2010. március 29., hétfő

ÚTMUTATÁS...

Kampánygyűléssé lényegült a katolikus egyház virágvasárnapi szentmiséje.
Itt olvasták fel ugyanis a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia virágvasárnapi körlevelét, melyben a tökmagsipkás testület eligazította az Úr katolikus híveit a választásokkal kapcsolatos feladataikról, és pontosan körülírta azt a pártot, melyre leadott szavazataikat az Úr áldása kíséri majdan.
Indoklást is mellékeltek a szelíd szavakhoz, - egyrészt leszögezték, hogy a katolikus egyház illetékesebb, mint volt hajdan maga Illetékes Elvtárs, és mi sem természetesebb, mint hogy aktuálpolitizál.
Másrészt meg emlékeztettek rá, hogy már 2006-ban imaévet hirdettek a nemzet lelki megújulásáért.
Ekkor azt írták: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Sajnos a helyzet azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya is erősödött. Mindenki tapasztalja az egészségügy, a közoktatás és a nevelés tragikus helyzetét, az emberek elszegényedését, a munkanélküliség növekedését, a becsületes munka leértékelődését, a közbiztonság hiányát, bizonyos nemzetiségi és etnikai kérdések politikai célú felhasználását, a család értékeinek lejáratását, a családok gazdasági ellehetetlenítését, a vidék és a mezőgazdaság szomorú helyzetét – sorolja a bajokat a körlevél.
Kitérnek az egyházi iskolák és más intézmények hátrányos megkülönböztetésére és az általános korrupcióra, az intézményekből való kiábrándulásra is. Megállapítják: sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, és közömbössé váltak, nem mennek el választani, mert „úgyis minden mindegy”.
Hangsúlyozzák: a keresztény hittel „ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot, és amely – miközben állandóan hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor mégis a pénzt és a multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba”.
Hangsúlyozzák: a keresztény hittel „ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot, és amely – miközben állandóan hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor mégis a pénzt és a multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba...
"...Ma mélyponton áll a nemzet, nagy változásra van szükség, és erre most lehetőség nyílik a választásokkal."
Szép, gondosan kidolgozott elvek, - engem valamiért mégis arra az egyszeri közbeszerzésre emlékeztet egy kicsit a körlevél, melynek során anno valamelyik állami szerv kisbuszt kívánt beszerezni jelentősebb mennyiségben és láss csodát, a kiírás paramétereinek a világon csak egyetlen jármű felelt meg: a Ford Transit...
Ennek a körlevélnek a kisbusza a Fidesz, akiket - bár ezt nem írták bele a körlevélbe - maga Tömjén Zsolt is hitelesít.
Már amennyiben, ugye, a mélyen istenhívő Fidesz vezérkart is tekintetbe vesszük, akiknek vallásos elkötelezettsége már húsz évvel előtt is olyan mély volt, hogy még a Parlament ülésén is imára hívták képviselőtársaikat. - "Térdre csuhások!" felkiáltásokkal.
Orbán Viktor meg maga a két lábon járó ökumené, nagyszámú  gyermekeit különféle vallások papjai keresztelték, és ha a Szent Család mégegyszer elszánja magát a gyermekvállalásra, akkor ha fiú lesz a gyermek (ebbéli reményét már a Család egyik oszlopa, Luca Bras Kövér Laci is kifejezte...) akkor azt előrelátó atyja felnézve az égre valószínűleg körülmetélteti, - biztos, ami biztos...
A katolikus egyház, amely úgy harcol a nemi eltévelyedések ellen, hogy soraiba gyüjti a világ pedofiljait, - (hogy a homoszexuálisokról már szó se essék...), és a példás plébános-házvezetőnő kapcsolatokkal mutat fel követendő modellt a kívánatos családi életre, minden erkölcsi követelmény birtokában van ahhoz, hogy híveit a helyes útra terelje.
A szocikat mindíg az elveik vitték rossz útra, - amikor rendszerváltás idején elhatározták, hogy a katolikus egyházzal is elvi alapokra helyezik kapcsolataikat, a szocialista párttagoknak magánügyévé tették a hitbeli elkötelezettséget.
És ekkor Gyula elkövette élete nagy tévedését: megkötötte a Magyar Állam és a Vatikán közötti un. vatikáni konkordátumot, melyben olyan jogokat biztosított a Vatikánnak, melyet a magyar királyok ezer esztendőn át megtagadtak a pápáktól.
Miért tette ezt Horn Gyula? 
Ki tudja, -  bízva talán abban, hogy a Katolikus Egyház magyar tagozata változtat bigott baloldalellenes álláspontján.
Ez a világos gondolkodású ember illúziókat kergetett, - rossz lehetett erre ráébredni.
A mi katolikus egyházunk mai vezetői kb. száz-százötven évvel járnak a mai világ mögött, egyházuk társadalmi haszna a nulla felé konvergál, egyetlen komoly társadalmi gondunk megoldásában sem vállalnak részt, viszont imádják a vagyont és a hatalomba is szertnének végre belepiszkálni a pásztorbot hegyével.
Elmúlt húsz évük is a vagyon és befolyásgyüjtésről szólt, és most elérkezettnek látják az időt a hangsúlyosabb megjelenésre.
Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, meglehet, lesznek még egyszer  kormányon a szocik.
Na, ha akkor nem mondják fel a konkordátumot és nem változtatják meg a jelenlegi szabályozást olybá, hogy az egyházat a hívei tartsák el, akkor megérdemlik a sorsukat.
:O)))

Nincsenek megjegyzések: