belpolitikai sikerekről értesül és azt hiszi, hogy neki valamiért nincs szerencséje, ami igaz is: rosszkor, rossz helyre született.

Az írott sajtó sincs jobb helyzetben, a java elbulvárosodott, a maradék meg zömében jobboldali, ezek kaptak idáig reklámfelületet, de a baloldaliak csak egyszer-egyszer.
Érdekes, hogy éppen Simicska cége hirdetett a Népszavában már régebben is, aminek a gazdasági hasznán túl volt bizonyos gesztusértéke is - lehet, már akkor sem volt nyelvespuszi Simi meg a kis izé között?

Ha most az újságíróképzésre is rátenyerelnek, akkor tovább erősítik hatalmi pozíciójukat, hacsak nem lesz a folyamat kontraproduktív, amire azért van esély.
Ez a folyamat már lejátszódott az államigazgatásban, ahonnan úgy repültek Orbánék hatalomrajutásakor a tisztviselők, mint a libák költözéskor, a frissen képzett janicsárok pedig szélsebesen 
 betelepedtek az átalakított hivatalokba.
A médiában jobban látszik a törekvés, mert ha akarja valaki, ha nem, szem előtt van, mégha sokan fizetetten vakok is a látványra.

A legjobban viszont nekem a blogszféra körüli ügyeskedés tetszik, az ember elképedve nézi a történéseket.
Persze itt vannak azért bajok blogger-oldalon is, de az azért mégis mindennek a teteje, hogy a közmédia bérbloggereket foglalkoztat, szép, kövér honoráriumokért.
A blog egy speciális műfaj, ami azért veszélyes a hatalomra, mert ha nem sitteli le a szerzőt, nemigen tud mit kezdeni vele.
Különösen nálunk nem, ahol a sorok közötti olvasásnak is szép hagyományai vannak, úgyhogy ameddig a felületeket nem tiltja be a hatalom, addig a bloggerek elmondják a miújságot, ha tetszik nekik, ha nem.
De ettől még ott a veszély, hogy ide is be akarja tenni csapkodó farkincáját a Mi Büszkeségünk, adjon neki az Úr párnás cellát, ha végképp bekakukkol.

A blog egy internetes napló, melyben megoszthatom a közösséggel petúnianevelési tapasztalataimat, a mákosguba receptjét, a költeményeim, a zeném és ha valakit érdekel, hát elolvassa, megnézi, meghallgatja, kritikát mond, bele a pacekba.
És ingyen.
Ha politikai blogot írok, akkor elmondhatom a véleményem a napi politika pöcegödrének aktuális bugyogásáról, és nincs a nyakamban szerkesztő, tulajdonos, aki aggódna vagy kifogásoskodna, merthogy ezeket a stallumokat egyszemélyben a blogger tölti be.
Személyes műfaj, még ha egyes portálokon össze is csődül néhány blogger, húzva egymás olvasottságát, de a véleményük a sajátjuk, nem szerkesztőségi állásfoglalás.
Viszont nem jár vele fizetés sem - az élet nem merő méznyalogatás - valamit-valamiért.
Sajnos, ez a kép nem tiszta, mert rengeteg, a pályáról kiszorult hivatásos újságíró van, akik különösen a baloldali lapok, kiadványok megszűnése után lettek szabadúszók, ahogy az állástalanságot ebben a körben körülírják.
Egy részük a blogot találta meg, mint műfajt, de a dolgok természetéből adódólag meg is kellene élniük valamiből, ezért bevételt szeretnének termelni, hát támogatókat keresnek.
Ez viszont a műfaj halála, és a tetejébe még sikeres törekvésnek is csak ritkán mondható.

Egy példát mondanék, az általam is nagyon kedvelt Galamust, melynek vérprofi újságírói úgy próbálnak tenni, mintha blogot írnának, jóllehet ez egy virtigli társadalmi-politikai magazin.
Csak az a baj, hogy előfizetője nincs, a népszerűséggel pedig nem lehet fizetni a sarki közértben.

A másik változat a népszerű Tuareg-blog helyzete, mely egyszemélyes blog - szerzője olvasói támogatását kérte, mire is kiderült, hogy Mária Terézia óta ebben az országban semmi nem változott - vitam & sanquiem, de zabot egy szemet sem!


Hétfőtől megszűnnek a parlamenti közvetítések is, a közmédia szerint a parlamenti munka nem tart igényt közérdeklődésére, Mari néni internetezzen, vagy fizessen elő a P+ kereskedelmi televízióra, ha van arrafelé egyáltalán kábel és nem gyűjtötte még be a szomszéd Jóska gyerek.
Egyáltalán, a népnek nem kell mindent tudnia, csak összezavarodik.

Kádár korában azért - is - ment előre az ország, mert az emberek egyre okosabbak lettek.
Ez nem mindig kellemes a hatalomnak, de a fejlődésnek meg kell fizetni az árát.

Itt ma a népbutítás folyik magas szinten, a társadalmi mobilitás korlátozása, a nép hülyítése.
Igaz, könnyebb egy birkanyájat terelgetni, mint akadémikusokat egyetértésre bírni, de nem vagyok benne bizonyos, hogy ennek az országnak az elrackásítása lenne a nemzet felemelkedésének kulcsa.

A blog - lehet más néven - de a jövő műfaja, a klasszikus nyomtatott újságírás kora talán lejárt.
El fog jönni az az idő is, amikor az elektronikus média is átáll majd egy új szisztémára, ennek szerintem akkor jön el az ideje, ha a televízióban megteremthető lesz a valódi interaktivitás.
De az biztos, a hatalom hiába erőlködik - átmeneti sikerei ugyan lehetnek, de hosszabb távon vereségre van ítélve.
Anno a szamizdat is elég hatékony műfaj volt - igaz, ott bejátszott a tiltottgyümölcs-effektus is, de a mai média előbb utóbb ennek hagyományait fogja követni és akinek mindanivalója lesz, az el fogja tudni juttatni az emberekhez.

Addig is, a magányos bloggerek, kezük a klaviatúrán, lépkednek a lepusztított média-tájakon, mint Mad Max a klasszikus filmben.
Keresik az igazságot, küzdenek a zsarnoksággal, vagy éppen hülyeségeket hirdetnek, de többnyire legalább önzetlenül.

:O)))


24 megjegyzés:

H.Marianna írta...

Nagyon szeretem ezeket a nem egoista írásokat, mert lehet belőlük tanulni!
Köszönöm PuPu! :)

H.Marianna írta...

És milyen jó azonnal meglátni mit írtam, mert azonnal megjelenhet! :) Kezd elmúlni a fejfájásom! :) Thanks :)

PuPu írta...

:O)

Kapat írta...

Megszüntetik a kommunikációs szakokat? Helyes! Minek kommunikálni? Minek világos megfogalmazással, megfelelő, érthető formában az emberek tudtára hozni bármit is? Milyen jogon kiváncsiskodnánk? Miért érdekelhetne, hogyan döntenek a sorsunkról?
Majd megmondják, miről mit és mennyit kell tudnunk, ezt jó észben tartani, saját érdekünkben. Nem is tudom, miért értetlenkedünk, megóvnak a felesleges izgalmaktól. Még a végén megvilágosodnánk!
Jönnek a bérbloggerek. Legalább ezt nem is titkolják. (csak nem kiszivárgott? erre gondolni sem merek)
Már vannak bértollnokok, bértapsolók, bér.... stb. Hiszen kishazánkban mindenre van ember, ha van az a pénz.

Marika Anikó Benkő írta...

Marianna
Én is élvezem, hogy itt rögtön látom, mit írtam, nem "jóváhagyás után"-i vagyok. / Mint te is. Ugyanott. :O))/

Marika Anikó Benkő írta...

PuPu El szeretném olvasni a Netregényt. Próbáltam megnyitni, nem tudtam. Béna vagyok, vagy már levetted?

Che Guevara írta...

És akkor az előmoderáltak összefutnak :DDD

Che Guevara írta...

Marika!
Fent nyílik. "Kisvárosi régiségbolt" :)

panelproli írta...

Már megint volt a tv-ben az 1984 film.
Nem tudom, hogy miért néztem meg már talán 10edszer, mikor már az is elég lenne, hogy körülnézek.
Na jó, a patkányokat még nem engedik az arcunkba, hacsak nem rezsibiztosként...

BANDITA írta...

Kösz Pupu! Még ha nem is fizetnek meg bennünket, azért mi is keményen dolgozók vagyunk, így ránk is kiterjed a vamzer geci felzárkóztatása. Ezt kihagytad. A sok firkász bekaphatja, én nem vagyok hajlandó cenzúrázni magam. BANDITA.

Gábor Szabó írta...

PuPu, az ellenkezője derült ki. De majd írok erről is blogot 15 után...

PuPu írta...

Örülök, ha tévedtem...
:O)

hello írta...

Annyira nyilvánvaló ez a mind görcsösebb erőlködésük arra nézvést, hogy a zembereknek lila gőzük se lehessen, mi és hogy zajlik valójában ebben az országban!

Erre találták ki az internetadó vérbajos ötletét is - más kérdés, hogy jószerivel az indította el a minden korábbinál látványosabb tiltakozási hullámot, szóval a bumeráng-effektus tankönyvekbe illő példázata, amit persze nem fognak tanítani a "köz"szolgálati kommunikáció részeként!

A "keleti nyitás" során Phenjantól, de akár Kínától is tanulhatott Mici mindenféle idevágó módszereket.
Ha vért brunyálnak is az erőlködéstől, a mi korosztályunk gondolkodó része nem veszi be a maszlagokat.
Már "csak" az a kérdés, hogy a rackásítás terén a tapasztalatokkal még nem rendelkező fiataloknál ez a rezsim mit tud elérni. Ez viszont a szüleik, nevelőik felelőssége is.

Observer írta...

Jó helyzetjelentés. A lényeg (röviden és tömören): szél ellen nem lehet piskótát dobálni. És aki ezzel próbálkozik, annak előbb-utóbb csupa morzsa lesz a pofája...

differenciáltehéntúró írta...

Hello 9:48
Szerinted mióta működik a Lilagőzök tanodája?
a. alapfokon
b. középfokon
c. felsőfokon
d. ...

Engem érdekelnének a vélemények!

Addig is hallgassunk egy kis zenét:
https://www.youtube.com/watch?v=0I1NFG2ueMs

hello írta...

Differenciáltehéntúró!

Kinek árulod a szívedet?

A kérdésedet illetően:

A mióta időre és nem fokra vonatkozó kérdés, szóval mire vagy kíváncsi?

Amúgy ilyen "tanoda" szerintem minden korban volt és lesz is, a kérdés csupán az, hogy az ott terjesztett lila gőz inkább csak egészségre ártalmatlan színezék-e, mint pl. az élelmiszeriparban engedélyezett ételfestékek, vagy kifejezetten mérgező, káros, mákonyos tudatmódosító hatású.

differenciáltehéntúró írta...

Hello 13:56

Bárkinek árulom a szívkomplexumomat, aki helyesen válaszol a kérdésemre.
Mindegyikre, amennyit csak meg tud érteni!

A válaszból megpróbálom kikövetkeztetni, hogy mióta és milyen fokon tanulója - esetleg tanítója - a Lilaködök Tanulmányi Központnak!
Vagy esetleg máshol hallgató?

Eddig még nem volt túl sok érdeklődő a portékám iránt, de türelmes vagyok.
Hiszen pénteken is első a munka és csak aztán jöhet a kikapcsolódás....

Állampolgári Tanulmányok Központja írta...

http://www.bien.hu/otthon-es-szorakozas/hazi-kedvenceink/9-dolog-amit-elleshetnel-a-kutyadtol/113661

PuPu írta...

Túróstehénnek, összes egyéb nickjével együtt, megfontolásra:

https://www.youtube.com/watch?v=lTIrId7RB1A

Márti írta...

Már megint a tudatlanság vezette a szájat, ami kimondta a kommunikációs szakok megszüntetését. Ott ugyanis nem csak újságírókat, pláne nem csak politikai újságírókat képeznek.
Ott képezik azokat a szakembereket, akik a vállalatok kommunikációját "csinálják". Vagyis ők írják a céges weboldalakat, a hírleveleket, a céges blogokat, a reklámkampányokat, a sajtóban és az online felületeken megjelenő hirdetéseket, moderálják a céges weboldalak hozzászólásait, megírják a PR cikkeket, stb.
A vállalati szektor, közte a KKV-k, ugyanis szintén rájöttek, hogy a megváltozott körülmények között másképp kell beszélniük a potenciális és a meglévő vevőikkel.
Csak gratulálni tudok ahhoz, hogy egy épp csak meggyökeresedett szakmát sikerül teljesen kiirtani. Elnézve a magyar weboldalak, a céges blogok számát és színvonalát valóban nincs rájuk semmi szükség.

Racionális (ember/magyar/Föld-lakó) írta...

Lazítsatok kicsit, és kövessétek S. Kierkegaard-t, modern iróniával szemlélve a történéseket, mint Szókratész is tette.

Rég röhögtem ilyen jót! Tegyétek Ti is!

http://cink.hu/igazi-koltolegenda-irt-szenzacios-dalt-a-vasarnapi-bolt-1691233700

PuPu írta...

A szakma marad, a képzés majd átstrukturálódik, a pedagógusképzés új értelmet nyer...
:)

differenciáltehéntúró írta...

Köszönöm a választ!
Ez a szép zenei üzenet csak nekem szól?
Esetleg a mondanivalója másokra is vonatkozik?
Ez egy fontos kérdés!
Ugyanis még inkább szégyenkeznék ha csak egy szál magam volnék favágó, a többiek meg kizárólag növénynemesítéssel+szaporítással foglalatoskodnak...

Nekem nem probléma az önvizsgálat (gyakran kényszerülök rá), hát a többieknek?
Egyébként ez egy igen érdekes kis blogtéma lehetne, talán még a növénynemesítők+szaporítók fakultatív továbbképzésére is felettébb alkalmas ismeretanyag.
Ebben csak az lehet szakmai rejtély: miképpen lehet az önismeretről a már megszokott bennfentes módon okítani?
Biztos úgy, hogy egyszerre van bent is, meg kint is, lent is, meg fent is, hogy közben nyugodtan keresgélje a középen-jét!
Remélem minden kereső megleli a legbonyolultabb önismereti közepét, ki előbb, ki később, ki folyamatosan...




Frank írta...

Kissé patetikus hangulatom támadt, mikor a Pennyben láttam a szokatlanul nagy számú szombati bevásárlót: Orbánék - semjènnel, harrachhal meg a többi gazemberrel közösen - a szabadság egyik ünnepén fosztanak meg bennünket a szabad vásárlás jogától. Március 15-én, vasárnapon, ami ómagyarul még vásárnap volt egykor.